Az olaszországi népszavazások történetében szokatlanul magas, 58,93 százalékos részvétel mellett zajlott le a március 22–23-i voksolás. Vásárhelyi Árpád Olaszország-szakértő az Indexnek elmondta, ez azért is kiemelkedő, mert az ilyen típusú szavazások általában a 30 százalékos részvételi sávban mozognak.
Mint azt korábban megírtuk, a népszavazás tétje az az igazságügyi reform volt, amely évtizedek óta megosztja az olasz közéletet. A javaslat lényege a vád és a védelem egyensúlyának megteremtése lett volna a bírói és ügyészi kar szigorú szétválasztásával, megakadályozva az átjárást a két hivatás között. Bár a kormány modernizációként tálalta a csomagot, a kritikusok – és mint a végeredmény mutatja, a választók többsége is – a független igazságszolgáltatás elleni támadásként értékelte azt.
Vidék–város törésvonal
Vásárhelyi Árpád emlékeztetett, hogy az olasz választási rendszer sajátosságai miatt sokaknak – különösen a fiataloknak és az egyetemistáknak – ez komoly anyagi áldozatot jelentett. Olaszországban ugyanis nem létezik az ideiglenes átjelentkezés intézménye.
„Sok fiatal panaszkodott, hogy csilliárdokba került hazamenni, 100-150-200 eurókat fizettek, hogy ezer kilométerrel arrébb, a bejelentett lakcímükön szavazhassanak.”
A szavazás hétfői, rövidített napja is azt a célt szolgálta, hogy az ingázók – akik hétvégén nem ott tartózkodnak, ahol dolgoznak – még az ebédszünetben vagy munka előtt leadhassák voksukat. Az eredmények végül egyértelmű különbséget mutattak: 53,7 százalék szavazott nemmel (14,4 millió szavazat) a kormány 46,3 százaléknyi igenjével (12,4 millió szavazat) szemben. Vásárhelyi szerint ez a kétmilliós különbség Olaszországban is számottevő, és egyértelművé tesz egy eddig tagadott jelenséget.
Amit eddig tagadtunk Olaszországban, hogy nincs vidék–város törésvonal: jelentem, van. Róma, Milánó, Nápoly, Torino és még Velence is a nemek mellett döntött, pedig Velence tartományában (Veneto) egyébként az igenek nyertek
– fogalmazott a szakértő.
Bár Giorgia Meloni miniszterelnök végig azt kommunikálta, hogy a népszavazás kimenetele nem befolyásolja a kormány sorsát, a szakértő szerint ez nem volt reális helyzetértékelés. A reform – amely a bírói kar és a politika viszonyát rendezte volna át – alapvetően a Forza Italia és Silvio Berlusconi régi projektje volt.
„A politikai háttér egy Forza Italiás ötlet, és Berlusconitól jött. A cél az volt, hogy a bíróságok a jövőben korlátozottabban tudják vegzálni a politikusokat.”
A bukás után azonnal megindultak a belső rengések: a Forza Italia soron kívüli kongresszust akar összehívni. Vásárhelyi szerint a kormányoldal egyszerűen elszámolta magát a stratégiával, amelyet Nordio, igazságügyi miniszter ezirányú nyilatkozata is alátámasztott.
Azt hitték, a nagyobb részvétel nekik kedvez, és 50-51 százalékos részvétel mellett biztosan nyer az igen. Erre építették a kampányt, de rosszul számoltak.
A szakértő szerint az eredmény bebizonyította, hogy az olasz népszavazások kimenetelét nem a „modernizációs hullám”, hanem a mindenkori aktuális politikai erőviszonyok és a kormányzattal szembeni elégedettség vagy elégedetlenség határozza meg.
Megszabadulna a túszoktól
A vereség nyomán a koalíción belül is megingott az egyensúly. Vásárhelyi Árpád rámutatott, bár nyilvánosan nem kérdőjelezik meg, a színfalak mögött valójában már mindenki Antonio Tajani, a Forza Italia vezetőjének alkalmasságát vitatja. Olyannyira, hogy előrehozott kongresszus képe rajzolódik ki, ahol Tajani távozása vagy háttérbe szorulása várható.
Melonit a politikai meggyőződés és a kényszer egyszerre vitte bele ebbe a kampányba. Közös a kormány, közös az út, osztozniuk kellett a sorsban is.
De adódik a kérdés, hogy ez a bukás mennyire jelzi a miniszterelnök személyes népszerűségének kopását is. A szakértő szerint Meloni most drasztikus lépésre szánhatja el magát: elkezdi „leépíteni” azokat a politikusokat, akik terhet jelentenek számára – különösen azokat, akik bírósági eljárásokban érintettek.
„Meg kell szabadulnia a túszaitól” – fogalmazott Vásárhelyi.
Sorra dőltek a statisztikai közhelyek
Miközben a kampányban sokan tartottak az idősebb generációk „nosztalgia-szavazataitól”, a számok mást mutatnak: az 55 év felettiek körében az igenek voltak többségben. A meglepetést a fiatalok okozták.
