A választási kampányt egyre inkább egymásnak ellentmondó állítások, bonyolult titkosszolgálati szálak és a médiában felerősített narratívák alakítják, miközben a tények sokszor ellenőrizhetetlenek maradnak. Az elemző szerint ebben a helyzetben az értelmezés felülírja a valóságot, és az ügyek elsősorban a meglévő politikai táborok megerősítését szolgálják. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.
A Pillanatkép állandó politikai elemzőjét, Nagy Attila Tibort ezen a héten arról kérdeztük, miként értékeli az elmúlt napok fejleményeit, különös tekintettel a Panyi Szabolcsot és Szabó Bencét érintő kémbotrányokra. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ezek az ügyek mennyiben jelentenek új helyzetet a kampányban, befolyásolhatják-e érdemben a választói magatartást, illetve milyen módon használhatják fel őket a politikai szereplők.
Nem az igazság, hanem az értelmezés számít
Nagy Attila Tibor azt állítja: a hét elején még olyan pletykák keringtek, hogy hamarosan Magyar Péterről súlyosan kompromittáló anyag jelenhet meg, és frissülni fog a radnaimark.hu, ám erre végül nem került sor. Ehelyett Radnai Márk, a Tisza alelnöke került célkeresztbe: egy megkérdőjelezhető hátterű hangfelvétel alapján próbálták összefüggésbe hozni kábítószer-fogyasztással, azonban ezt eddig nem támasztotta alá érdemi bizonyíték.
Ennek ellenére nemrégiben Lázár János nyíltan arról beszélt, hogy a Tisza vezetői kábítószerproblémákkal küzdenek.
Aki felhúzza a csíkot, az húzza el a csíkot!
– fogalmazott a miniszter, a közönség derűs reakciója mellett.
A politikai »atombomba« bevetése egyelőre elmaradt. Ehelyett – immár nem először a magyar politikatörténetben – ismét titkosszolgálati szál borzolja a magyar politika vizét, időnként a választási kampányt is befolyásolva
– fogalmazott az elemző.
Felidézte: 1990 elején, néhány hónappal az első szabad országgyűlési választások előtt a Végvári-ügy miatt lemondásra kényszerült az akkori belügyminiszter, Horváth István. A titkosszolgálatokhoz köthető ügyek – például a „Nyírfa-ügy”, a „Mucuska-ügy”, az 1998-ban kirobbant „megfigyelési ügy”, valamint a „guruló dollárok” ügye – több alkalommal is a nyilvános viták középpontjába helyezték a szolgálatok működését és politikai beavatkozásának kérdését.
Nagy Attila Tibor szerint a jelenlegi helyzet annyiban sajátos, hogy ezúttal egy kiélezett választási kampány közepette vetődik fel a titkosszolgálati szál. Az elemző rámutatott: a The Washington Post cikke nyomán kialakult helyzetben napról napra újabb események formálták a politikai küzdelmet, és nem könnyű sem követni, sem eldönteni, kinek van igaza.
Egyrészt a titkosszolgálati szál miatt a közvélemény eleve nem ismerheti meg az összes információt. Az ügy természete okán a kormány nem hozott nyilvánosságra minden adatot Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter feltételezett lehallgatásáról, Panyi Szabolcs pedig forrásvédelemre hivatkozva nem oszt meg bizonyos részleteket. Szabó Bence, az eljárás alá vont egykori rendőrtiszt szintén nem tette közzé az összes iratot: bár a Direct36-nak adott interjújában beszélt a nyomozásról, a folyamatot befolyásoló dokumentumok jelentős részét nem hozta nyilvánosságra.
Hősök és összeesküvések: így épülnek a kampánynarratívák
Nagy Attila Tibor úgy véli: mivel a teljes igazság nem ismerhető meg – a titkosszolgálatok működésének rejtett jellege, valamint a rendőri nyomozás zártsága miatt –, innentől kezdve elsősorban politikai hit kérdése, hogy a választópolgárok a történetek melyik verzióját fogadják el hitelesnek. A Fidesszel és a Tiszával szembeni antipátia vagy rokonszenv meghatározza az értelmezést, miközben az ügy napról napra új részletekkel bővül, egyre bonyolultabbá válik, így nehéz eligazodni benne.
Hozzátette: a helyzetet az sem könnyíti meg, hogy az internetes sajtó és média Tiszát támogató része – például a 444.hu és a Telex – a kormány számára kellemetlen elemeket emeli ki, míg a kormánypárti sajtó a Tiszára nézve kedvezőtlen részleteket hangsúlyozza.
„Egy jól működő demokráciában a közszolgálati televízió és rádió feladata lenne rendet tenni a káoszban: érthetően és pártatlanul ismertetni, valamint értelmezni az eddigi fejleményeket. Magyarországon azonban a közszolgálati hírszolgáltatás inkább a Tisza számára kedvezőtlen híreket emeli ki, vagyis a kormánypárti nézőpontot erősíti” – fogalmazott az elemző.
Mindebből következően szerinte ez az ügy, illetve ügysorozat elsősorban a meglévő szavazótáborok megerősítésére és mozgósítására alkalmas.
Akik eddig is elutasították a Fideszt, azok továbbra is úgy látják, hogy az Orbán-kormány túl szoros kapcsolatot ápol a putyini Oroszországgal, és megerősítést kapnak a The Washington Post cikkéből, valamint Panyi Szabolcs közléseiből. A Direkt36 hosszú anyaga pedig megerősíti a Tisza támogatóit, akik már korábban is a kormány lejárató akcióját látták az adatszivárgási ügyekben. Ebben az értelmezésben – amelyet a Telex oknyomozása is erősít – a kormány a titkosszolgálatot használja a Tisza lejáratására, Magyar Péter pedig már egyenesen új „Watergate-ügyet” emlegetett. Szabó Bence ebben a narratívában hőssé válik: olyan szereplővé, aki kimondta az igazságot a Direct36-nak, majd hatósági eljárások célpontjává lett.
