„Azt mondanám, hogy a srác Donald Trump-stressz-szindrómában szenved” – mondta másfél éve a német pszichiáter barátnőm Felixről, a 18 éves fiúról, akit kezelt.
Felix 2024 decemberében, egy hónappal Trump győzelme után került be a bajor klinikára pániktünetekkel (mellkasi szorítás, szédülés, légszomj, halálfélelem). A fiúnak semmi más mentális problémája nem volt korábban; kiegyensúlyozott, szerető családból jött, jól tanult, másfél éve volt egy barátnője, akivel rendszeresen jártak a szélsőjobboldali AfD elleni Antifa-tüntetésekre és küzdöttek a klímavédelemért.
Egyéves évfordulójukra egy ACAB (All Cops Are Bastards) feliratú pólóval lepték meg egymást.
Amikor azonban Trump novemberben legyőzte Kamala Harrist, Felix összeomlott. Csak gyógyszerek és pszichoterápia segítségével tudott újra funkcionálni, vagyis iskolába járni.
A pszichiáter barátnőm szerint a politika ma már aktív stresszfaktor a praxisában. A választási kampányok és a közhangulat radikalizálódása konkrét tünetekkel – pánikrohamokkal, szorongással – kísérve jelentek meg a rendelőkben és a klinikákon.
„A politika többé nem közügy, hanem egyéni kórtörténet is” – mondta nekem.
Alapból szorong, vagy csak a politika miatt?
A politikai választási időszakok és a választási eredmények az elmúlt évtizedekben a krónikus stressz egyik jelentős forrásává váltak; annyira, hogy a politikai szorongást sokan ma már különálló pszichológiai fogalomként kezelik.
Az általános szorongással ellentétben a politikai szorongás gyakran szorosabb összefüggést mutat az iskolázottsággal és a politikai elkötelezettséggel:
minél tájékozottabb valaki, annál nagyobb szorongást érezhet.
A 2016-os amerikai választások óta egyre több kutatás firtatja, hogy miben tér el a politikai szorongás az általános szorongástól, és mennyiben függ össze vele.
Vagyis: azért szorong-e jobban valaki kampányidőszakban, mert alapból magasabb az általános szorongásszintje, vagy a politikai szorongás független ettől?
A szorongást a tudomány vonás- és állapotszorongásra osztja: a vonásszorongás (trait) azt jelenti, hogy állandó hajlamod van az aggódásra, míg az állapotszorongás (state) akkor jelentkezik, ha egy helyzetet veszélyesnek vagy fenyegetőnek ítélsz. Felix nem szorongós alkat, de az amerikai elnökválasztásoktól mégis összeroppant.
A politika sajátosan stresszel minket
A politikai szorongás fogalma egyelőre korántsem egyértelmű.
Weinschenk és Smith 2023-as, egy kisebb mintán végzett kutatása azt mutatta, hogy a politikai és az általános szorongás különböznek egymástól: mutatóik nem egyetlen közös háttértényezőre vezethetők vissza. A kutatók arra jutottak, hogy ami bejósolja az általános szorongást (pl. gyermekkor, genetika, nem), az nem jelzi előre a politikai szorongást.
Vagyis a fokozott politikai aggódás olyan egyéneket is érint, akik nem szenvednek általános szorongástól.
A faji/etnikai kisebbségek vagy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők helyzete jól mutatja, hogy válik el egymástól a kétféle szorongás: nekik lényegesen magasabb az általános szorongásszintjük, míg a kifejezett politikai stresszel és szorongással foglalkozó tanulmányok kevés összefüggést mutatnak a társadalmi-gazdasági státusszal vagy a kisebbségi léttel.
Kutatások szerint tehát van valami sajátos abban, ahogyan a politika stresszel minket; az érzelmek széles skáláját képes kiváltani belőlünk a lelkesedéstől, rajongástól kezdve az aggodalmon, kétségbeesésen át az undorig, frusztrációig, felháborodásig.
President Trump Stress Disorder
Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) évente értékeli a választási stresszt. 2024-ben a megkérdezettek 77 százaléka jelölte meg az ország jövőjét jelentős stresszforrásként, 73 százalék a gazdaságért aggódott, 69 százalékuk pedig kifejezetten az elnökválasztást nevezte meg stresszorként.
2024-ben először fordult elő, hogy a megkérdezettek közel kétharmada nyilatkozott úgy, hogy fél a választási eredményeket követő széles körű erőszaktól, több mint felük pedig a demokrácia végétől tartott.
Az Egyesült Államokban főleg Donald Trump első ciklusától kezdve sokasodtak meg a politika mérgező hatásával kapcsolatos kutatások.