„A 18–34 éves korcsoport 61,1 százaléka szavazott nemmel. Azok a fiatalok »mentették meg« a nemet, akiket azzal vádoltak, hogy felelőtlenek és csak a TikTokot pörgetik egész nap. Bebizonyították, hogy van értékrendjük és politikai véleményük.”
A szakértő szerint a fiatalokat nem a hagyományos baloldali pártok (mint a PD), hanem a kulturális civil szféra mozgósította.
Ez egy súlyos üzenet a politikai elitnek: létezik egy hatalmas, »elárvult« választói tömeg, amelynek van meggyőződése, de nincs pártja.
A számok mélyebb elemzése során kiderült, hogy voltak régiók, ahol a kormány reformja totális vereséget szenvedett.
Toszkánában egyetlen megye sem volt, ahol az igen nyert volna.
Délen (Szicília, Campania, Umbria) a nemek taroltak.
Még a hagyományosan konzervatív Szardínián is elbukott a javaslat.
Vásárhelyi elmondta, északon éles a vidék–város törésvonal, délen viszont a kistelepüléseken is a kormány ellen szavaztak, még ha kisebb arányban is, mint a nagyvárosokban. A szavazói elkötelezettséget vizsgáló adatok rávilágítottak a kormánypártok belső gyengeségeire. Meglepő módon nem a miniszterelnök pártja, a Fratelli d’Italia volt a legfegyelmezettebb.
„A legelkötelezettebbnek a Legából kivált, alig pár hónapos Futuro Nazionale szavazói bizonyultak: 88 százalékuk voksolt a kormány mellett.”
Ezzel szemben Meloni pártjában már repedések látszanak: a saját szavazóiknak csupán 85 százaléka támogatta a párt hivatalos álláspontját.
A túloldalon a Demokrata Párt mutatta a legnagyobb egységet: szavazóik 88 százaléka nemmel szavazott. Az Öt Csillag Mozgalom táborában viszont komoly átszavazás történt: tízből egy szavazó a kormány mellé állt.
Bele lehet bukni
A népszavazás éjszakáján Olaszország nagyvárosai, Milánó, Róma és különösen Nápoly, valóságos népünnepély helyszínévé váltak. A 75 százalékos nápolyi nem-támogatottság olyan eufóriát szült, amilyet csak a helyi futballcsapat bajnoki címeinél látni: az utcákat tűzijáték és a közösen énekelt Bella Ciao töltötte be. Vásárhelyi Árpád szerint fontos tisztázni a dal jelentését.
Akik énekelték a Bella Ciao című dalt, azok nem kommunisták, hanem azt mondják, az antifasiszta meggyőződésük és értékrendjük győzött ezen a választáson.
Ez a győzelem azért lett ennyire szimbolikus, mert a kampányt maga a jobboldal vitte el az értékválasztás irányába – tette hozzá a szakértő. Giorgia Meloni az utolsó hetekben saját személyét is a reform mögé állította, és a „vagy velünk, vagy ellenünk” retorikájával politikai sorskérdést csinált a voksolásból.
Meloni saját magára húzta ezt a sztorit, tehát annak a politikai következményeit is.
A politikai következmények már most láthatók. Giusi Bartolozzi és Andrea Delmastro pozíciója megingott, utóbbi ellen több eljárás is folyik. Carlo Nordio igazságügyi miniszter ugyan kijelentette, hogy vállalja a következményeket és jövőre távozik, Vásárhelyi szerint ez inkább politikai gesztus.
„Ez valójában nem következmény, mert jövőre már ez a kormány sem lesz, ugyanis politikai választások lesznek, így ha Meloni folytathatja is, azt valószínűleg már egy átalakított kormánnyal teheti.”
A koalíciós partnerek gyengülése miatt ismét felerősödtek az előrehozott választásokról szóló hangok. A Lega népszerűsége csökkent, a Forza Italia pedig Berlusconi halála óta keresi új identitását.
Olaszországban a kormányok jönnek-mennek, de most olyan ügy lett hitkérdés, amelybe bele lehet bukni.
Bár az alkotmánymódosítás elbukott, a kormány nem tett le teljesen az igazságügyi reformról. Vásárhelyi szerint kisebb lépésekben próbálhatják megvalósítani azokat az elemeket, amelyekhez nincs szükség kétharmados többségre.
A következő hetek sorsdöntőek lehetnek. Ha a kormány kommunikációja elcsendesedik, az a stabilizáció jele lehet, ha viszont túlkompenzál, az a gyengeségé. A Meloni-kormányt eddig az elmúlt harminc év egyik legstabilabb formációjának tartották, de a népszavazás eredménye ezt alapjaiban kérdőjelezte meg.
„Valami újat kell kitalálniuk, mert ha nem teszik, mások tamatizálják a politikai napirendet.”
(Borítókép: Az emberek egy szavazóhelyiségben leadják szavazataikat a 2026. évi alkotmányos népszavazáson 2026. március 22-én Pontecagnano Faiano-ban, Olaszországban. Fotó: Ivan Romano / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!