Lassan 30 év telt el azóta, hogy Wes Craven rendezésében bemutatták a legelső Sikolyt a mozik, és a maga nemében impresszív is, hogy néha pár éves, máskor évtizedes szünetek után a franchise még mindig életben van, újabb és újabb áldozatokat halálra döfködve. Mondjuk a filmszéria látott már szebb napokat is, például a 2022-ben bemutatott ötödik Sikoly, amelyben Jenna Ortega és Melissa Barrera vezetésével menekült egy új generáció Ghostface elől, sokkal jobban sikerült annál, mint amit pár hete sikerült nagyvászonra tűzni. Még a Sikoly 6. is jóval korrektebb volt, csak hát Melissa Barrera olyan közéleti kijelentéseket tett, amelyek kihúzták a gyufát a Paramountnál, és a színésznőt elkergették, a mozikban még mindig elcsíphető Sikoly 7-re pedig Jenna Ortega se tért így vissza.
Helyette a franchise ismét a kezdetekhez való visszakanyarodásra szavazott, ergo visszacsábították az eredeti scream queent, a Sidney-t játszó Neve Campbellt, kikönyörögték Courteney Coxból is a vendégszereplést, és abban reménykedett a stúdió, hogy majd az első, a második és a negyedik rész forgatókönyveit megíró Kevin Williamson képes lesz a bravúrra, és a rendezői székbe egyszersmind beleülve letesz valami olyasmit, ami megint sínre rakja a slasher legendát. Nem jött össze a dolog, a Sikoly 7. az elmúlt évtizedek meggyalázása, egy szégyentelen nosztalgiavonatozás, még ha a brutalitást és a vérengzést fel is tekerték annyira, hogy eddig egyetlen előzmény se merészkedett el ez utóbbi tekintetben ilyen végletekig.
A Sikoly 7. amúgy korrektül kezd, egy Döfés-rajongó párocskával, akik Stu Macher hatásvadászul kicicomázott egykori házába tesznek kéjes kirándulást, ami nyilván pár jumpscare-rel és ökörködéssel megspékelve csúnya véget ér nekik.
Már itt felvillantja Williamson, hogy nem szórakozik, egyszerűen hátborzongató, hogy az erőszakosságot tekintve így eleresztették magukat a készítők.
Ezt követően indul a lényegi cselekmény, már ha ezt a borzalmat történetnek lehet nevezni bármilyen szinten. Sidney (Neve Campbell) a tinédzser lányát, Tatumot (Isabel May) nevelgetve igyekszik a múlt árnyait maga mögött hagyni és nem összerezzenni egy szimpla konyhakés látványától. Ám, a dolog nem megy neki olyan jól, mert nyilván Ghostface újra terrorizálni kezdi őt, és ezúttal már a nő családját is fenyegeti.
És nagyjából ennyi? A téteket nem annyira sikerült megnövelniük az alkotóknak, a Sikoly 7-ben ráadásul minden egyes karakter papírmasé, így érzelmileg sem lehet kapcsolódni hozzájuk. Ráadásul elherdálnak olyan jól csengő neveket, mint McKenna Grace-é, és az előző részekben látott tiniket, mondjuk a Jasmin Savoy Brown-féle Mindyt, vagy a Gen V című, The Boys spin-off sorozatból ismert, Asa Germann által játszott Lucast sem sikerül érdekessé tenniük. Már azt leszámítva, hogy azzal viccelődnek, hogy tuti nem a fura fiú a tettes, mert az túl egyértelmű lenne. A meta poénok amúgy nagyrészt kivesztek ebből a filmsorozatból, a Sikoly 7. szinte meg se próbálkozik vele, ami ordas nagy hiba a már említett Williamson és a társ-forgatókönyvíró Guy Busick részéről.
Mind a fiatalok, mind az öregebb generáció képviselői csak úgy lógnak egymás mellett a levegőben, egyik iránnyal sem tudnak mit kezdeni a készítők, holott a már említett Sikoly 5-nél még volt rá esély, hogy méltósággal adják át a régiek az újaknak a stafétabotot. Ebből már nem lesz így semmi, kreatív szempontból maximum a lassú kínhalál. Persze a Paramountnak nem kell hogy fájjon a feje, ezt a közepesnek sem nevezhető slasherimitációt is úgy nézik, mintha kötelező lenne, a 45 millió dolláros büdzséje ellenében már lassan a 200 milliós bevételt verdesi, világszerte.
Szégyen ez horrorrajongóként.
Már csak azért is, mert a horrornak idén, vagyis inkább tavaly nagy éve volt, a Ryan Coogler rendezte Bűnösök négy Oscart vitt haza, és a Fegyverek mellékszereplőjét, Amy Madigant is kitüntették. Remélhetőleg ezek a sikerek felteszik a zsánert a komolyan vehetőség polcára, de az biztos, hogy a Sikoly 7-hez hasonló, csúnyán fényképezett, ostoba és kidolgozatlan forgatókönyvvel és kedvelhetetlen karakterekkel megtöltött, pofátlan nosztalgiavonatozásnak szánt filmszörnyek csak ártanak a horrornak, mintsem használnának. Tényleg azt sajnálom mindössze, hogy a Sikoly 7-re ennyire kreatív és ötletes gyilkosságokat pazaroltak el. Ja, és azt el ne felejtsem, hogy a nagy leleplezések is inkább kínosak, mint ügyesek. De ezzel vissza is kanyarodtam az alapvető problémához, az első lépéshez, amin elvérzik ez a film: a bugyuta szkripthez. Felér ez egy döféssel, de a néző szívébe, aki még szeretne hinni ebben a franchise-ban, de egyre kevésbé képes rá.
4/10
A Sikoly 7. még mindig elcsíphető a magyar mozikban, itt-ott.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!