Mint Nagy Attila Tibor rámutatott: Magyar Péter erre az elemre is gyorsan reagált, és óva intette a hatalmat attól, hogy „Szabó Bencének a haja szála is meggörbüljön”. Az elemző szerint a hatalom által üldözött hős narratívája hatásos lehet, mert erős érzelmeket vált ki, és tovább mobilizálja az ellenzéki szavazókat.
Felnőttként is fogékonyak vagyunk a hőstörténetekre. Az ellenzéki szavazók egy részének szemében Magyar Péter ilyen szereplővé vált, Szabó Bence pedig olyan figurává, aki a hatalommal szemben is kitartott a munkája mellett, de nem hagyták. A Tisza szavazói így újabb érveket kaptak a Fidesz elleni voksolásra
– fogalmazott.
Egyszerre több fronton zajlik a küzdelem
Az elemző figyelemre méltó újdonságnak tartja, hogy a sajtóhírek hatására Magyar Péter immár nagyjából két hete többet foglalkozik Oroszországgal, mint korábban bármikor.
Eddig a Tisza elnöke csak annyit beszélt Oroszországról, amennyi feltétlenül szükséges volt, mostanában azonban olyan kijelentéseket tesz, amelyek kedvezőek lehetnek azoknak a baloldali-liberális szavazóknak, akik eddig kevesellték tőle a Putyinnal való szembehelyezkedést. A politikus levélváltása a budapesti orosz nagykövetséggel, valamint Szijjártó Péter tevékenységének bírálata némi elmozdulást jelent a korábbi, rosszul működő állami szolgáltatásokra és a korrupcióra fókuszáló tematikához képest. Az Oroszország-téma nem váltja ki az eddigi tiszás üzeneteket, inkább kiegészíti azokat, részben ellensúlyozva a kormányoldal azon törekvését, hogy a pártot Ukrajna-párti bábkormányként állítsa be.
A Fidesz–KDNP kampányára kitérve Nagy Attila Tibor megjegyezte: körülbelül egy hónapja tovább erősödött az Ukrajna-szál. A kormányoldal az ellenzéki sajtó Szijjártó Péterre vonatkozó híreit, a Direkt36 tényfeltáró írását és Szabó Bence ügyét úgy keretezi, hogy azok azt bizonyítsák: Panyi Szabolcs külföldi titkosszolgálatokkal működött együtt Szijjártó Péter telefonjának lehallgatásában – ezt Panyi tagadta. A Direkt36 cikkét és Szabó Bence interjúját ugyanakkor a kormányzati narratíva úgy állítja be, mint amely megzavarta a titkosszolgálat Ukrajnához köthető műveleteinek elhárítását.
Rámutatott: már néhány nappal korábban nyilvánosságra hozták az Alkotmányvédelmi Hivatal egyik jelentését, amelyet a kormányoldal úgy értelmezett, hogy az a Tisza és Ukrajna közötti kapcsolódást támasztja alá. Az elemző szerint innentől kezdve, a kampány utolsó heteiben a titkosszolgálati szál még erősebben beépült a belpolitikai küzdelmekbe.
Nagy Attila Tibor úgy véli: a kormányváltás lehetősége miatt az Alkotmányvédelmi Hivatal állományában – különösen azok körében, akik közelebb kerültek a politikailag érzékeny ügyekhez – bizonytalanság alakulhat ki. Ennek oka, hogy egy esetleges Tisza-kormány hatalomra kerülése esetén felmerülhet: a titkosszolgálatok belpolitikai szerepvállalása miatt kiket érinthet egy későbbi személyi átalakítás.
A fideszes szavazók mindenesetre még inkább megerősödhetnek abban a hitükben – főként azért, mert a miniszterelnök országjárásán erre folyamatosan felhívja a figyelmet –, hogy egy Tisza-kormány Ukrajna érdekeit szolgálná, nem a magyarokét. Mivel Ukrajna nem számít népszerű országnak Magyarországon, a Fidesz az Ukrajna-ellenes választók megszólítására törekszik, és a kormánypárti kommunikáció ezt a célt szolgálja. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök nem elsősorban az egészségügy, a szociális ellátórendszer vagy a közoktatás helyzete miatt kér újabb felhatalmazást, hanem a családtámogatások megőrzése, a béke fenntartása és az Ukrajnának kedvező »bábkormány« elkerülése érdekében.
Az elemző kiemelte: a bizonytalan, a politika iránt kevésbé érdeklődő választók aligha tudják – és sok esetben nem is akarják – követni az ügysorozat minden részletét. A túl sok információ inkább akadályozza a megértést, így a történet elsősorban az elkötelezett szavazók számára releváns. A kevésbé aktív választók megszólításához egyszerűbb, közvetlenebb üzenetek szükségesek, amelyek könnyen lefordíthatók a mindennapi életükre – például arra a kérdésre: „mitől lesz több a fizetésem?”
Nagy Attila Tibor szerint ugyanis a kevésbé tájékozott vagy még nem elkötelezett választók úgy láthatják: a titkosszolgálati játszmák, lehallgatások és ellenlehallgatások inkább az „úri huncutság” kategóriájába tartoznak.
A Leporolt akták – Perben a XX. századdal című kötet negyven bírósági ügyön át mutatja be történelmünket az első világháborútól a rendszerváltozás utáni évekig.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!