A zalai és az udvarhelyszéki vérvonal találkozott Angyalföldön; Papp László édesanyja, a „Mutter” Székelyföldről, egészen pontosan Rugonfalváról, míg édesapja Zalából keveredett a főváros tizenharmadik kerületébe. Az 1925-ös esküvő után a Visegrádi utcában laktak, itt született meg Papp Lacika 1926. március 25-én, kereken száz éve.
Az édesapa akkoriban a Fanto Művek gépkocsivezetője volt, három évvel később Laci húga, Gizi is világra jött. Néhány év múltán a család egy kis házat vett Pestszentimrén, aztán rövidesen Óbudára költöztek, a Bécsi út 106-ba. A papa ekkor már a Weiss & Freitag építési vállalt igazgatóságán dolgozott, de aztán 1932-ben a család visszaköltözött Angyalföldre, és Laci már onnan, a Fóti út 48-ból ment iskolába.
Szobor a Kassák Lajos utca, Huba utca sarkán
Papp Lászlóval – az ifjabbal – állunk a Kassák Lajos utca és a Huba utca sarkán, a háromszoros olimpiai bajnok édesapa másfélszeres életnagyságú szobra, Lelkes Márk alkotása előtt.
A családunk évtizedek óta a Széchenyi-hegyen, az Óra utcában lakik, én már oda születtem, de édesapámék a húszas, harmincas években bebarangolták a várost Angyalföldtől Óbudáig. Nem is egy szobor őrzi az apám emlékét, a Csörsz utcai Gesztenyéskertben is áll egy, de ez a Kassák Lajos utcai szerintem a legjobb. Ugyan nem látszik, mert elbújtatták a táblát, de ezt a kis teret hivatalosan Papp László térnek hívják
– mondja a legendás bajnok egyetlen, ma már 70 éves gyermeke az Indexnek.
Persze a legméltóbb emlékmű nem ez, vagy valamelyik másik szobor, hanem a Papp László Budapest Sportaréna, amely a maga 12 500-as befogadóképességével az MVM Dome után az ország legnagyobb fedett sportlétesítménye.
Hajszál híján elcsábította a futball
Papp Laci első szerelme a futball volt, és mivel a labdajátékban is messze átlagon felüli tehetséget mutatott, tényleg nem sokon múlt, hogy elveszti a boksz a sportág történetének egyik legnagyobb alakját. Laci első edzője Fehér István volt a MOM-ban.
1942–1943 fordulóján alakult meg a MOM levente ökölvívó-szakosztálya, az óvóhelyen tartottuk az edzéseket. Laci annyira tehetséges volt, hogy megmondtam neki, »kisfiam, te nagy bajnok leszel, de érzem, hogy a mi útjaink elválnak« – mesélte Fehér Kő Andrásnak, az 1973-as Papp Laci című könyv szerzőjének.
El is váltak. Sulkó Béla, a BVSC szakosztályvezetője megfenyegette Fehért, ha nem adja át Pappot a vasutasnak, akkor elveszti állását a Keletiben, és kiteszik a határra. Ez hatott…
Laci a felszabadulás után, 1945 őszén már a Szőnyi úton püfölte a zsákot. A fiatalember munkát kapott a vasútnál, az anyja azonban nem örült, hogy tele volt Lacika feje kék-zöld foltokkal, horzsolásokkal.
„Édes fiam, ha pofon kell, csak szóljál, adok én neked minden este lefekvés előtt” – ösztönözte a Mutter.
Legendás bemutatkozására 1945. október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján került sor a Sportcsarnokban. Középsúlyban, Bicsák Gyula ellen. Laci beugró volt, Bicsák ellenfele megbetegedett, úgy kérték fel a 19 éves, fordított alapállású srácot a nagy hírű bunyós ellen.
A többi történelem: Laci a második menetben kisöpörte a ringből Bicsákot, aki feladta a küzdelmet. A dolog szépséghibája, hogy másnap a Népsportban a méltató cikk ezzel a címmel jelent meg: „Ki ez a Pap?” Így, egy p-vel…
Kiruccanás Csehszlovákiába
Bondi Miksa, az akkori szövetségi kapitány gyorsan beválogatta az ifjú zsenit. Azért be-becsúsztak váratlan vereségek. Budai Páltól, majd kétszer Lányi Jánostól, a BTK versenyzőjétől.
