–
A tyúksuttogó
Halász Árpád gödöllői farmján temérdek híresség él. Olyan színészek, akik közül legalább eggyel már te is találkoztál a filmvásznon vagy a tévé képernyőjén.
Látogatásom apropóját Pálfi György április 2-án moziba kerülő alkotása, a Tyúk adta, Árpád volt ugyanis a tyúksuttogó, aki a főszereplő művésznőket betanította – kapásból mindjárt nyolcat. Hiszen nem elvárható egyetlen tyúktól sem, hogy egymagában elvigyen a hátán egy egész estés alkotást. Amellett azt is figyelembe kellett venni, hogy mindegyiknek más a karaktere, másban tehetségesek.
Szereplőválogatás
A casting a következőképp folyt: kiválasztottak tizenöt ifjú színész wannabe-t, majd azok kaptak maguk mellé egy-egy felügyelőt, akinek az volt a feladata, hogy szoros madárfogásban megfigyelje a kérdéses példányt, táblázatba vezetve a képességeit. A pipik ugyanis épp olyan eltérőek természetben, ahogy mi is: ki jobban szeret kapirgálni, más a futkorászásért lelkesedik, akad, aki szívesebben üldögél az élet értelmén töprengve, de olyan is, aki nem esik kétségbe, ha magasból kell leugrania. A címszereplő baromfikat aztán a tulajdonságaik alapján kiválasztották az egyes jelenetekre, majd hátrahagyva az irigységtől csibévé visszasárgult, kevésbé szerencsés társaikat, nyolcuk már ülhetett is repülőre, hogy elkezdődjön a főszereplésükkel a görögországi forgatás.
Teve, lábhoz!
Árpád legelső olvasmányélménye egyébként a Doktor Dolittle volt, és már kisfiúként, a társasház hetedik emeleti lakásában elhatározta: őbelőle is az állatok nyelvén értő bölcs lesz. Tréneri képességeit először hörcsögökön, tengerimalacokon és halakon tesztelte, majd egy kuvaszkan kölyökkel lépett haladó szintre (édesanyjának azt füllentve, a helyes kis fehér gombóc méretben nem, legfeljebb cukiságban fog majd tovább nőni). Így ma már meg sem kottyan neki egy tulu idomítása sem. Ez utóbbi állat az avatatlan szem számára tevének tűnhet, ám a szakértők tudják a másfeles púpja alapján, hogy valójában egy különleges hibridről van szó.
Karcsi, a gödöllői tulu jutalomfalatért odahozza a labdát, és olyan buzgón leül, mint egy jól idomított pudli (még ha egy összehajtott colstokhoz hasonlít is a mozdulatsor).
Árpád rendszeresen el szokta vinni magával sétálni a környékre, a jólnevelt művésznek még pórázra sincs szüksége (hogy mekkora ürülékes zacskót kell vinni magukkal, azt szeméremből nem kérdeztem meg).
Színésztelep
A farmon nagyjából háromszáz állat él, akik ha épp nem a világot jelentő deszkákon vagy a kamerák kereszttüzében brillíroznak, akkor az odalátogató vendégeket, illetve időnként a gyerektáborozókat szórakoztatják. Az utóbbi elfoglaltsággal járó nyüzsgés a felkészülésük része, egy felspannolt gyereksereg után már meg sem kottyan nekik a forgatással járó tömeg és zaj.
Mostanra már bizonyára tövig rágtad a körmödet, mégis, milyen hollywoodi sztárok élnek még Gödöllőn? Nem csigázlak tovább.
Az egyik kifutóban a Hunyadi-sorozat állati főszereplői: három szürke farkas (pontosabban: csehszlovák farkaskutya, amik kiköpött másai az ordasnak, az meg, hogy úgy ugatnak, mint a többi eb, a megvágott jelenetekben már nem hallatszódik). Legutóbb igen testhezálló feladatot kaptak egyenesen Líbiából: szét kellett tépniük egy embert, amit kiválóan megoldottak. Természetesen a forgatás végeztével az illető sértetlenül és a saját lábán távozott. Árpád ezt igyekszik több ízben is hangsúlyozni: sem állatnak, sem embernek nem esik bántódása, sem testileg, sem lelkileg. Az állatokról most már minden forgatáson külön szakértő gondoskodik, aki odafigyel a mentális egészségükre, védi az érdekeiket, jogaikat legyen szó akármekkora és akárhány lábú művészről. Egy ízben például többen álltak ugrásra készen egy pók alatt, akit a szerepe szerint egy ablakból pöcköltek ki. Ami a filmen nem látszott: a kipárnázott dobozzal az ablak alatt guggoló kellékes, akinek a csáprágós színész biztonságáról kellett gondoskodnia.
Az operaház berbécse
A farkasok kifutója mellett Lidérc, a kecske éldegél, a színészek lakókocsija helyett komfortos karámban. Igen tehetséges előadóművész, lábbal villanyt kapcsol, és kérésre beszedi a zoknikat a szárítókötélről, miközben egy másodpercre sem esik ki a szerepéből.
