Hajlamosak vagyunk úgy beszélni a hazai orosz olajfüggőségről, mintha tőlünk nyugatra az országok önellátóak lennének. Persze ők nem egy forrástól függenek, mint mi, de alig van ország Európában, amely képes lenne a saját függőségi rátáját (azaz a határokon belül megtermelt és a ténylegesen felhasznált szénhidrogének arányát) minimálisan tartani.
Magyarország az uniós átlagnál némileg jobban, nagyjából 10 százalékponttal csökkentette a saját energiafüggőségét az elmúlt 20 évben.
A természetes szénhidrogén-ellátottság nyilván adottság, egy országot sem lehet megkövezni, mert nem jobb helyen van. A grafikon mögötti szomorú sztori azonban a kontinens kiszolgáltatottsága. Miközben az EU a kereskedelem, a tőke és a munkaerő szabad áramlását építette, az energiaellátásban egyfajta gondtalan, nyugis függőség alakult ki. Ami azóta is tart, csak változik: Európa nem megszüntetni, csak átstrukturálni tudta a saját függőségét.
És ebből egyhamar nincs is kiút: nem az a kérdés, hogy a következő 10–20 évben leszünk-e önellátóak, hanem hogy kinél kell majd kuncsorogni.