Amerikaiak tömegei számoltak be arról, hogy a politika miatt megemelkedett a stressz-szintjük, nem tudnak aludni, a politikán rágódnak, vagy túl indulatos posztokat osztanak meg, sőt, egyesek öngyilkossági gondolatokat is bevallottak.
A megkérdezettek fizikai állapota romlott a 2020-as választások után is; különösen a magukat baloldalinak valló, politikailag aktív fiatalok számoltak be negatív hatásokról.
Az pedig, amit a német pszichiáter barátnőm félig viccesen mondott a President Trump Stress Disorderről (stresszzavar), azóta több cikknek is tárgya.
Szorongás fejben, testben, tettben
A szorongás kognitív, viselkedéses és testi tünetekkel jár. A kognitív jelző a gondolkodási folyamatokra utal: szorongás közben az agyunk nem tud logikusan mérlegelni, mert lefoglalja a katasztrófavárás, főleg a negatív vagy fenyegető híreket vesszük észre és szüntelenül a rossz forgatókönyvön pörög az agyunk.
A szorongás kívül látható, viselkedéses tünete az elkerülés: nem nyitjuk meg a híroldalakat, vagy kerüljük azokat a barátainkat, akik más pártra szavaznak. Vagy épp ellenkezőleg:
kényszeresen, ötpercenként csekkoljuk a híreket – így szeretnénk érezni, hogy van kontrollunk az események felett.
Szorongásnál a limbikus rendszer részét képező amygdala kiadja a parancsot: veszély van, készülj a harcra, vagy menekülj! A testünk pedig túlélő üzemmódba kapcsol – a kutatások szerint ehhez már a kardfogú tigris helyett elég egy húzósabb választási kampányhajrá is.
A politikai meggyőződésünkkel ellentétes hírek hallatán megfeszül a vállunk és egyéb izomzatunk, felgyorsulhat a pulzusunk és légzésünk, vagy lelassulhat az emésztésünk.
Miért reagálunk ősi módon a hírekre?
A 2008-as amerikai választások után, amelyet Barack Obama nyert meg, megnézték, hogyan változott a választók kortizolszintje a választási eredményeket követően. A kortizol a szervezet elsődleges stresszhormonja, amelyet a mellékvesekéreg termel. Vészhelyzetben (fizikai támadás vagy dühítő politikai hír) a kortizol elönti a szervezetet, hogy energiát szabadítson fel. Leállítja a felesleges rendszereket, cukrot lök a véráramba, segíti a gyors döntéshozatalt.
Evolúciósan ez adaptív volt:
ha jött a tigris, megugrott a kortizolunk, elfutottunk a tigris elől vagy megharcoltunk vele, majd a kortizolszintünk visszaállt a normálisra.
Ma jön egy bicskanyitogató hír, amire megugrik a kortizolszintünk, de nem futunk el, csak ülünk a gép előtt.
Visszatérve Obama győzelmére, egy tanulmány a választások éjszakáján, még a győztes kihirdetése előtt vett nyálmintát a két tábor embereitől, majd az eredmény után.
A vesztesek (John McCain-szavazók) kortizolszintje megemelkedett az eredményhirdetést követően, míg a győztesek (Obama-szavazók) kortizolszintje stabil maradt.
Vagyis a politikai vereség a test számára nem csak egy véleménykülönbség, hanem egy biológiai stresszforrás, amit a szervezet vereségként/fenyegetésként él meg.
Hallgass a szívedre?
A 2016-os amerikai elnökválasztás során még ennél is súlyosabb testi tüneteket találtak kutatók: jelentősen megugrott a szívritmuszavarok (arrhythmia) aránya.
Ez volt az a kampány, amelyben Donald Trump a demokrata Hillary Clintonnal mérkőzött meg, és példátlan mértékű ellenségeskedés és agresszív retorika jellemezte. Az arrhythmia növekedése ezt tükrözi vissza: a stresszes társadalmi-politikai eseményeknek való kitettség különösen negatívan érinti a sérülékeny egyéneket.
Fontos megjegyezni, hogy habár vannak tanulmányok a konzervatív oldal stresszre adott reakcióiról is, a téma Trump berobbanásával vált fontossá a kutatók számára. Trump első elnöksége egybeesett a közösségi média algoritmusainak tökéletesedésével, az elnöknek pedig még ellenfelei szerint is algoritmikus karizmája van: provokatív stílusa, éles retorikája tökéletesen passzol a felháborodást és félelmet díjazó algoritmusokhoz.
Miért alszanak jobban a nagyszülők a kampány alatt?
A politikai stressz gyakran a vegetatív idegrendszerben nyilvánul meg, amely az olyan önkéntelen funkciókat irányítja, mint az emésztés vagy az alvás.