1946 tavaszán annyira sanyarú volt a helyzet Magyarországon, hogy Laci kiszökött Csehszlovákiába Sípos Imre nevű klubtársával együtt, és Pozsonyban egy hentesüzletben kapott munkát. Közben persze bokszolt is, a csehszlovák bajnokságon a nála négy évvel idősebb Torma II Gyulával került szembe, aki valamivel korábban hagyta el az országot, és végül meg is ragadt Csehszlovákiában.
A rutinos Torma győzött, majd Laci a szovjet Jevgenyij Ogurenkovtól is kikapott pontozással.
Közben a MÖSZ felfüggesztette Papp és Sípos versenyzési jogát, de amikor a Mutter írt Lacinak, hogy jöjjön haza, mert javult a gazdasági helyzet, bevezették a forintot, a bunyós az év végén hazatért, a BVSC tárt karokkal várta.
Laci 1947 elején visszavágott Lányinak, aki ezzel el is tűnt. Következett az első nagy nemzetközi megméretés, a dublini Európa-bajnokság. Papp középsúlyban indult, pechjére Torma II volt az első ellenfél, a csehszlovák színekben versenyző későbbi olimpiai bajnok ismét győzött.
Közben Lacit újra hatalmába kerítette a foci, remek ajánlatot kapott a MÁVAUT-tól, ismét felrémlett a veszély, hogy a boksz elveszíti későbbi óriását.
London, az első olimpiai aranyérem
Az 1948-as évet a milánói olasz–magyar csapatmérkőzés vezette be. Laci a fantasztikus tudású Renato Aiellóval került szembe, aki korábban az amerikai Aranykesztyű tornát is megnyerte. Az olasz két meneten keresztül bohócot csinált Pappból, aki már teljesen elkészült erejével. A második három perc végén, minden mindegy alapon, egy pillanatra hátralépett, majd egy balhoroggal állcsúcson találta Aiellót. Az olasz elterült, és még 23-nál sem tudott talpra kászálódni.
Ilyen villámszerű balhorgot életemben nem láttam
– mondta a meccs után Steve Klaus, az olaszok magyar származású edzője. (Klaus készítette fel Énekes Istvánt és Harangi Imrét, a két olimpiai bajnokunkat 1932-ben és 1936-ban.)
A londoni olimpia bokszversenyeit az Empire Poolban, egy uszodában rendezték, persze nem vízben; a medencére deszkaborítást helyeztek. Az ellenfelek szép sorjában így következtek a középsúlyban: a finn Valle Resko, a luxemburgi Welter, a belga Cavignac, az olasz Ivano Fontana és a döntőben a brit John Wright. Reskót, Weltert és Cavignacot kiütötte, Fontana és a sziklaállú Wright azonban kibírta a három menetet, Laci azonban így is felállt a dobogó tetejére.
Kocsis Antal (1928), Énekes István (1932) és Harangi Imre (1936) után újból volt olimpiai bajnokunk ökölvívásban! Londonban különben a harmatsúlyú Csík Tibor is olimpiai bajnok lett.
Helsinki, a második olimpiai bajnokság
Az 1949-es esztendő csúcspontja az oslói Európa-bajnokság volt, ahol Papp ismét középsúlyban bunyózott, és meg sem állt az aranyéremig. Áldozatai sorrendben: a belga Arthur Acha, az olasz Ivano Fontana (ismét) és a döntőben a svéd Stig Sjölin.
Ugyanabban az évben Budapesten rendezték a főiskolai világbajnokságot, amelyen – bár semmiféle felsőoktatási intézménynek nem volt a hallgatója – Laci is elindult. A román Boamfát másfél perc elteltével ütötte ki, a lengyel Cebulak azonban kibírta a három menetet. Cebulak annyira kancsal volt, hogy Papp Laci szavaival élve, „ha sírva fakadt, a hátára potyogtak a könnyei”. A döntőben a szovjet Kogant kiütötte a harmadik menetben, és ezzel Papp főiskolai világbajnok lett.
