A jogszabályt nagy többséggel fogadták el: 581 képviselő támogatta, 21 ellenezte, míg 42-en tartózkodtak. Az új szabályozás közös definíciókat vezet be többek között a vesztegetés, hűtlen kezelés, befolyással üzérkedés, hivatali visszaélés és jogellenes meggazdagodás esetében. Emellett harmonizálja a szankciókat is, hogy a tagállamokban kiszabható büntetések ne maradjanak elrettentőerő nélkül.
A kezdeményezést az Európai Bizottság 2023 májusában terjesztette elő. Egy 2025-ös Eurobarométer-felmérés szerint az európaiak 69%-a úgy véli, hogy országában elterjedt a korrupció, és 66% szerint a magas szintű ügyeket nem vizsgálják ki kellőképpen.
Bár a keret egységes alapokat teremt, a tagállamok továbbra is elfogadhatnak szigorúbb nemzeti szabályokat, és saját jogrendszerükhöz igazíthatják az előírásokat.
A szabályozás jelentős hangsúlyt fektet az együttműködés erősítésére a nemzeti hatóságok és az uniós szervek között, mint például az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), az Európai Ügyészség, az Europol és az Eurojust.
A tagállamoknak évente egységes, gépileg feldolgozható adatokat kell majd közzétenniük a korrupcióval kapcsolatos ügyekről, ezzel is növelve az átláthatóságot és a szakpolitikai döntések megalapozottságát.
Az irányelv előírja, hogy minden tagállam dolgozzon ki és rendszeresen frissítsen nemzeti korrupcióellenes stratégiát, a civil társadalom bevonásával. Emellett kötelezővé teszi a kockázatértékelések elvégzését, valamint az összeférhetetlenség, a politikai finanszírozás átláthatósága és az integritási normák megerősítését.
A korrupció megelőzésére és kezelésére a tagállamoknak független, megfelelően felhatalmazott szerveket is létre kell hozniuk.
A jelentéstevő, Raquel García Hermida-Van Der Walle szerint a jogszabály mérföldkő az Európai Unió történetében. Mint hangsúlyozta: a korrupció nemcsak gazdasági károkat okoz, hanem aláássa a közbizalmat és a demokratikus intézményeket is.
Ha nem lépünk fel ellene, az az Unió alapjait veszélyezteti
– fogalmazott. Az irányelvet még hivatalosan jóvá kell hagynia az Európai Unió Tanácsának. A kihirdetést követően 20 nappal lép hatályba, a tagállamoknak pedig általában 24 hónapjuk lesz a szabályok nemzeti jogba való átültetésére. A stratégiák és kockázatértékelések esetében ez az időszak 36 hónap.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.