Szmolek Apollóniának, a magyar női kézilabda-élvonalban szereplő Esztergom beállósának a hit, család és kézilabda hármasa a legfontosabb támasz az életében – árulta el a 23 éves játékos a Nemzeti Sportnak egy terjedelmes interjúban. A beszélgetésben hite mellett a kick-boxban és egyéb harcművészetekben gazdag gyermekkoráról, nevelőcsapatának elhagyásáról és a válogatottban szerzett első élményeiről is szót ejtett a nagy álmokat dédelgető kézis.
Nagyot fordult a világ 2025-ben Szmolek Apollóniával. A 23 éves beállós sok-sok év után búcsút intett a nevelőcsapatának számító Szombathelynek, hogy a legutóbbi szezonban bronzérmet szerző Esztergomban folytathassa pályafutását. Ráadásul tavaly márciusban már a magyar női kézilabda-válogatottban is debütálhatott, miközben a korosztályos csapatokban korábban egyszer sem számoltak vele az edzők.
„Apukám sokáig kick-boxolt meg az amerikai focit űzte, a két évvel idősebb bátyám, Emánuel kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kick-boxos” – mesélt a kezdetekről a magyar játékos a Nemzeti Sportnak. – „Sokféle fiús sportágat űztem gyerekkoromban, például elmentem a srácokkal focizni, vagy éppen birkóztunk, sokat néztünk UFC-t és pankrációt is.”
Ezek után talán egyáltalán nem meglepő, hogy Szmolek is kipróbálta magát a családtagok körében oly népszerű harcművészetben. Ennek ellenére mégis a kézilabdázás nyerte el a szívét, ahol elmondása szerint sokkal jobban tudja kamatoztatni adottságait:
Szeretek közösségben lenni, jó csapatjátékosnak tartom magam, aki tud örülni mások sikerének. Amikor nem vagyok a pályán, akkor is hangosan biztatom a többieket. Imádom, amikor együtt elérjük azt a flow-állapotot, amiért könnyű beleszeretni a kézlabdázásba. Ugyanakkor sokat köszönhetek a bátyámnak is, gyakran edzettünk együtt, hajtottuk egymást előre. A kitartásával, munkamoráljával nekem is jó példát mutatott, nem beszélve a mentális felkészülés fontosságáról.
Otthonról hozott mentalitásának köszönhetően sosem volt kétséges számára, hogy sikerül megvalósítania álmait. Mindig úgy hitte, amiben igazán hisz, és amiért elég keményen megdolgozik, az előbb-utóbb össze is jön neki, ezt a gondolkodást pedig majd gyerekeinek is tovább akarja adni. Azt már viszont nehezebb volt megtanulni, hogyan kezelje mások véleményét.
„Már nemigen adok azok megjegyzéseire, akik nem ismernek. Persze régebben én is azt szerettem volna, hogy mindenki jó véleménnyel legyen rólam, viszont sokkal fontosabb manapság nekem, hogy élvezzem a játékot, az edzőm elégedett legyen velem, és tudjak segíteni a csapatnak” – nyilatkozta a 23 éves kézis, hozzátéve, sok kommentelő egyáltalán nincs tisztában azzal, mivel kell éppen megküzdenie a sportolónak az életében.
A nehezebb időszakokban a hit, család és kézilabda hármasa segíti át. Ha valamelyik területen keményebb periódusok vannak, a másik kettőben mindig támogatásra lel.
„Római katolikus családban nőttem fel, minden este együtt imádkoztunk, misére jártunk, tartottuk a keresztény ünnepeket. A mai napig imádkozással kezdem és zárom a napom. Négy-öt éve aztán még szorosabb kapcsolatot alakítottam ki Istennel, sokszor beszélek hozzá. Hálát adok a családomért, hogy egészségesek lehetünk, hogy kézilabdázhatok, van mit ennem, hol aludnom. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki hazamegy, és megnyugszik, mert otthon érzi magát” – fejtette ki a beállós, akinek hasonló lelki békét jelent az is, amikor imádkozik vagy templomban van.
Megesett már, hogy önzetlenségét túlzásba vitte, emiatt pedig ő járt pórul. Azonban minden nap azzal a meggyőződéssel fekszik le, hogy bizony megéri jó embernek lenni.
Mindent Istennek köszönhetek. Megingathatatlan a hitem abban, hogy a kézilabdázással kapcsolatos álmokat is tőle kaptam. Sokan biztos legyintettek, amikor fiatalon arról beszéltem, hogy szeretnék az NB I-ben vagy a válogatottban játszani, én viszont addig dolgoztam, amíg el nem értem őket.
Nem is kínálták tálcán a lehetőséget Szmolek Apollóniának. Az utánpótlás-válogatottakban egy percet sem játszott, végül 2024 őszén (még szombathelyi korszakában) váratlan meghívót kapott Golovin Vlagyimir szövetségi kapitánytól az felnőttcsapatba.
„Azzal keresett meg Vova, hogy bevenne a hazai Eb előtti bő keretbe. Először meg sem tudtam szólalni, annyira hihetetlen volt. Miután letettük a telefont, elsírtam magam, és gyorsan elmondtam vagy négy-öt Miatyánkot. Az első összetartáson aztán tavaly márciusban vehettem részt. Nagyon izgultam, előtte még a tévében néztem a többiek meccseit a BL-ben vagy éppen az Eb-n. Azonban mindenki olyan kedvesen fogadott, hogy hamar megnyugodtam.”
Majd néhány hónappal később következett az esztergomi váltás. Ugyan nem volt könnyű otthagynia Szombathelyet, mégis megfelelő döntésnek érezte az átigazolást: „Elek Gábor személye sokat számított, minden játékos szívesen tanulna tőle. A Szombathely és az Esztergom között nagy volt a rivalizálás az NB I/B-ben, már akkor is volt egyfajta karaktere a klubnak, amely megfogott, erőt és fegyelmet sugároztak magukból a játékosok.”
Ami pedig a jövőbeni terveket illeti, tavaly végzett a szombathelyi egyetem sportszervező és sportmenedzser szakán, utóbbit akár kézilabdázás utáni karriernek is eltudná képzelni, persze addig még van egy-két dolog, amit kipróbálna aktív pályafutása során:
„A kézilabdázással kapcsolatos álmaimban szerepel még a jövőben a légióskodás is, valamint szeretném magam kipróbálni a BL-ben, a válogatottal pedig nagy vágyam az olimpiai részvétel. Imádkozom azért, hogy Isten is megadja, hogy dolgozhassak értük.”
(Borítókép: Szmolek Apollónia Rotterdamban 2025. december 5-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!