Érkeztünkkor a gödöllői művészvilág krémje siet elő a helyéről: két tucat birka, akik a karrierjüket gyerekszínészként kezdték, méghozzá a Nabucco című operában – amíg ki nem öregedtek a barikaszerepből.
Biggie és Kata két igen eltérő formájú tehén. Kata fajtája adottságainak köszönhetően inkább agártermet, így ő általában a „szegény ember tehene” szerepkört tölti be a mozivásznon. Biggie azonban jóval termetesebb, kész szerencse, hogy a farmon nincs testszégyenítés. A plus size modell Biggie igen kapós, egy széles körben népszerű csokoládémárka arca ő, a forgatások előtt két sminkes is dolgozik rajta, míg a fülétől a farkáig lilára pingálják. Ismét kiderül, hogy nem minden igaz, amit a filmekben látunk: Biggie-nek nincsen szarva, így ha megköveteli a szerep e kiegészítőt, akkor egyenesen Svájcból küldenek neki hajráfra szerelt tülköket. Az sem igaz, hogy a kerekebb csajok törvényszerűen mind bögyösek is, azoknál a jeleneteknél, ahol Biggie teljes teste látszik, kénytelenek tőgydublőrt alkalmazni.
Nóra a pódiumra ürít
A farmon élnek A mi kis falunk libái, a The Last Kingdom sertés hőse, és Mátyás kakas is, aki végül azért nem került be a Tyúk című filmbe, mert a tesztközönség franciák nem tudta őt a nőstény egyedektől megkülönböztetni. A hófehér pávák irigykedve nézik a gerléket: míg az előbbiek hiába járnak folyamatosan castingra, csak ritkán kapnak szerepet (érthető, hiszen ők a gazdagságot hivatottak jelképezni, amiből világszerte csak szórványosan jut), a békés galambokat kézről kézre adják a rendezők.
De illő most már az aktuális alkotás hőseiről is szót ejteni. Egy hordozóból előkerül Nóra, a Tyúk egyik főszereplője. Rajta keresztül mutatja be Árpád, mi mindent lehet kihozni e bölcs és sokoldalú baromfikból, méghozzá a kutyatrenírozásból is ismert klikkermódszerrel. Nóra elé üdítős kupakok kerülnek, a feladat: kiválasztani a piros színűt. A művésznő egyszerűen nem tud hibázni, újra és újra tökéletesen hozza le a szerepet.
Azért rajta is úrrá lesz egy idő után a lámpaláz, és izgalmában az asztal szélére szarik, amitől a nézőközönség még jobb kedvre derül. Na, ezt a népszerűség- és rajongásmágnes fellépést produkálja utána Angelina Jolie!
Az állati művészek szeretnek feladatot teljesíteni, nemcsak azért, mert a rendszeres közös munkának hála szoros kapcsolatot ápolnak a gondozóikkal, de így a napjaik is sokkal kevésbé unalmasak. A motivációjuknak két dolog tud csak gátat szabni: ha elfáradnak, vagy ha dugig laktak a jutalomfalattal. Ha tele a begy, jöhet a tyúkcsere.
A szerelmet nem lehet erőltetni
Egyetlen egy dolog van, amit Árpád, ha megfeszül sem fog tudni a művészeire ráerőltetni, ha nekik maguknak nem fűlik épp hozzá a kedvük, ez pedig a szex. Bizony, ez sem úgy megy, mint az emberi felnőttfilmekben. Meg is gyűlt az egyik kopasznyakú kakassal a bajuk a görögországi forgatáson. A főhősnő hozta a figurát, kellette magát, riszált, pillogott, porban fürdőzött csábosan, ám a finnyás csepűrágó úr még csak rá sem hederített. Arra is magasról tett, hogy közben két kamera is forog a semmire, és a harminc fős stáb is ugrásra készen várja az akciót. Pálfi György rendezőnek húsz perc után már kezdett elfogyni a cérnája. Minden bizonnyal ráutaló módon felcsapott egy szakácskönyvet a kakaspörkölt résznél (én legalábbis így képzelem), úgyhogy Árpádnak gyorsan cselekednie kellett.
Kiolvasva a színésze érzelmeit annak taraja állásából, először megkérte a stábtagokat, hogy forduljanak el. Majd kezdjenek beszélgetni is, hogy a sztár ne érezze annyira zavarban magát. (Hát tegye fel a kezét az, aki tudna úgy teljesíteni, hogy közben három tucat szempár mered rá!) Végül bejátszott egy kis hangulatfestő muzsikát: egy baromfiudvar hangjait. Erre már megjött a libidó is, úgyhogy két másodperccel később a rendező és a kakas torkából is feltörhetett a diadalittas kiáltás: Ennyi!
„Ennyi?” – hitetlenkedett pár stábtag, mire Árpád felvilágosította őket: igen, a kakasoknál ennyi.
Igazán érdekfeszítő és hasznos napot töltöttem el Halász Árpád és truppja társaságában, lenyűgöző volt látni, mi mindent meg lehet tanítani még egy egyszerűnek vélt baromfinak is egy kis élelemmel és klikkerrel.