Ezekkel a hölgyekkel nincs bírás, ha a gonoszkodást, ha a feledhetetlen képernyős jelenlétet vesszük!
Rosamund Pike egy velejéig romlott, hivatásos törvényes képviselőt játszik az évtized eddigi egyik legalulértékeltebb thrillerében. A szociopata Marla minden lelkiismeretfurdalás nélkül forgatja ki vagyonukból a rábízott időseket, csak azzal nem számol, hogy az ellátórendszerhez rajta kívül más bűnözőknek is van közük. Akik pedig lehet, hogy vele ellentétben még az erőszaktól sem riadnak vissza, ha sérelem éri őket.
A Fontos vagy nekem egy olyan film, amelyben egy pozitív karaktert sem találunk, Pike játéka az antihős szerepében viszont izgalmas és nüanszolt eléggé ahhoz, hogy annak ellenére izguljunk a karakterért, hogy legszívesebben mi is rácsok mögött látnánk. Eiza González és Peter Dinklage mellékszereplése pedig még nézhetőbbé teszi a csavaros filmet.
Ti West horrorelőzményének főszereplője minden oldalról nevetségesnek tűnik, mégis, Mia Goth alakításában az évtized egyik legikonikusabb gonosztevőjét tisztelhetjük benne. Pearlről úgy született mémek sokasága, hogy közben nem vált komolyan vehetetlenné, és a good for her sztereotípiát is úgy maxolta ki, hogy egy pillanatra sem tűnt falsnak, vagy elcsépeltnek a karakter megjelenítése.
A pszichológiai horror 1918-ban játszódik: főszereplője az elhanyagolt, balga ábrándokat kergető Pearl, aki a tanyasi Amerika világából akar betörni a sztárok csillogó szférájába. A hírnév elérhetetlen számára, de ezt ő nem tudja. Éppen ezért mindent meg fog tenni, hogy ledobja magáról a környezete által ráaggatott béklyókat, és megvalósítsa önmagát. Ez azonban több vérrel jár, mint azt bárki hitte volna. A Pearl egy rémisztő és sötéten vicces horrormestermű, ami a zsáner egyik legeredetibb filmje lett az évtizedből.
A 2022-es, meglepően csavaros és sötét Barbár főgonosza nem is igazán gonosz: ő is áldozata az őt hosszú ideig fogva tartó Franknek, aki miatt egy übererőszakos, állatias szörnyeteggé vált. De mivel emberfeletti erővel bír, és jó sok szereplőjét gyilkolja meg Zach Cregger filmjének, talán nem túlzás rosszarcként kezelni.
A Georgina Campbell által alakított Tess sötét titkot rejtegető AirBnB-t vesz ki a 2022-es horrorban: nem is sejti, hogy hamarosan olyan gonosszal fog szembenézni, aki túlmegy minden képzeleten. A Barbár egészen a végig nem leplezi le a központjában rejtőzködő gonoszt, de amikor az Anya feltűnik a vásznon, garantált a hidegrázás. És ahogy a hasonló filmek antagonistáitól megszoktuk, őt sem lesz túlságosan egyszerű legyőznie a hősnek.
Egy egész generáció egzisztenciális szorongását sűrítették egyetlen karakterben a Daniel-rendezőpáros tagjai 2022-es, agyrobbantó scifi-vígjátékukban, amelyben a Michelle Yeoh által alakított főhős lázadó tinilánya alteregójaként jelenik meg a gonosz Jobu Tupaki, aki az egész multiverzum elpusztításával fenyeget.
Stephanie Tsu nevét egy életre megjegyeztük a szerepben nyújtott alakítása miatt. A fiatal színésznő a karakter két verzióját is megkapóan jól játssza, ám mégiscsak azt a legélvezetesebb nézni, ahogy Jobu Tupaki szerepében gonoszkodik. Még a film főellenségének sem kívánnánk azonban a legrosszabbat: ezért örülünk, hogy nem a halál lesz a végén az osztályrésze, hanem sok szürreális nehézség után végre megbékél édesanyjában.