Az 1950-es esztendő meghozta az elégtételt Lacinak: Prágában, a csehszlovák–magyar válogatott csapatmérkőzésen harmadszorra végre sikerült legyőznie Torma II-t! Ez volt a két zseni utolsó összecsapása, többet nem találkoztak.
Berlinben megvolt a második főiskolai világbajnoki cím, előzőleg Milánóban pedig a szintén második Eb-aranyérem. Utóbbi nem ment olyan simán, mert az elődöntőben a jugoszláv Kenig ellen vállperecrepedést szenvedett, irtózatos fájdalmakat kellett elviselnie a brit Lay elleni döntőben. Kétszer is padlóra került a brit, de kibírta a három menetet, természetesen Papp kezét emelték magasba.
A helsinki olimpiára már az MTK, jobban mondva a Budapesti Bástya versenyzőjeként utazott ki, immár nagyváltósúlyban. A Messuhalliban az amerikai Ellsworth „Spider” Webb, a kanadai Chase, a bolgár Szpaszov, az argentin Herrera és végül a dél-afrikai Theunis van Schalkwyk próbálta megnehezíteni Laci dolgát – sikertelenül.
Melbourne, a harmadik olimpiai bajnokság
A második olimpiai aranyérem után Laci egy kicsit belefásult a bunyóba. Ilyen lelki állapotban készült az 1953-as varsói Európa-bajnokságra, immár Adler Zsigmond irányításával. És két héttel az Eb előtt a magyar sporthatóságok kitalálták, hogy Adler nem mehet Varsóba. Nem beszél nyelveket, elavultak az edzésmódszerei, meg még ilyen ostobaságok.
Laci ennek ellenére kiutazott. Az első fordulóban erőnyerő volt, majd a másodikban a szovjet Borisz Tyisin következett. Papp korábban kétszer bokszolt Tyisinnel, mindkétszer simán győzött. Most azonban a szovjet fiú bizonyult jobbnak, a pontozás aránya 59:58, 59:56, 59:59 volt, tehát többségi pontozással Tyisin győzött.
„Papp megöregedett, eljárt felette az idő” – mondták ki az okosok a szentenciát a 28 éves ökölvívóról.
Az 1954-es év a lengyelek elleni válogatott mérkőzéssel kezdődött Budapesten. Papp nagy nehezen legyőzte Zbigniew Pietrzykowskit. Aztán átigazolt a Bástyából a Vasasba.
1955-ben Nyugat-Berlinben rendezték az Európa-bajnokságot. Lacit villámcsapásként érte a hír: Adler nem utazhat az Eb-re. Most már Laci megmakacsolta magát, nem úgy, mint két évvel korábban.
Rendben van. De ha Adler nem mehet, nem megyek én sem! – mondta.
Másnap Papp Laci begipszelt lábbal jelent meg az edzésen, valamint egy érvényes orvosi igazolással, hogy bokaszalag-szakadása van. Persze nem volt, ezt mindenki tudta, de nyíltan nem mertek ujjat húzni a kétszeres olimpiai bajnokkal. Viszont bosszúból minden anyagi támogatást megvontak tőle, 1400 forinttól esett el, ami körülbelül egymillió mai forintnak felelt meg.
Aztán eljött 1956, az újabb olimpiai esztendő. Májusban Varsóba utazott Laci a lengyelek meghívásos tornájára, nem éppen kifogástalan állapotban, kisebb betegséggel küszködve. Az ellenfél ismét a nála nyolc évvel fiatalabb Pietrzykowski volt.
Papp az első menetben padlóra küldte riválisát, a lengyel (!) bíró azonban tenyeres ütésért (!!!) figyelmeztette Pappot. Ez annyira megzavarta versenyzőnket, hogy a második menetben már fejetlenül ment előre, kétszer is állcsúcson találta őt a lengyel, és a második számolás után a bíró döntő fölényt hirdetett.
A melbourne-i olimpiára nehéz körülmények között készült a válogatott. Papp edzőjét, Adlert még a játékok kezdete előtt visszahelyezték, megadva ezzel Lacinak azt a mentális pluszt, amire hihetetlenül nagy szüksége volt. A kiutazás napján, november 10-én az orosz tankok már vérbe fojtották a forradalmat, odakint senki sem tudta, hogy mi van itthon a családdal. Papp első ellenfele az argentin Saenz volt, akit végig nyomás alatt tartott honfitársunk, fel is szakadt a dél-amerikai szemöldöke, és a vezetőbíró a harmadik menetben leléptette a „gauchót”.
