A workshop egyik legfontosabb állítása, hogy a versenyképességnek és a katolikus társadalmi tanításnak kéz a kézben kell járnia. Egy gyorsan változó technológiai korszakban ugyanis különösen fontos, hogy a gazdasági racionalitás és az etikai megfontolások ne váljanak szét.
A figyelmeztetés már több mint száz éve megérkezett
Biró Marcell az első ipari forradalomhoz nyúlt vissza párhuzamként. XIII. Leó pápa 1891-es Rerum Novarum enciklikája egy olyan időszakban született, amikor a technológiai fejlődés már megelőzte a társadalmi válaszokat.
Szerinte ma hasonló helyzetben vagyunk.
A jelenlegi egyházi megszólalások – köztük XIV. Leó pápa nyilatkozatai – szintén azt hangsúlyozzák, hogy a mesterséges intelligencia nem az ember másolata, hanem az ember alkotása. Ez pedig azt jelenti: a felelősség nem ruházható át a technológiára.
Három elv, ami eldöntheti, merre megyünk
A főtanácsadó három kulcsfogalmat emelt ki. Az első az emberi méltóság. Szerinte a legnagyobb kockázat nem gazdasági, hanem az, hogy az emberről alkotott kép torzul.
„Az emberi személy nem megoldandó probléma, hanem tiszteletet érdemlő titok” – fogalmazott.
A második a szubszidiaritás: vagyis hogy a döntések ne távoli rendszerekben, hanem a lehető legközelebb szülessenek meg. Ez különösen fontos egy olyan korban, amikor az adatok és a technológiai képességek egyre inkább koncentrálódnak.
A harmadik a szolidaritás.
Az AI-verseny új nyerteseket és veszteseket hozhat létre – kérdés, hogy ez mennyire mélyíti a meglévő különbségeket.
Biró Marcell itt beszélt a magyar AI-stratégiáról is, amely a technológiai fejlesztést stratégiai kérdésként kezeli, és a tudatos használatra helyezi a hangsúlyt, felismeri a benne rejlő veszélyeket is.
A hazai AI-technológia fejlődésére példaként hozta a Levente szuperszámítógépet és az AI-ismeretek szélesítését célzó programokat is. Ezekről Palkovics László mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos beszélt részletesen február végi nagyinterjúnkban.
Az AI társadalmi hatását kell nézni
Az előadás végén egy egyszerű mondatba sűrítette a lényeget: nem az a kérdés, mit tud az AI, hanem az, mit tesz velünk.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket
– idézte Máté evangéliumából, hozzátéve: A fát nem az ágai bonyolultsága, hanem a termése alapján ítéljük meg, azaz a technológiát nem a teljesítménye, hanem a társadalmi hatása alapján kell megítélni.
A valódi kérdés szerinte az, hogy az AI közelebb hozza-e az embereket egymáshoz – vagy még jobban szétválasztja őket.
És bár a döntéseket egyre több rendszer támogatja, a felelősség végső soron továbbra is az emberé marad.
Ezek most a legfontosabb kérdések
„A mesterséges intelligenciáról szóló vita nem nosztalgikus visszatekintés, hanem jövőbe mutató felelősségvállalás” – fogalmazott Pacsay-Tomassich Orsolya, a Jáki Szaniszló Társaság alapítója.
Szerinte a versenyképesség és a technológiai fejlődés önmagában nem elegendő iránytű. A valódi kérdés az, hogy milyen emberképre építjük a döntéseinket, mit értünk közjó alatt, és milyen közös identitás tartja össze a társadalmat – világított rá.
Úgy látja, ha ezekre a kérdésekre nem születik válasz, a technológiai fejlődés könnyen öncélúvá válhat, és elveszíthetjük azt, ami egyáltalán értelmet ad a versenynek.
A workshopon a világ különböző országaiból származó szakemberek szólaltak fel Amerikától Nigérián át Csehországig. Valamennyien az AI-ban rejlő veszélyekre hívták fel a figyelmet, és ezek megelőzésére, kezelésére hoztak ötleteket.
A csalóka édenkert csábítása
György László gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztos a Hamis Édenen túl (Beyond the False Eden) című tanulmányát mutatta be, amit Santo Martinnal, a Makronóm Intézet szakmai igazgatójával jegyez.
Szerinte a technológia egyszerre jelent hatalmas lehetőséget és komoly kockázatot. Miközben növeli a hatékonyságot, közben veszélybe sodorhatja azt, amit „közös civilizációs kódnak” nevezünk – vagyis azt az alapelvet, hogy az emberi élet értelme a hozzájárulásban és a közösséghez tartozásban rejlik.
Ezt egy bibliai képpel magyarázta. A Teremtés könyvére utalva azt mondta: az embert nem csak behelyezte Isten az édenkertbe, hanem feladatot is kapott – művelni és őrizni azt. Vagyis a létezés nem passzív állapot, hanem aktív részvétel.
Úgy látja, ha a technológia kiszorítja az embereket a „hozzájárulás” lehetőségéből, az nemcsak gazdasági, hanem mély társadalmi problémákat is okozhat.
Példaként konkrét vállalati becsléseket említett: egyes cégek akár dolgozóik több mint 30 százalékát is kiválthatják mesterséges intelligenciával a következő években.
Nem az alapjövedelem a megoldás
György László szerint az egyik leggyakoribb válasz az univerzális alapjövedelem (UBI), de ezt zsákutcának tartja. Történelmi példákkal – köztük Magyarország rendszerváltás utáni időszakával és a csendes-óceáni Nauru esetével – azt illusztrálta, hogy a „munka nélküli jövedelem” hosszú távon társadalmi leépüléshez vezethet.
Ehelyett egy másik modellt javasol:
a hozzájárulás-alapú jövedelmet (COBI), amely nem feltétel nélkül jár, hanem valamilyen társadalmilag hasznos tevékenységhez kötődik.
A kormánybiztos szerint a jövő gazdaságában nem egyszerűen „a gazdagokat” kell megadóztatni, hanem azokat a szereplőket, akik a technológiai átalakulásból aránytalanul profitálnak – például automatizációval vagy piaci zavarokkal. Ahhoz hasonlatosan, mint amikor a magyar kormány megadóztatta a járadékvadászokat és a cégek extraprofitját.
Az így beszedett forrásokat olyan területekre kell visszaforgatni, amelyek erősítik a társadalmi hozzájárulást: munkavégzésre, tanulásra, gyermekvállalásra, vagyis a fenntartható élethez való hozzájárulásra ösztönöznek.
A kormánybiztos egyik legerősebb állítása szerint
a mesterséges intelligencia és a robotika terjedése akár a gyarmatosításhoz hasonló hatással is járhat, ha a társadalmak nem képesek kontrollálni a folyamatokat.
Szerinte kulcskérdés marad, hogy ki határozza meg, mi számít értékes tevékenységnek, és hogyan mérjük az egyéni hozzájárulást.
A válasz – fogalmazott – csak akkor lehet fenntartható, ha a döntések nem elszakadnak a társadalomtól, hanem annak bevonásával születnek meg.
(Borítókép: Biró Marcell a Makronóm Intézet és a Jáki Szaniszló Társaság budapesti rendezvényén. Fotó: Reichert Dániel)
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!