Miután 2022. február 24-én megindult az orosz invázió Ukrajna ellen, és nagyon úgy nézett ki, hogy napok alatt elfogják Volodimir Zelenszkij elnököt, majd a támadók bábkormányt ültetnek Kijevbe, a The Times című brit lapban megjelent egy írás, amely szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök (amúgy a fiatalabbik Klicsko druszája) átadott egy 24 nevet tartalmazó halállistát Jevgenyij Prigozsinnak, a Wagner-csoport akkor még Putyin legfőbb szövetségesének számító vezérének. A lajstromban annak a 24 embernek a neve szerepelt, az élen Zelenszkijjel, a második helyen Vitalij Klicsko kijevi polgármesterrel és közvetlenül alatta a városvezető öccsével, Volodimir Klicskóval, akiket feltétlenül vagy foglyul kell ejteni, vagy ha másképp nem megy, akkor likvidálni kell.
Százmillió euró a haza javára
Ami tény, az agresszió megindulásakor mindkét Klicsko fegyvert ragadott, és egy nem sokkal később megjelent CNN-cikkben arról beszéltek, hogy az első napokban legalább hat orosz támadó katonát meg is öltek. Sőt, a két Klicsko 2022 márciusában remek német kapcsolatait felhasználva (hiszen valaha a hamburgi Universum Box-Promotion profi istálló versenyzői voltak, ahogy Kovács „Kokó” István és Erdei „Madár” Zsolt is) gyűjtést indított Németországban, és a helyi média segítségével mintegy egymillió eurónyi adományt kalapozott össze hazája honvédő háborújának finanszírozására.
Ha ehhez hozzátesszük azt az egymillió eurót, amit Volodimir 2012-ben kasszírozott, amikor az atlantai olimpián szerzett aranyérmét tette fel aukcióra – az összeget a szegény sorsú ukrán gyerekek megsegítésére fordította a bajnok –, akkor az ukrán nemzet igazán hálás lehet híres fiának. (Más kérdés, hogy az anonim licitáló, amikor megtudta, hogy Klicsko milyen nemes célra fordítja az egymillió eurót, meghatódva azonnal visszaküldte az aranyérmet jogos gazdájának.)
Még egy magyar szálként említsük meg, hogy Papp László, ugyancsak sportági legenda, háromszoros olimpiai bajnokunk szintén március 25-én látta meg a napvilágot, csak ötven évvel az ukrán sporttárs előtt.
A papa Csernobil áldozata lett
A Klicsko család igazi szovjet család volt, különösebb nemzetiségi identitás nélkül. Az 1947-ben, tehát a Nagy Honvédő Háború befejezése után két évvel született apa, Vlagyimir Rogyionovics Klicsko, a Vörös Hadsereg légierejének ezredese volt. Az amúgy ukrán származású tisztet ide-oda helyezték, amikor Vlagyimir megszületett 1976-ban, éppen a kazahsztáni Szemipalatyinszkban állomásozott a család, abban a városban, ahol az atomkísérletek zajlottak. Minő tragikus egybeesés: tíz évvel később, amikor a kis Vlagyimir (akkor még nem Volodimirnak hívták) még csak tízéves volt, az apját Csernobilba vezényelték, hogy likvidátorként részt vegyen az atomerőmű felrobbanását követő mentésben. Bele is betegedett, és 2011-ben rákban meghalt.
Érdekes, hogy Vitalij, a báty, viszont a kirgizisztáni Belovodszkban jött a világra. Édesanyjuk, leánykori nevén Nadja Uljanovna Buljno zsidó származású, Szibériában született.
A Klicsko família 1985-ben és 1986-ban Pripjaty városában lakott, ezért is vezényelték az apát likvidátornak a csernobili erőmű romjaihoz. A két fiú szerencsére nem kapott sugárfertőzést. További életrajzi kuriózum, hogy 1980 és 1985 között Csehországban állomásozott Klicsko papa egysége, azaz öt évig ott élt a család, Mimon városában.
Első nagy sikerét 1993-ban aratta, amikor 16 évesen ifjúsági Európa-bajnokságot nyert nehézsúlyban. Egy évre rá a junior világbajnokság döntőjében, Isztambulban viszont alulmaradt a kubai Michel López Núnezzel szemben. Újabb egy évvel később a berlini felnőtt-világbajnokságon már a harmadik fordulóban kikapott Luan Krasniqitől.
