A statisztikák szerint meredeken növekszik a gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. A legfőbb ügyész legutóbbi országgyűlési beszámolója arra hívta fel a figyelmet, hogy 2024-ben a 14 éven aluliak nem kevesebb mint 4351 bűncselekményt követtek el. Ez a szám 72,4 százalékos emelkedést mutat az előző évihez (2523) képest.
Szülő-, nagyszülő- és testvérbántalmazás
Ide kapcsolódik, hogy Gyermeki ártatlanság? – Amikor a gyermek terrorizálja a családot címmel érdekes tanulmány jelent meg az Ügyészek Lapja legutóbbi számában. A szerző, Márta Zsanett Barbara szerint: „A gyermekekre általánosságban mint ártatlan, aranyos lényekre gondolunk, nem mint rémséges tettek elkövetőire. Ezzel szemben számtalan példa mutat rá a családját megfélemlítő, bántalmazó vagy végső esetben lemészároló gyermekek eseteire, hozzátéve, hogy amikor gyermek elkövetőkről beszélünk, a legtöbb esetben kiderül, hogy valójában ők is a környezetük áldozatai.”
Évente több mint száz bűncselekményt követnek el fiatalkorúak szülőjük, nagyszülőjük vagy testvérük ellen.
E tekintetben 2010-ben regisztrálták a legmagasabb mértéket, amikor 173 fiatalkorú lépett fel erőszakosan a szülőjével vagy a nagyszülőjével szemben. Az utóbbi években a gyermek és az unoka, dédunoka által elkövetett deliktumok száma kiemelkedően alakult: 2021-ben 60 gyermek, unoka és dédunoka valósított meg bűncselekményt.
Egy 2023-as spanyol kutatás szerint a szülőbántalmazások előfordulási aránya 5–21 százalékra tehető, míg a verbális, pszichológiai és érzelmi szülőbántalmazás 22–93 százalék között mozog. Spanyolországban a kiskorúak 30 százaléka lesz a testvére áldozata valamikor az élete során. Az is megdöbbentő adat, hogy csak az Egyesült Államokban évente 200–300 szülőgyilkosságot követnek el.
Erőszakspirál, mentális állapot, rendellenesség
Sokféle oka van, hogy egy gyermek erőszakot alkalmaz valamely családtagjával szemben. Kritikus tényező kialakulhat szülő és gyermek közötti kapcsolatban, a családi kapcsolatokban, iskolai környezetben, akár a kortársak vagy a tanárok hatására, vagy mentális állapot is kiváltó ok lehet.
A szülőknek joguk van megválasztani a nevelés módját, azonban ez sok esetben társadalmilag elítélendő módszerrel történik: a gyermekeket gyakran bántalmazzák a felnőtt családtagok – leginkább a szülők – fizikailag, lelkileg vagy szexuálisan, de gyakran válnak a gyermekek valamilyen formában részeseivé a szüleik közötti partnerbántalmazásnak is.
A szülőkkel szembeni erőszak egyik lehetséges oka az erőszakon alapuló kapcsolati modell, amelyben a gyermekek úgy vélik, hogy a probléma egyetlen megoldása az erőszak alkalmazása. Ezt nevezzük erőszakspirálnak, amit funkcionális viselkedésnek is lehet tekinteni, mivel gyakran azért alkalmaznak erőszakot, hogy ezzel megvédhessék magukat a fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazástól. Pszichológiai védekezés is lehet az, amikor a gyermek passzív szerepből aktív erőszakos szerepbe lép át úgy, hogy egy másik áldozatot bántalmaz, és az agresszor viselkedésével azonosul.
A partnerbántalmazás látványa is kritikus tényező lehet: egy fiúgyermek azért bántalmazza az anyját, mert apjától tanulta meg az anya alulértékelését és bántalmazását.
A kriminológiai kutatások kimutatták, hogy nagyobb valószínűséggel alkalmaznak erőszakot, akik olyan családban élnek, ahol inkonzisztens szabályok és következmények uralkodnak, főleg akkor, ha a szülők nem tartják meg tekintélyüket a gyermekük erőszakos fellépésével szemben.
Ami a testvérbántalmazást illeti, gyermekkorban legtöbbször az idősebb testvérek mutatnak agresszív viselkedést testvéreikkel szemben, míg a fiatalabb testvéreknél a megtorló vagy behódoló hozzáállás a jellemző. Az elkövető neme is fontos tényező, mivel a fiútestvérek gyakrabban követnek el erőszakos cselekményt, és az áldozat legtöbbször az elkövető húga.
