A lelketlen streamingsorozatok, a futószalagon gyártott blockbusterek világában nagyjából a béke és a megnyugvás utolsó szigetének számít a brit televíziózás. Nekik, mármint a briteknek köszönhettük a Fémkeresők (Detectorists) című dramedyt, melyben két középkorú, vidéki fickó járta a réteket, és két kocsmázás között amatőr kincskeresőt játszottak. A Mackenzie Crook által írt és rendezett, valamint a főszereplésével készített Fémkeresők talán az elmúlt évtized legalulértékeltebb sorozata, amelybe kis túlzással mindenki beleszeretett, aki esélyt adott neki.
Február 9-én startolt el, és már végig is futott a BBC Two-n az a Small Prophets, amelyet ugyancsak Mackenzie Crook jegyez, és újfent egy kisvárosi „feelgood”-szériáról van szó, csak ezúttal a készítő a fémkereső detektorokat alkímiára és misztikumra cserélte. Igen, a Small Prophets főszereplője, az amúgy bolti eladó Michael (Pearce Quiegley) a sorozatban kapcsolatba kerül a természetfelettivel, de csak olyan komolyan vehető, mágikus realista körítéssel, semmi harry potterkedés. Ami őszintén meglepő ahhoz képest, hogy a Fémkeresőket megtartotta az alkotó a valóság talaján.
Részlet a Small Prophets című sorozatból
Fotó: BBC
A Small Prophets történetének középpontjában tehát Michael áll, aki nagyszakállú hobó, és régen extrém tengeri melóval kereste a pénzt, mielőtt kiöregedett volna. Pearce Quigley karaktere mostanra leginkább a vásárlókat ugratja, tűri a főnöke, Gordon (Mackenzie Crook) hóbortjait, már amikor nem fiatal kolléganőjével, Kacey-vel (Lauren Patel) tettetik azt hosszú órák óta, hogy dolgoznak. Hősünknek van egy viszonylag rosszul rejtegetett, személyes tragédiája is, a barátnője hét évvel ezelőtt eltűnt. Szegény ürgére ráfogták, hogy a kertjében elásta, ha az alapvető érzelmi megrázkódtatás nem küldte volna őt eléggé padlóra.
És itt jön a képbe Michael apja, Brian (Michael Palin), aki az idősek otthonában csücsülve azt találja mondani fiának, keressen meg egy régi könyvet odahaza, és a segítségével, némi alkímiát bevetve hívjon életre apró mágikus lényeket, akik próféciáikkal képesek rá, hogy elmondják a jövőt és azt, visszatér-e még Clea valaha.
Szívmelengető egyveleg a Small Prophets, mert az író-rendező még mindig nagyon ügyesen fogja meg a kisvárosi emberek egyszerre unalmas és lelkileg feltöltő hétköznapjait. Jó húzás, hogy Mackenzie Crook ezúttal nem saját magát rakta főszerepbe, a szomszédai által Szürke Gandalfnak is becézett Michael szerepét másra osztottal. Pearce Quigley tökéletesen sztoikus arccal szívja a körülötte lévők vérét anélkül, hogy sokszor azok egyáltalán észrevennék, és egyszersmind Michaelnek van egy átérezhető, megrendítő drámája is. Utóbbi ugyancsak megmarja a néző lelkét egy kicsit, főleg, amikor látjuk, hogy a Small Prophets főszereplője az egyik szobáját ugyanúgy hagyta, mint akkor, azon a bizonyos karácsonykor kinézett.
Én a K-Pax óta nagyon bírom az olyan történeteket, ahol az írók eljátszadoznak velünk, pontosabban azzal, hogy megbízhatatlan narrátor szemével láttatják az eseményeket. Jelen esetben, a Small Prophetsnál alapból Michael apja, aki előhozakodik egy olyan képtelen mesével, mint a jövőbe látó lények és az alkímia gyakorlata, egészen beszámíthatatlannak tűnik. Na és még Michael sem a világ legösszeszedettebb embere, nagyon sokáig nem vagyunk vele tisztában, hogy valósak-e azok a képtelenségek, amelyeket hősünk átél.
A BBC Two új sorozata battyogva indul az első részekben, hogy aztán az évad második fele már tempósabban haladni tudjon. Mondjuk, én az ehhez hasonló melankóliát sosem sérelmeztem a brit dramedyknél, megvan annak is a maga szépsége, hogy látványosan fényképezett, hétköznapi szomszédságot, dohos szobákat mutogatva, érzelmes zenékre bambul maga elé a főszereplő. Igaz, hogy nem mindenkinek kenyere az ehhez hasonló, mélyebb történetmesélés, ám manapság tényleg ritkaságba megy, hogy művészileg értékelhető alkotásokat találjunk a tévében. Pedig tényleg rengeteg sorozatot nézek.
A maga kis könnyed, néha borús mágikus realizmusával engem egy kicsit a Terry Pratchett és Neil Gaiman páros által jegyzett Good Omensre is simán emlékeztet a Small Prophets, amit a lehető legjobb szándékkal írok. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy a második évad berendelése is csupán papírforma, az erős nézettségnek köszönhetően.
8/10
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!