Az amerikai National Sleep Foundation (Nemzeti Alvás Alapítvány) 2024-es elnökválasztással kapcsolatos kutatásában azt állapította meg, hogy az elnökválasztási kampányok és választások dinamikája negatívan befolyásolhatja az alvást. A reprezentatív mintán végzett kutatás során nem csak a választások éjszakáját, hanem a tágabb választási kampányidőszakot vették górcső alá.
Azt találták, hogy az amerikai felnőttek közel egyötöde számolt be arról, hogy a 2024-es elnökválasztási kampány negatív hatással volt az alvására. A legjobban az idősebb generáció bírta a strapát: 65 fölött kevéssé zavarta meg éjjeli nyugalmukat a választás.
Ám a fiatal felnőttek egyharmada, a 25–44 köztiek egynegyede számolt be arról, hogy a politika miatt rosszabbul alszik.
Valószínűleg az időseket védi az érzelmi rezilienciájuk (ellenálló képességük), kevésbé aktívak a stresszkeltő social felületeken, és párszor már átélhették, hogy vereség után másnap is felkel a nap.
Mivel a 2024-es republikánus kampány nyíltan a kisebbségek biztonságérzetét vette célba, nem meglepő, hogy az ehhez tartozó csoportok jelentős alvásminőség-romlásról számoltak be a kampány idején és azt követően.
Hogyan hackelik meg az agyunkat a kampányguruk?
A politikai kampányok többféleképp hackelik meg az agyunk érzelmekért felelős területeit.
A félelemre építő hirdetések vigilanciát (fokozott éberséget) váltanak ki: ha ilyenekkel találkozunk, agyunk új, megbízható információkat keres. Ráadásul nem azonos a bizonytalansággal szembeni toleranciánk: akinél ez alacsonyabb, azoknál
a Fear Appeal a katasztrofizáló gondolkodást erősítheti.
Habár a katasztrofizálás ősemberként a túlélés szolgálatában állt, hiszen fel kellett készülnünk arra, hogy a bokorban háromméteres óriásmedve neszezhet, ma ez már csak stressz-szintünket fokozza. Választásokkal foglalkozó pszichológusok szerint pedig mindez a stabilitást ígérő erős ember (strong man) felé tereli a választót.
A félelem közben megváltoztatja az agy működését: a szorongó választók több időt töltenek a jelöltek programjának olvasásával, és jobban emlékeznek a tényekre.
Amitől akár felkészültebb is lehetnének.
Csak éppen ha a fenyegetés túl nagy, például a kampányhirdetés alapvető egzisztenciális fenyegetéssel riogat (gazdasági összeomlás, háború), amit az egyén már kezelhetetlennek érez, katasztrofizálni kezd.
Idővel ez tehetetlenségérzethez vezethet, kimerültséget, visszahúzódást okozhat, és persze a szorongás vagy depresszió szintjének növekedését eredményezheti.
Mi segít a politikai szorongáson?
A tudományosan igazolt és gyakorlati módszerek között az első a hírdiéta, a digital detox. Az algoritmusok a dühre építenek: ha a dühös posztra sok komment érkezik, az algoritmus, amelynek célja a figyelem maximalizálása, még több embernek kínálja be. Mivel minél több ember látja, annál több dühös reakció érkezik – és így forog körbe a gépezet.
A folyamatos görgetés (doomscrolling) emellett fenntartja a magas kortizolszintet.
Ezért javasolják pszichológusok, hogy jelölj ki napi kétszer 15 percet a hírek olvasására – persze ne ébredés után és pláne ne lefekvés előtt.
A másik javasolt módszer a kognitív átkeretezés: ahogy az amerikai szépkorúak, akik jól tudtak aludni a legvadabb kampány közepén is, érdemes emlékezni arra, hogy a demokráciák már sok választást (és válságot) túléltek. Ha az adott hír nem változtatja meg közvetlenül a napodat, igyekezz tudatosan hátrébb sorolni az érzelmi fontossági listádon.
Határok kijelölése a kapcsolatokban: a politikai nézeteltérések barátokkal vagy a családdal gyakran erősítik a szorongást. Szakemberek erre a politics-free zone-t, a politikamentes zónákat javasolják.
És ami gyakran működik: a cselekvés, ami a kontroll visszaszerzését jelentheti. A szorongás egyik fő forrása a tehetetlenségérzet. Az aktív tevékenységbe (önkénteskedés, adományozás, politikai aktivizmus) jól becsatornázható a feszültség, az aktivitás csökkenti a szorongást.
Ami Felixet illeti, a 2025-ös német Bundestagswahlen idején még antidepresszánssal volt csak jobban, mára azonban befejezte a kognitív viselkedésterápiát is. Odafigyel arra, mi triggereli túl az idegrendszerét, ugyanakkor formálisan is bekapcsolódott az egyik párt ifjúsági tagozatába.
Még van három év a 2029-es német választásokig.
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!