A következő körben, az elődöntőben ki más következett volna, mint az a Pietrzykowski, aki nem sokkal azelőtt Varsóban döntő fölénnyel verte kétszeres olimpiai bajnokunkat.
Az olimpiai bajnoki cím biztos esélyeseként utaztam ki Ausztráliába, hiszen nemrégiben simán megvertem legfélelmetesebb ellenfelemet, Pappot, és a szakemberek is azt sulykolták a fejembe, hogy a magyar bunyós már tart tőlem
– idézte fel a lengyel bokszoló a meccsüket megelőző hangulatot Kő András könyvében.
Nos, mindez nem is állhatott távolabb a valóságtól.
Papp már az első menetben padlóra küldte egy jobbhoroggal a túlzottan magabiztos lengyelt. Majd a második menetben is számoltak Pietrzykowskira, végül a kiegyenlített harmadik három percet követően Papp kezét emelte magasba a bíró.
De még hátra volt a döntő a Puerto Rico szigetéről származó amerikai José Torres ellen. Torres kemény gyerek volt, negyvenegy mérkőzést vívott addig, s valamennyit megnyerte. Most viszont 2:1 arányú megosztott pontozással kikapott, Papp László harmadszor is olimpiai bajnok lett! Elsőként az ökölvívás történetében.
José Torres
amerikai profi ökölvívó világbajnok, Papp László utolsó amatőr ellenfele
„Hatan voltunk Puerto Ricó-iak Melbourne-ben, és a többiek addig mindig csak győzni láttak engem. Aztán jött a Papp Laci elleni meccs, és egy ponttal kikaptam. A társaim elkezdtek sírni. Én csak annyit mondtam, ezúttal nem jött be az, ami eddig ment. Ez az ember túl jó. Életem legszorosabb, legkeményebb mérkőzése volt. Én nem tudok úgy ütni, mint Ő. Négy-öt évig tartott, míg megtanultam. Balról és jobbról is ütött. Az ökölvívás kulcsa az, hogy üss és mozogj, üss és mozogj. Ehhez pedig sok energiára van szükség. Papp Laci nagyon gyorsan mozgott. Teljesen más volt, mint a többiek. Olyan gyors volt, hogy amikor egy ütés után ismét meg akartam ütni, már nem volt ott. Ugyanis ütött és már mozgott is. Volt esze és tudott trükköket. Őt egyszerűen nem lehetett megverni. Hihetetlenül bokszolt. Egész pályafutásom alatt összesen hárman tudtak megverni: Papp, Dick Tiger és a kubai Florentino Fernández. Mindhármuk közül Papp volt a legjobb. Nemcsak az erejét, hanem az intelligenciáját is használta. Ő volt a legkiválóbb bokszoló, akit valaha is láttam.”
Zbigniew Pietrzykowski
lengyel ökölvívó, Papp László amatőr ellenfele
„Papp minden bizonnyal a legjobb bokszoló azok közül, akiket valaha is láttam, és akikkel alkalmam volt erőmet összemérni. Alacsony, izmos – hódító kis fekete bajusszal, jellegzetesen magyaros jelenség, és fordított állásból harcol. Azt hihetnénk, hogy alacsony termete bizonyos előnyt jelent ellenfeleinek. Papp azonban annyira ruganyos, reflexe olyan páratlanul gyors, hogy szinte láthatatlan fejmozdulattal is elkerüli az erős csapásokat. Eleinte úgy tűnt, hogy egészen fedetlen és bármikor eltalálható. Szó sincs róla! Pappot eltalálni nagy művészet. Ő az az ökölvívó, akinek egyetlen hibája sincsen, és birtokában az öklözők legfélelmetesebb fegyvere: jobb és bal kézzel egyaránt hihetetlenül erős ütése. Mindezt tetézi még ütésének szokatlan gyorsasága. Azok, akik a magyar bajnok ellen valaha is szorítóba léptek, egyöntetűen azt állítják, hogy nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt. Ilyen ellenféllel szemben semmiféle előre kiagyalt taktika nem lehetett sikeres. A küzdelem bármely pillanatban Papp ellenfelének kiszámolásával végződhetett. Emellett Papp hallatlanul rokonszenves és bajtársias versenyzőtárs volt. Háromszor harcoltam ellene. Aztán Papp profi lett, és én nem lehettem többé a versenytársa. Csak a tisztelője és a nézője…”
Profiként veretlen maradt
Alig vette át Melbourne-ben az aranyérmet, máris elárasztották profi ajánlatokkal. Ugyan valamennyit visszautasította, de már akkor érlelődött benne az elhatározás, hogy ha a sportvezetők megengedik neki, szerencsét próbál – és pénzt keres – a hivatásosok között.