A vejlei Eb-n,1996-ban elvesztette a döntőt az orosz Alexei Lezinnel szemben, viszont augusztusban diadalmaskodott az atlantai olimpián nehézsúlyban, ugyanott, ahol Kovács István a pehelysúlyban. Atlantában, az elődöntőben 4–1-es győzelemmel vágott vissza Lezinnek, majd a döntőben a tongai Paea Wolfgrammot verte 7–3-as pontozással. Ezzel tett pontot amatőr karrierje végére.
Diadalmenet a profik között
Az olimpiai után a hamburgi Universum Box-Promotion szerződtette, ahol Fritz Sdunek lett az edzője. 2004-től pedig a bátyjával, valamint a korábban szintén az Universum alkalmazásában álló Tom Loefflerrel indított saját promóciós irodájuk, a K2 Promotions színeiben lépett szorítóba. Attól fogva már nem a német mesteredző, hanem a szintén kiváló amerikai szakember, Emanuel Steward készítette fel Klicskót.
2000. október 14-én az amerikai Chris Byrd legyőzésével a WBO nehézsúlyú világbajnoka lett. Címét öt alkalommal védte meg, de 2003. március 8-án, a dél-afrikai Corrie Sanders ellen elvesztette azt. A már Amerikába költözött Klicsko 2004. április 10-én ismét megküzdött a WBO akkor megüresedett világbajnoki övéért, de nem tudott élni a lehetőséggel, mivel ellenfele, az amerikai Lamon Brewster TKO-győzelmet aratott felette.
A Brewster elleni vereség után Klicsko példátlan győzelmi sorozatba kezdett. Nemcsak három öklözőt – a kubai Eliseo Castillót, a nigériai Samuel Petert és az amerikai DaVarryl Williamsont – győzött le, hanem világbajnoki címet is szerzett Chris Byrd ellen, akit kiütéssel vert. Ezzel elhódította Bryrdtől az IBF világbajnoki címét, emellett a IBO betöltetlen övét is megszerezte. Még ugyanebben az évben, november 11-én, az addig veretlen amerikai Calvin Brockot is legyőzte, New Yorkban a 7. menetben.
2007-ben kétszer védte meg világbajnoki címeit: előbb március 10-én, Mannheimben aratott második menetes KO-győzelmet az amerikai Ray Austin felett, majd július 7-én Kölnben visszavágott Lamon Brewsternek, aki a 6. menet utáni szünetben feladta a reménytelen küzdelmet.
2008. február 23-án New Yorkban, a Madison Square Gardenben rendezett címegyesítő mérkőzésen egyhangú pontozással legyőzte a WBO-bajnok Szultan Ibragimovot, majd július 12-én a 11. menetben kiütötte az akkor 8 éve veretlen amerikai Tony Thompsont, és ezzel megvédte egyesített (WBO/IBF/IBO) címeit. December 13-án a volt világbajnok amerikai Hasim Rahmannal nézett farkasszemet Mannheimben, és a 7. menetben TKO-val győzött.
2009. június 20-án a Schalke 04 futballcsapat gelsenkircheni stadionjában több mint 60 ezer néző előtt megverte az addig veretlen WBA-bajnok Ruszlan Csagajevet, így címvédése mellett a The Ring Magazine övét is megszerezte.
2011. július 2-án, a Hamburger SV labdarúgóklub stadionjában, 45 ezer néző előtt legyőzte a brit David Haye-t, így egyesített címei mellé elhódította a WBO nehézsúlyú világbajnoki övét is.
2015. november 28-án pontozásos vereséget szenvedett a brit Tyson Fury tól, így elveszítette egyesített bajnoki címeit, valamint több mint 10 évig tartó veretlenségét is.
Utolsó mérkőzését 2017. április 29-én vívta Londonban, ahol kiütéses vereséget szenvedett a brit Anthony Joshuától, pedig előzőleg a hatodik menetben egy borzalmas jobbegyenessel ő is padlóra küldte a britet. Ezzel 4832 napig tartó uralma ért véget a nehézsúlyban.
Profi mérlege káprázatos: 69 mérkőzéséből 64-et nyert meg (ebből 53-at idő előtt), s csak 5-öt veszített el. Méltán tartják számon minden idők legnagyobb nehézsúlyú bokszolói között, senkinek sem volt olyan jobbegyenese, mint neki, nem véletlenül becézték Acélkalapácsnak.
(Borítókép: Volodimir Klicsko Bryant Jennings ellen küzd a Madison Square Gardenben 2015. április 25-én. Fotó: Al Bello / Bongarts / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!