A dublini születésű ír szerző, Abraham „Bram” Stoker 1897-ben írta meg a világ egyik legismertebb horrortörténetét, a Drakula gróf válogatott rémtetteit. A cselekmény akkor kezdett formálódni a fejében, amikor találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról: ennek a karakternek a nyomán alkotta meg Stoker a vámpír figuráját.
A Drakula-sztori alapján készült Friedrich Wilhelm Murnau Nosferatu (1922) című némafilmje, amit először Werner Herzog dolgozott fel (1979), majd Robert Eggers készítette el a gótikus horror remake-jét 2024-ben, ugyanezzel a címmel. Hogy a Drakula szerzőjének örökösei milyen csatákat vívtak az első Nosferatu-film készítőjével, az mára mellékessé vált, hiszen a történet azóta szabadon feldolgozható.
Szív, sóhaj, zápor
Az űzött fiatal nő és az ő megszállottjává váló vámpír kapcsolatáról szóló rémmese a Győri Balett legújabb, egész estés cselekményes balettjének az alapja. A Nosferatu a napokban Budapestre, a Müpába is elérkezett, a fővárosi közönség legnagyobb örömére, ugyanis a látvánnyal, a zenével, de elsősorban a táncosok tudásával olyan világszínvonalú komplex színházi előadás jött létre, amit ritkán látni a hazai színpadokon.
A két részből álló produkció minden perce leköti a nézőt: a táncosok szemet gyönyörködtető mozgása,
a nagyon mai, modern koreográfia
mellett különböző látványelemek és effektek teszik még mélyebbé az élményt. Az előadás kezdetén a vámpír egy hatalmas szívből lép elő – a lüktető szív hangja és a vérpiros szín később is meghatározó az előadásban. Az effektusokat tekintve olyan, a balettben szokatlan hangok színezték a zenét, mint a hangos sóhaj, lihegés, de az sem gyakori, hogy egy szereplő űzöttségét, kiszolgáltatottságát egy záporeső utáni vizes testtel ábrázolnák.
Az emberi lélek és a modern világ
Velekei László rendező, koreográfus és Csepi Alexandra dramaturg közös alkotása egy újabb különleges állomása annak az alkotói útnak, amelyen klasszikus történetek szürrealista szűrőn át, a jelenkor kérdéseire reagálva születnek újjá. Az alkotópáros az elmúlt években olyan művekhez nyúlt hozzá, mint a GisL (a Giselle a 19. századi romantikus balett stílusteremtő remekműve) vagy Henrik Ibsen drámája, a Peer Gynt – mindkettő esetében az emberi lélek és a modern világ közti feszültség került a középpontba.
A GisL-ben a romantikus balett egyik legszebb történetét zártuk be egy fémszekrénybe, mintegy fémbe csomagolva az emberi érzelmeket. A Peer Gynt pedig belső utazás volt, amelyben meg mertük kérdezni magunktól, miben hiszünk igazán
– mondta a darabokról Velekei László. A Nosferatu ebben a sorban egy újabb mély és szimbolikus utazás, amely a halhatatlanság és az emberi lét határvonalát vizsgálja. Azt üzeni, hogy ebben a számunkra megadatott világban merjünk emberek maradni.
Élet és halál
A mi Nosferatunk nem vérszívó szörnyeteg, hanem misztikus lény, akinek átok a halhatatlansága, és az emberi létre vágyik. Egy érzés után kutat, amelyet az öröklétén át sem tudott elfelejteni. Egy ősi, eltemetett szerelem emlékét hordozza magában: a színpadon nem e világi szerelem bontakozik ki, inkább sorsszerű, mint egy álom, ami újra és újra visszatér
– emelte ki Velekei László. A Győri Balett legújabb produkciója Bram Stoker gótikus horrortörténetét dolgozza fel a tánc nyelvén: meghökkentő látvánnyal, sajátos szűrőn keresztül idézi meg az élni vágyó halott, Nosferatu legendás figuráját. Értelmezésükben Nosferatu alakja nem a vég, hanem a kapu. Lehetőség arra, hogy átlássunk önmagunkon, hogy újra rákérdezzünk arra, amit oly régóta kerülünk: miért félünk annyira a haláltól, hogy közben elfelejtünk élni?
(Borítókép: Csapó Balázs)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!