Adlerral kimentek Hamburgba – akkor még persze nem létezett az Universum Box-Promotion, Kokó és Madár negyven-ötven évvel későbbi istállója –, és ott összeismerkedtek egy magyar közvetítőn keresztül bizonyos Walter Englert nevű ügynökkel. Lacit hívta Olaszországba Steve Klaus, de oda nem kapott vízumot.
Első profi mérkőzését 1957. május 18-án, Kölnben vívta Alois Brand ellen. Négy menetben simán győzött. Sorra jöttek a négy- és hatmenetes mérkőzések, egyhangú pontozással elért győzelmekkel. Aztán júliusban hazajött Magyarországra, és leforgatták Varasdy Dezső filmjét, a Nehéz kesztyűket. Papp önmagát alakította, Adlert Rajz János.
Később csak egyszer állt kamerák elé, az 1969-es Az oroszlán ugrani készül című James Bond-paródiában.
1960-ban Papp átszerződött Rudolf Pachmannhoz, egy gazdag bécsi ékszerkereskedőhöz. És végre lekötöttek egy meccset Párizsban, Francois Anewyvel. A meccsre a Palais des Sportban került sor, az első sorban ott ült Jean-Paul Belmondo, a nagy bokszrajongó filmsztár. Papp a harmadik menetben kiütötte Anewyt egy balhoroggal.
Laci eredetileg jobbkezes. Mindenki a baltól tartott, miközben a jobb volt az altató keze
– mondta Adler hamiskás mosollyal a szája szögletében.
Jean-Paul Belmondo
francia filmsztár
„Papp Lászlóról akkoriban, mint háromszoros olimpiai bajnokról hallottam először, csakúgy, mint mindenki. A három olimpia megnyerése óriási teljesítmény. Ugyanakkor sajnáltam, hogy csak későn lépett a profik táborába, mert a kommunista rezsim megakadályozta ebben, így csak 33 évesen válhatott profi ökölvívóvá. Az ’50-es években kicsit én is belekóstoltam a bokszba, mondhatni megszállottja voltam a sportnak, rajongtam az ökölvívásért. Jómagam csupán néhány mérkőzést vívtam. Nem volt elegendő tehetségem ahhoz, hogy nagy bajnok váljon belőlem. Annak idején volt két szervező barátom, akik a párizsi Sportpalotában dolgoztak, és tőlük hallottam a hírt, hogy Papp László Párizsba jön, és személyesen láthatom a nagy bokszolót.”
Papp Laci Párizsban megismerte Max Stadtlandert, későbbi menedzserét. Utólag azt mondta, bárcsak korábban ismerkedtek volna meg!
Ekkor a magyar sportlegenda már régóta favágással erősítette magát. Dr. Jákó Péter, a Pappnál pontosan tíz évvel fiatalabb remek ringorvos, a válogatott hosszú évtizedekig keretorvosa, a Sportkórház egykori főigazgatója:
A favágás a létező legjobb erősítő edzés az ökölvívók számára. Nagyon fontos, hogy kialakuljon az ökölvívó passzív ellenálló képessége, és ebben rengeteget segít a folyamatos mikrotraumákat produkáló favágás.
1961-ben – többek között – két sima győzelem a nyugatnémet Peter Müller ellen, majd 1962 márciusában Laci profi pályafutása legnehezebb meccse következett. Az ellenfél az amerikai Ralph „Tiger” Jones, akit 10 menetben pontozással győzött le Laci.
A profi Európa-bajnoki címet 1962. május 16-án Bécsben szerezte meg a dán Chris Christensen legyőzésével, ellenfelét a 8. menetben sérülés miatt leléptették. Két veterán csapott össze, Laci a 36., a dán a 35. évében járt.
