Semmi kétség, a 2026-os év legnagyobb hazai irodalmi szenzációja, hogy végre magyarul is megjelent Thomas Pynchon Ellenfényben (Against the day) című ezeroldalas mesterműve. A kötet magyar nyelvű megjelenésére húsz évet kellett várnia a honi olvasóknak, de végre bárki kézbe veheti, aki elbírja a monstrumot – a művelet bizonyos kor alatt és bizonyos egészségi állapotban nem biztos, hogy kivitelezhető. Meglehetősen súlyos tárgy, de nem kell tőle megijedni. Kézbe kell venni, újra és újra, karerősítő gyakorlatnak is kiváló.
A zseni egyik mesterműve
De nem csak a kötet méretei lenyűgözők. A recenzens egy ekkora kaland, gondtalan elmélyülést kívánó olvasás után hirtelen nem is tudja, hogy milyen (bolygón van) szempontrendszer szerint dicsérje (vagy ha nem tetszett, átkozza), vonultassa fel a kötet – véleményem szerint – bárki számára nyilvánvaló erényeit. Talán magával a szöveggel, a szövegvilág érzékeltetésével és megvilágításával érdemes kezdeni. Szögezzük le, Pynchon élő klasszikus, kivételes író, zseni, a szó legszorosabb értelmében, halandó tekintettel felmérhetetlen műveltséggel és tudással.
Művei újra és újra tanúbizonyságot tesznek arról, hogy milyen jártas többek között a történelemtudományban, az összehasonlító vallásfilozófiában, a matematikában, a mérnöki és modern fizikában, a szociológiában és más társadalomtudományokban.
Kivételes műveltségét, tudását pedig páratlan módon képes integrálni prózájába, vagyis a történeteibe, amelyek kiszámíthatatlan cselekményeikkel elkápráztatják az olvasót.
Mondatai, leírásai zeneiek, bravúrosak és revelatív erejűek, teljesen váratlan, racionális és többnyire első blikkre irracionális gondolatmenetekkel, megoldásokkal és olyan asszociációkkal, amilyenekre lehet, hogy csak egyedül ő képes korunk nagy írói között. Röviden és tömören: Pynchon a próza egyik, ha nem a legnagyobb élő mestere. Még a legnagyobb között is egészen más ligába tartozik.
Így is lehet írni?
– tesszük fel a kérdést újra és újra Pynchon regényeinek olvasása közben.
Hatalmas gratuláció jár a kötet fordítójának, Greskovits Endrének, aki megítélésem (már amennyire meg tudom ítélni) szerint remekül ültette magyarra a páratlan és olykor végeláthatatlannak tűnő szövegfolyamot. Ráadásul az eddigi hazai Pynchon-fordításokkal is egybevág, már ami a stílusjegyeket illeti. Összecseng Széky János szintén bravúros fordításával, aki a Súlyszivárványt, az író fő művét ültette magyar nyelvre.
Mindenről szólni
És ha már a formai dolgokról ennyire visszafogottan és mértéktartó módon áradoztunk, érdemes arról is beszélni, hogy Pynchon az ezeroldalas Ellenfényben miről beszél, mit akar mondani.
Lényegében mindent el akar mondani.
De mielőtt erre kitérnénk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy milyen műfaji sokszínűség jellemzi a regényt. Az Ellenfényben szinte az összes létező irodalmi műfajt felvonultatja. Ha akarjuk, a kötet a legviccesebb kalandregény, családregény, a legfélelmetesebb metafizikai thriller, vagy épp a bosszú, a vendetta nagyregénye, miközben Pynchon jó szokásához híven még szórakoztató zenés és verses betéteket is találunk benne.
A regény számtalan szálon futó, alsó hangon több száz szereplőt felvonultató cselekménye az 1893-as chicagói világkiállítástól egészen a I. világháború végéig tart.
A könyvben megelevenedő világ pedig szinte kísértetiesen hasonlít napjaink miliőjére.
A gondtalan, szinte békés évek után éppen világégés felé tart az emberiség. Pynchon hőseinek szembe kell nézniük
a kapitalizmus elnyomásával,
a technikai újítások okozta gyökeres és félelmetes változásokkal,
a létezés értelmetlenségével,
az anarchizmus csődjével,
egy immorális és értékvesztett világ céltalanságával,
a nagyhatalmak játszmáival,
a pénz, Mammon uralmával,
az ellenállás kilátástalanságával
és a forradalmi, vagy úgy általában az igaznak vélt eszmék bukásával.
De Pynchon eközben rendre metafizikai síkra emeli történeteit, figurái nemcsak profán, hanem szent terekben is időznek, és bizonyítják, hogy a valóság, az egyes ember valósága (természetesen) relatív. Az univerzum és benne a történeteink végtelenül sokdimenziósak, életünk pedig minden egyes pillanatban válaszút előtt áll. Nekünk kell eldöntenünk, hogy merre tovább. A posztmodern irodalom élő legendájának egyik legjelentősebb műve nyitott szerkezetű, minden a végtelenbe tart és tovább, semminek sincs vége, hősei utaznak, tartanak a kegyelem felé.
Az Ellenfényben páratlan kaland, mindenkit arra biztatok, hogy vágjon bele. Nem tudja, mit beszél, aki azt mondja, hogy tartani kell tőle.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!