A Hunyadi-sorozat szerzője és az ő irodalmi mentoráltja az Index arúltuK című műsorában rántotta le a leplet a hazai irodalmi élet belső feszültségeiről. Bán Mór csak azt az irodalmat tudja elképzelni, ami az olvasók széles táborának szól, Reggő Dániel ugyanakkor a művészi állásfoglalás veszélyeire figyelmeztet. „Számolnia kell azzal, hogy ha valaki elmondja a véleményét, azzal valamelyik tábort meg fogja sérteni” – mutatott rá a kortárs „sértődéskultúra” visszásságaira.
A magyar államalapítás utáni vérzivataros időkbe, viking zsoldosok és trónkövetelő hercegek világába kalauzolja az olvasót Reggő Dániel első nagyregénye. A Vazul fiai – Viking vér a bizánci, skandináv és magyar kultúrák találkozását, a hitváltás drámáját és az emberi hűség próbáit állítja középpontba egy olyan korban, amikor a pogányság utolsó lángjai még fellobbantak a kereszténység győzelme előtt.
A Hitel Kiadó gondozásában megjelent mű egyszerre monumentális történelmi tablókép és személyes hőseposz, ahol Zotmund, a viking harcos sorsa összefonódik a száműzött Vazul-fiak hatalmi küzdelmeivel.
A kötet a Libri Talent tehetséggondozó program első mérföldköveként született meg, Bán Mór mentori támogatásával. Reggő Dániel közel egy évig dolgozott együtt a Hunyadi-sorozat szerzőjével a kéziraton, mire a történet elnyerte végleges formáját. A közös munka és a megjelenés apropót adott arra is, hogy a két szerzőt az írói szerepvállalásról, a brandépítésről és a művészet közéleti felelősségéről kérdezzük.
Az olvasókkal kell törődni
Bán Mór a beszélgetésben hangsúlyozta, hogy a hagyományos szemlélettel ellentétben – mely szerint a szerző dolga a kézirat leadásával véget ér – az írónak aktívan részt kell vennie a kötet sorsának egyengetésében. Úgy véli, hogy a fiatal szerzőket arra is fel kell vértezni: a szakmai közeg és a nyilvánosság nem mindig lesz támogató.
Arra is föl kell készíteni a fiatal szerzőket, hogy nem mindenki fog örülni a sikereiknek. Ilyen a világ, ezzel nem kell törődni, amivel törődni kell, az az olvasótábor.
Bán szerint a negatív hangok helyett az olvasói bázis építésére és kiszolgálására kell fókuszálni, elutasítva az irodalom éles szétválasztását elitista és populáris kategóriákra. Úgy véli, vissza kellene találni a Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán korára jellemző egységhez, ahol az irodalom legfőbb értékmérője az olvasottság volt.
Reggő Dániel egy kényesebb területre, a művészek közéleti megnyilvánulásaira irányította a figyelmet. Szerinte az írónak mérlegelnie kell, hol és mikor ad hangot politikai véleményének, hangsúlyozva, hogy egy író-olvasó találkozónak az alkotásról kell szólnia.
Egy író-olvasó találkozón nincs helye a közéleti kérdéseknek, mert ott az olvasókat a könyv és az író érdekli. Nyilván minden írónak megvan a magánvéleménye, de számolnia kell azzal, hogy ha elmondja, valamelyik tábort meg fogja vele sérteni.
Reggő kritikával illette azt a „sértődéskultúrát”, amelyben a művészek elvárják a véleménynyilvánítás szabadságát, de felháborodnak, ha a közönség egy része negatívan reagál arra. Szerinte el kell fogadni: a határozott állásfoglalásnak ára van a népszerűség terén is.
Amennyiben lemaradt volna az arútluK előző adásáról, amelyben az Én, a kétarcú című, képregényformátumra emlékeztető kiadványról beszélgettünk, ide kattintva megtekintheti.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!