A De! akciócsoport új dokumentumfilmje szerint szervezett hálózatok működnek Északkelet-Magyarországon, akik drogért, pénzért, vagy zsarolással szereznek szavazatokat a kormánypártnak a legszegényebb falvakból.
Százával vásárolnak dizájnerdrogért szavazatokat a magárahagyott gettótelepüléseken, a dílereket a választásokig nem is nagyon zaklatják, sokan egy-egy pakkért szavaznak le – állítja több megszólaló a ma este bemutatott A szavazat ára című dokumentumfilmben, amelyről a 444.hu számolt be.
A filmet jegyző De! akciócsoport szerint 5–600 ezer szavazatot próbál a Fidesz így szerezni, elsősorban az észak- és kelet-magyarországi falvakban.
A filmben megszólalók a szavazatvásárlás több formájáról is beszámolnak, a készpénzes kifizetésektől a burkolt fenyegetésekig. Az egyik legsúlyosabb állítás szerint több településen a dílerek is részt vesznek a mozgósításban, egy szavazat ára pedig egy adag kábítószertől a jellemzően tíz–húszezer forintos készpénzes kifizetésekig terjed. Egyre gyakoribbá válik a „bekísérés” is, amikor a szavazó a megbeszéltek szerint segítséget kér a szavazásnál, így a szervező bemegy vele a fülkébe, és ellenőrzi, vagy akár helyette is ikszel.
Egy korábbi főszervező a kamerának háttal ülve beszélt a rendszer anyagi oldaláról. Állítása szerint az előző választáson az a szervező, aki egész nap szállította az embereket, 70 ezer forintot kapott, a „bekísérő” pedig 35 ezret. Ő maga főszervezőként ennél sokkal többet, 12 millió forintot kapott fizetségként és a költségeire.
A férfi korábbi módszereikről is beszélt:
„Én is osztottam öt kilónként, most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos.” Majd hozzátette: „Rábeszéltük őket, megvettük őket, szó szerint.”
A film készítői szerint a jelenség már nem korlátozódik a roma közösségekre. „Ez már bőven nem roma kérdés. Korábban sokkal inkább az volt, de a rendszer ebbe az irányba tolódott, és már egyáltalán nem csak a romáknál van jelen. Ez az uralomgyakorlásról szól. Az uralomgyakorlásról, aminek az alapja a kiszolgáltatottság. A szavazatvásárlás már csak a hab a tortán” – mondta a film bemutatóján Tímár Áron, az egyik alkotó.
A filmben egy ma is aktív, Északkelet-Magyarországon dolgozó rendőr név és arc nélkül arról beszél, hogy a kábítószerellenes politikai kommunikációval szemben a valóságban sok helyen a rendőrség már csak látszatintézkedéseket folytat.
„Rengeteget dolgoztam kábítószerügyekben. Öt évvel ezelőttig egész jól lehetett dolgozni, azóta csak hazudozunk, inkább kiszórjuk az anyagot, a lényeg, hogy ne legyen eljárás. Nagyon-nagyon rosszul nézne ki, hogy mennyivel nőtt meg mondjuk a drogfogyasztók vagy a droggal való kereskedők száma egy adott területen.”
A korábbi szervező ezt azzal egészíti ki, hogy a drog fizetőeszköz a szavazatokért:
„Ezekkel a szerekkel megveszik őket. Ha behúzod az x-et, kapsz egy pakkot, két pakkot.”
A cikk megjegyzi, hogy a film nem hoz konkrét bizonyítékokat a kábítószerrel való szavazatvásárlásra, és más bűncselekménygyanús ügyek is részben anonim beszámolókon alapulnak. A film egyben egy felhívás is a De! akciócsoport részéről, akik civil „őrzőket” toboroznak, hogy a gyanús szavazóköröknél monitorozzák az esetleges választási visszaéléseket, remélve, hogy a nyilvánosság visszatartó erejű lehet.
Via 444.hu
A teljes alkotást itt tudjátok megnézni:
Százával vásárolnak dizájnerdrogért szavazatokat a magárahagyott gettótelepüléseken, a dílereket a választásokig nem is nagyon zaklatják, sokan egy-egy pakkért szavaznak le – állítja több megszólaló a ma este bemutatott A szavazat ára című dokumentumfilmben, amelyről a 444.hu számolt be.
A filmet jegyző De! akciócsoport szerint 5–600 ezer szavazatot próbál a Fidesz így szerezni, elsősorban az észak- és kelet-magyarországi falvakban.
A filmben megszólalók a szavazatvásárlás több formájáról is beszámolnak, a készpénzes kifizetésektől a burkolt fenyegetésekig. Az egyik legsúlyosabb állítás szerint több településen a dílerek is részt vesznek a mozgósításban, egy szavazat ára pedig egy adag kábítószertől a jellemzően tíz–húszezer forintos készpénzes kifizetésekig terjed. Egyre gyakoribbá válik a „bekísérés” is, amikor a szavazó a megbeszéltek szerint segítséget kér a szavazásnál, így a szervező bemegy vele a fülkébe, és ellenőrzi, vagy akár helyette is ikszel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Regisztrálok
Belépek