Papp később még kilenc alkalommal védte meg Európa-bajnoki címét, ezek közül a meccsek közül a legemlékezetesebb a spanyol Luis Folledo elleni volt, amelyet 1963. december 6-án rendeztek Madridban.
A madridi Atocha pályaudvaron – vonattal utaztak Párizsból a spanyol fővárosba – Puskás Öcsi, a Real Madrid sztárja fogadta Görbét, ahogy mindenki becézte Lacit.
Folledónak nagy szája van, el kell verni. 8 az 1-hez fogadtam rád
– rakott terhet Papp vállaira Pancho. Az a Pancho, aki felbérelt egy csomó spanyol rakodómunkást, hogy biztassák Lacit. Így aztán a Palacio de Deportes 15 000 nézője között Papp-drukkerek is akadtak szép számmal…
Laci a nyolcadik menetben már harmadszor küldte padlóra a spanyolt, mire az angol mérkőzésvezető beszüntette a küzdelmet.
Papp utolsó, huszonkilencedik profi meccsét 1964. október 9-én vívta az ír Mick Leahy ellen Bécsben, 15 menetben pontozással győzött. Bajnokunk profiként veretlen maradt, mindössze két döntetlen csúszott be a 27 győzelem mellé.
Papp ekkor már a világbajnoki címmérkőzés kapujában állt a világbajnok Dick Tiger vagy Joey Giardello lehetséges ellenfeleként. Csakhogy miután legyőzte Leahyt, a magyar kormány visszavonta Papp utazási engedélyét, és ezzel lényegében megakadályozta abban, hogy folytathassa profi ökölvívó-karrierjét. Papp László így végül veretlenül, 27–0–2-es hivatásos rekorddal a háta mögött vonult vissza, de anélkül, hogy a csúcsra juthatott volna.
Pletykák keringtek arról, hogy miért is akadályozta meg őt a magyar kormány pályafutásának folytatásában pont akkor, amikor már egy világbajnoki címmérkőzés kapujában állt. A fő indok az volt, hogy a „profi ökölvívás összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel”. Papp egy átlag magyarhoz képest valóban rengeteg pénzt keresett abban az időben (Mercedes gépkocsija és nyolcszobás háza volt az Óra utcában), amit elítéltek a politikusok. Kádár János például kijelentette: „Egy munkás 300 év alatt keresne annyi pénzt, amennyit Papp 30 perc alatt.” 39 évesen Pappon már látszottak az öregedés jelei, néhány esetben a teljesítménye sem volt már a régi. Ezért néhányan arra gyanakodtak, hogy a magyar kormány nem akarta, hogy az emberek bálványa elbukjon. Szintén közrejátszhatott, hogy Papp visszautasította az 1964-es olimpiai csapat irányítását, mert Európa-bajnoki címének megvédésére koncentrált, amivel nagy visszhangot keltett kormánykörökben. Bármi legyen is a valós ok, Papp mindig is úgy beszélt az elmaradt világbajnoki címmeccsről, mint élete nagy csalódásáról.
Szállóigékben él tovább
Visszavonulása után jó 20 éven át a válogatott szövetségi kapitánya volt, 1989-ben a WBC tiszteletbeli világbajnokává avatta, majd 2001-ben a Hírességek Csarnokának is tagja lett.
Kültelki dumái, találó egysorosai szállóigévé nemesedtek. Ezek közül a néhány legtöbbet idézett:
Bal öklöm a Rókus kórház, a jobb az Új köztemető.
Játszóteret csináltam az etetőjéből.
Abban az időben más volt a szemlélet, mint ma. Azt mondták: ha lejön a gyerek, meg kell verni. Ha visszajön, jó bokszoló lesz. Ha nem, nem kár érte.
190 centi magas volt, és akkora gatyában jelent meg a ringben, hogy nekünk függönynek elég lett volna.
Rendes gyerek volt, elkísért a sarokba, és rávert egyet a déli pólusomra.
Papp László 2003. október 16-án, 77 évesen hunyt el Budapesten.
(Borítókép: Papp László edzés közben profi pályafutása előtt. Fotó: Universal / Corbis / VCG / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!