Ezek a filmek tutira jól jönnek, ha hinni szeretnél abban, hogy minden rendben lesz.

Vannak időszakok, amikor a világ zajosabb, nyugtalanítóbb és bizonytalanabb, mint szeretnénk, ilyenkor pedig kétségtelenül fontos kapaszkodó lehet egy-egy jó film. Persze nem azért, mert megoldja az alapproblémát, de néhány jól eltalált alkotás más perspektívába helyezheti a dolgokat. Íme 5 film, ami tényleg érzékeny, tényleg emberi, és tényleg arról szól, miként lehet fejlődni, túlélni és kapcsolódni, vagy éppen újraépíteni. 



Sráckor 

Richard Linklater 12 éven át forgatott filmje szinte dokumentarista pontossággal követi egy fiú felnövését. Nincs nagy drámai csúcspont, nincs világmegváltó fordulat, csak az élet maga, és a film talán éppen ettől annyira felemelő. A sztorit végig ugyanazokkal a színészekkel forgatták, így az idő múlása nem trükk, hanem a valóság. A Sráckor arra emlékeztet, hogy az élet nem egyetlen sorsfordító eseményből áll, hanem apró, hétköznapi pillanatok sorozatából. Rossz és jó napok váltják egymást, de az idő megy tovább, mi pedig közben alakulunk és változunk. Ha túl nagynak tűnik a világ problémája, ez a film segít visszatalálni a közvetlen környezetünkhöz: a családhoz, a barátokhoz, a jelen pillanathoz.

 


Édes fiam 

Alma Har”el különleges, önéletrajzi ihletésű drámája egy traumatikus gyerekkor feldolgozásáról szól. A forgatókönyvet Shia LaBeouf írta, aki saját apját alakítja a filmben, egy érzelmileg bántalmazó, sérült figurát. Az Édes fiam nem könnyű film, de rendkívül katartikus. A történet azt mutatja meg, hogy a múlt sebeinek nem kell törvényszerűen meghatározniuk a jövőt. A fájdalom feldolgozható, a minták megtörhetők, a sérülékenységből pedig erő születhet. Az alkotás reményt adhat mindazoknak, akik úgy érzik, a múltjuk súlyos béklyóként nehezedik rájuk. 

 


Az élet fája 

Terrence Malick filmje kicsit olyan, mint egy hosszú, gyönyörű gondolatfolyam arról, hogyan fér meg egymás mellett az élet kegyetlensége és szépsége. Az élet fája egy texasi család történetén keresztül beszél a gyerekkorról, a veszteségről, a hitről, a bűntudatról, valamint arról az érdekes érzésről, amikor az ember megpróbálja megérteni, miért is történnek vele a dolgok. Nem egy szórakoztat film ez, de nem is ez a célja, inkább elgondolkodtató. Egy olyan élmény, ami után akarva-akaratlanul is megállunk egy pillanatra mélyen magunkba nézni. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, mi köze ennek az alkotásnak a reményhez, amikor olyan kérdéseket boncolgat, hogy a fájdalom az emberi élet része, de ezen a ponton érkezik valószínűleg a megnyugtató felismerés: az emberi lét törékeny ugyan, de csodálatos, és a káosz mögött mindig ott van a rend. 

 


A nő 

A nő elsőre egy futurisztikus szerelmi történetnek tűnik, de valójában nagyon is mai, sőt, néha már kellemetlenül ismerős. Spike Jonze filmje finoman, ítélkezés nélkül mutatja meg, mennyire könnyű belecsúszni abba, hogy a képernyőn keresztül keressünk vigaszt, figyelmet, kapcsolatot, mert ott minden egyszerűbbnek és biztonságosabbnak tűnik. Csakhogy a digitális közelség gyakran nem pótolja azt, amitől tényleg embernek érezzük magunkat: a valódi jelenlétet, a csendet, a zavarba ejtő őszinteséget, a kézzelfogható kötődést. A film arra próbál rávilágítani, hogy bármikor újratanulhatunk kapcsolódni, néha pedig ehhez csak annyit kell tennünk, hogy letesszük a telefont, kimegyünk levegőzni, sétálni egyet, és hagyjuk, hogy a világ megmutassa a legszebb arcát. 

 


A gyerekek jól vannak

Lisa Cholodenko családi drámája azért ad reményt, mert nem idealizál, mégis tele van élettel, humorral és szerethető esendőséggel. A gyerekek jól vannak azt mutatja, hogy a normális család sokféle lehet, de a legfontosabb kérdések általában ugyanazok: hogyan beszélünk egymással, mennyire tudunk változni, és mihez kezdünk, amikor kiderül, hogy a kapcsolataink nem olyan stabilak, mint hittük. A film különösen szépen fogalmazza meg azt a generációs tapasztalatot is, hogy a fiatalok sokszor rugalmasabban alkalmazkodnak a fordulatokhoz, nyitottabbak, és könnyebben kimondják, amit éreznek, még ha közben ők is keresik a helyüket. A végkövetkeztetés nem harsány, ugyanakkor elég erőteljes üzenetet hordoz: ha elég bátrak vagyunk őszintének lenni, akkor egy krízis után is össze lehet rakni valami működőt. 

via Film Independent