Colum McCann, a kortárs irodalom egyik legfontosabb krónikása (Apeirogon, Hadd forogjon a nagyvilág, Levelek egy ifjú íróhoz – Gyakorlati és filozófiai tanácsok) New York-i dolgozószobájából figyeli, ahogy a világ ismét lángba borul. Az író, aki életművét a megbékélésnek és a történetmesélés erejének szentelte, most sötétebben látja a jövőt, mint bármikor: szerinte nem a demokrácia exportja, hanem Benjámín Netanjáhú túlélési vágya és az amerikai vezetés „mélység nélküli tudatlansága” hajtja az eseményeket.
Járulékos veszteség
Colum McCann jelenleg az Apeirogon című sikerkönyve filmváltozatán dolgozik, miközben folyamatosan tartja a kapcsolatot gázai, ciszjordániai és izraeli barátaival. Az írót az olasz La Repubblica egyebek mellett az Irán elleni új háborús hullámról és a globális zűrzavarról kérdezte. McCann szerint a jelenlegi korszakot a „felfoghatatlan sebesség” jellemzi, ami megbénítja a józan észt. A világ két véglet, a néma félelem és a harsány, leegyszerűsített propaganda között őrlődik.
Olyan exponenciális időket élünk, ahol a dolgok eddig ismeretlen sebességgel történnek. Ez a nagy zűrzavar pillanata. Ha nem ismerjük fel, akkor az egyik oldalon a csend uralkodik el – a félelem attól, hogy beszéljünk a történtekről –, a másikon pedig azoknak a zaja, akik leegyszerűsítésekkel kereskednek.
Az író hangsúlyozza: bár mindenki tudja, hogy az iráni rezsim elnyomó és gonosz, illúzió, hogy Donald Trump vagy Benjámín Netanjáhú fogja elhozni a szabadságot az iráni népnek – sőt veszélyes tévedés.
McCann élesen bírálja azt a katonai logikát, amely a civil áldozatokat – például egy iskolában meggyilkolt 150 kislányt – „járulékos veszteségként” vagy „tévedésként” kezeli. Felemlegeti az iraki háború emlékét, ahol a demokrácia exportjának ígérete végül 400-600 ezer ember halálához vezetett. „Ha a történelem tanít nekünk valamit, az ez: nem fogjuk megváltoztatni Iránt azzal, hogy bombázzuk az embereket. Ez óriási ostobaság. Elviselhetetlen belegondolni, hogy megint ezt tesszük. Emlékeznek Irakra? Úgy adták el, mint a szabadságért vívott háborút, amely majd exportálja a demokráciát. Egy megdönthetetlen tény van, amit észben kell tartanunk: ezen háborúk egyike sem hoz szabadságot.”
A tudatlanság mint politikai stratégia
Az író szerint a jelenlegi eszkaláció mögött nem stratégiai zsenialitás, hanem mély műveltséghiány áll. Úgy látja, a döntéshozók (köztük Trump és védelmi minisztere, Hegseth) képtelenek szembenézni saját zavarodottságukkal, ezért az agresszióba menekülnek.
Ez a halálösztön a tudatlanságból fakad. Trumpéból, Hegsethéből és az összes tudatlan emberéből, aki körülveszi őket. Nincs bennük semmi mélység. Ha eléjük tennénk egy atlaszt, azt sem tudnák megmutatni, hol van Teherán, Bagdad vagy Gáza, de már a bombázókat küldik.
Arra a kérdésre, hogy miként reagál az amerikai közvélemény az új háborúra, McCann prózai, de annál szemléletesebb képet fest: az amerikaiak hangulatát nem a geopolitika, hanem a benzinkutak digitális kijelzői határozzák meg.
Mi határozza meg az amerikai látképet? Bárhol jár az ember ebben az országban, százmérföldenként van egy állandó pont: a benzinkutak, ahol pirossal és zölddel írják ki az árakat. Ezek az árak az ország hangulatának indikátorai. Trump kampánya olcsóbb benzint és nulla háborút ígért. Az ellenkezője történt, az elnöktől pedig csak újabb, folyamatos, hatalmas hazugságok érkeznek.
McCann szerint a nemzetközi rend összeomlása közepette a valódi hatalom már nem csak az államok kezében van. Úgy véli, a hagyományos gyarmatosítást felváltotta a technológiai óriások uralma. „Hagyjuk, hogy a nagy gazdasági hatalmak uralják a világot, mint új szuperhatalmak. Az igazi neokolonializmus a Google-é, a Metáé, a Microsofté.”
Bár az író elismeri, hogy néha őt is hatalmába keríti a kétségbeesés, a kiutat hosszú távon az oktatásban, rövid távon pedig a személyes történetek megosztásában látja. „Két alapvető dolgot tehetünk: vigyázunk egymásra, és kinyitjuk az ajtót. Megosztjuk a történeteinket – nem a politikai üzeneteket, nem a propagandát. Továbbra is hiszem, hogy csak így érthetjük meg igazán egymást.”
(Borítókép: Colum McCann Milánóban 2025. november 12-én. Fotó: Rosdiana Ciaravolo / Getty Images)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!