A gyermek által kifejtett erőszakos cselekményekkel a mentális állapot is összefüggésben áll. A szüleikkel szemben bűncselekményt elkövetők magas arányban állnak pszichiátriai kezelés alatt. Többen mentális zavarban – leginkább a figyelem-, a magatartás- és a beilleszkedési zavarokban – szenvednek.
A gyermekeknek bizonyos esetekben olyan rendellenességük van, amely szintén hatással lehet a viselkedésükre. Ezek közé tartozik a bipoláris zavar, a skizofrénia, a depresszió, a személyiségzavarok valamelyike, a tanulási zavar, az alkoholos személyiségzavar, illetve a skizoid elemeket tartalmazó személyiségzavar. Emellett a középsúlyos fokú gyengeelméjűség és az epilepsziás személyiségzavar is befolyásoló tényező lehet. Egy 17 éves fiú is ebben szenvedett, aki ezáltal kóros elmeállapotúnak minősült. Anyját szúrta meg egy konyhakéssel egy el nem készült karóra miatt.
A büntethetőségi korhatár
A bűnügyi szakemberek régóta vitatkoznak azon, hol húzódjon az úgynevezett vétőképesség határa. Magyarán: hány éves kortól lehessen valakit büntetőjogilag felelősségre vonni? A 2013-ban hatályba lépett Büntető törvénykönyv meghagyta ugyan a büntethetőség alsó korhatárának a 14. életévet, ám egyúttal azt is kimondta, hogy egyes, súlyosabb bűncselekményekért a 12. életévét betöltött gyermek is büntethető, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. Az ő büntetésük legfeljebb négy évig tartó javítóintézeti nevelés lehet. Ezek a bűncselekmények a következők:
az emberölés,
az erős felindulásban elkövetett emberölés,
a halált okozó testi sértés,
a hivatalos személy elleni erőszak,
a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak,
a hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak,
a terrorcselekmény,
a rablás
és a kifosztás.
Világszerte fejtörést okoz a büntethetőségi korhatár szabályozása. A legtöbb államban konkrét életkor betöltése a büntetőjogi felelősség megállapításának a feltétele. Például Andorrában 12 év, Belgiumban 18 év, Bosznia és Hercegovinában, Horvátországban, Liechtensteinben és Cipruson 14 év, Csehországban és Dániában 15 év. Más országokban az alsó korhatár betöltése mellett egyéb feltételt is támasztanak, jellemzően annak vizsgálatát, hogy a gyermek felismerte-e cselekményének következményeit. Ezt vizsgálják Németországban a 14–18 év, Olaszországban a 14–17 év, Bulgáriában pedig szintén a 14–18 év közötti fiatalkorúak esetében. Magyarországéhoz hasonló (betöltött 14 év, illetve 12 év) szabályozást vezettek be többek között Írországban (12 év, illetve 10 vagy 11 év), Ukrajnában (16 év, illetve 14 év), valamint Lengyelországban (17 év, illetve 15 év).
A magyar szabályozás már megjárta az Alkotmánybíróságot is.
2021 végén Palásti Sándor, a Budapest Környéki Törvényszék tanácselnöke egy konkrét büntetőügy kapcsán felvetette, hogy egy tizenkét és tizennégy év közötti gyermek büntetőjogi felelősségre vonhatóságánál nemcsak azt kellene vizsgálni, hogy beszámítási és belátási képessége birtokában valósította-e meg a bűncselekményt, hanem hogy magatartásában kimutatható-e más személy kényszert el nem érő ráhatása. Ha a bűncselekményt más személy ráhatása nélkül valósította meg, akkor szerinte is megállapítható a büntetőjogi felelőssége.
Az Alkotmánybíróság a határozatában kielégítőnek találta a hazai szabályozást, mondván, hogy a kifogásolt rendelkezés sem szükségtelenül, sem aránytalanul nem korlátozza a gyermeknek az Alaptörvényből fakadó, a megfelelő testi, szellemi, valamint erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát. Az alkotmánybírák hangsúlyozták: „A büntetőjogi felelősségre vonást eredményező állami beavatkozásra olyan esetben kerülhet sor, amikor a gyermek megfelelő fejlődésének, az ahhoz szükséges alapvető feltételeknek a biztosításában a család közreműködése nem bizonyul elégségesnek. Az állami beavatkozás és a közhatalmi eszközrendszer aktiválása tehát a bűnelkövető gyermekkorú esetében nem csupán a társadalom védelmét, hanem a gyermek érdekeit is szolgálja.”
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: ImagineGolf / Getty Images)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!