A modern westernek 10 leggonoszabb gonosza
Egy jó westernfilm attól igazán jó, hogy a főhős megfelelő ellenfélre talál, akit mi, nézők is szívből tudunk utálni, akinek a vesztét akarjuk, de ha lehet, ne rögtön!
A folytatásról inkább feledkezzünk is el… de az eredeti M3GAN-t annál jobb újranézni, hiszen egy teljesen semmiből jövő, vadul szórakoztató horrort hozott el 2023-ban a Blumhouse csapata, amelynek kifejezéstelen, mechanikus főgonoszából egyik pillanatról a másikra ikon lett. A gyilkos robot és a gyilkos gyerekjáték koncepcióját is ezerszer láttuk már: ez a film viszont mégis úgy tudta eredetivé tenni az elhasznált kliséket, hogy közben elképesztően könnyed és szórakoztató is maradt.
Amikor Gemma (Allison Williams), a brilliáns robotikus hazahozza a mesterséges intelligenciával kifejlesztett játékbabát, még nem sejti, hogy a reklámszövegekkel ellentétben a játék nem a szülők legnagyobb barátja lesz a háztartásban. Épp ellenkezőleg: hamarosan kiderül, hogy a baba teljesen máshogy működik, mint ahogy kéne, és ahogy vártuk, az egész család élete veszélybe kerül.
Sue (Maggie Qualley) valójában A szer főhősének, Elizabeth-nek (Demi Moore) az alteregója: csak épp szebb, fiatalabb, sikeresebb. Ez minden, amire vágyott a kiöregedő színésznő, és ez az, amit meg is kap a titokzatos vállalat által gyártott szer által. Azonban amikor átkerül a másik testébe a nő, mintha másik lelket is kapna: egy olyasvalakiét, aki nem utál mást keményebben, mint saját maga öregedő, ráncosodó verzióját.
A szer a lassú építkezés után végül egy fergeteges személyiséghasadással ér véget: Elizabeth összecsap magával, a tézist és a szintézist pedig vérben és belsőségekben tocsogó antitézis követi. Egy ponton túl már nem is tudjuk, kit látunk pontosan, de igazából mindegy is. Az ijesztő, pszichológiai macska-egér játék a létező legkegyetlenebb módon ér véget az évtized eddigi legjobb horrorfilmjében, amely még a testhorrorok borzalmaihoz hozzászokott nézőkből is ijedt kiáltásokat tud kiváltani.
Elsőre roppant nevetségesnek tűnhet a Sally Hawkins által alakított Laura örökké nyájas, idegesítően jókedvű karaktere, aki a két főszereplő mostohaanyjává válik az alattomos ausztrál horrorban, amely a tavalyi év egyik legfélelemetesebb filmje lett. Kiderül, hogy a nyájas, lelkiismeretes szociális munkás már messze nem az, mint akinek mindenkinek hiszi őt: az évek alatt ugyanis családi traumájától hajtva egészen extrém tervre szánta el magát.
Ennél többet nem is szabadna elárulni a Hozd vissza őt sztorijából, amely lassan, érdekfeszítően bontja ki egyszerre tragikus és ördögi alapötletét. A kifordult főgonosz szerepében pedig feledhetetlen Hawkins játéka, aki átérezhetően, mégis rémisztően adja elő a meghasonlott anyukát, aki kétségbeesetten kapaszkodik az utolsó szalmaszálba.
Ikonikus filmes gonosztevők a 90-es évekből
Kedvenc filmjeinkből nem csak a jókra emlékezünk: van, amikor a főgonosz figurája (akár a forgatókönyvíróknak, akár egy tehetséges színésznek köszönhetően) sokkal emlékezetesebbre sikerül, mint a hősé. Mutatjuk a legjobb rosszakat kedvenc nosztalgiázós korszakunkból, a 90-es évekből!