Tóka Gábor a Vox Populi Facebook-oldalán vasárnap megjelent bejegyzésében Orbán Viktor miniszterelnök győri kiabálását értelmezo. A szerző azt írja, hogy „érdemben befolyásolják a választók döntéseit a benyomások, amit a politikusok kampányviselkedéséből leszűrnek a maguk számára”, majd Samuel L. Popkin Az ésszel élő szavazó című könyvében kifejtett elméletét felidézve arról írt: a szavazók gyakran nem a szakpolitikai ajánlatok és a kormányzati teljesítmény részletes mérlegelése alapján döntenek, hanem „gondolatmankókra” támaszkodnak, vagyis olyan egyszerű, könnyen értelmezhető jelekre, amelyek megszerzése „a legkevesebb kognitív erőfeszítést” igényli.
A Fidesz pénteki, győri kampánygyűlésén Orbán beszédét tüntetők zavarták meg, amire a miniszterelnök emelt hangon reagált: „Valahol ott hátul a félhomályban, ott zajonganak, sípolnak, dobolnak. Ők nem azért jöttek, mert van egy velünk közös szenvedélyük, azért jöttek, hogy elrontsák a mi esténket, de ezt nem fogjuk hagyni.”
https://hvg.hu/itthon/20260327_orban-viktor-orszagjaras-gyor-riport-ellentuntetok
Tóka úgy fogalmaz: „Orbán kiabálása nem csak a hitet vesztettsége miatt volt beszédes”, hanem azért is, mert az ukrán témában tett képtelen állításokat „páratlan meggyőző erejében felmutatott, egy pillanatra talán még őszintének is tűnő hitével” adta elő. Bíró-Nagy Andrást idézve azt írta:
bár sántít és erőtlen, az ukrán kártya mégis legjobb megmaradt kártyája a roppant pénzgazdagsága ellenére posványos vízzel főző Fidesz-kampány számára.
A bejegyzésben Tóka Gábor azt írja, hogy 2023 gazdasági mélypontján még „elképzelhetetlennek tűnt, hogy 2026-ban megszorongathatja valaki a Fideszt”, ehhez képest a mostani kampány hangulata érdemi változást jelez. Szerinte Orbán kiabálása és az egyoldalú kampányfókusz nem elsősorban a közszolgáltatások romló állapotából következik, hanem abból, hogy a jelenlegi ellenzék több kulcsterületen erősebb a korábbinál: „kohézióban, munkavégzésben, egy a szavazók széles körei számára elfogadható és érthető platform és személyi állomány kialakításában, szervezetépítésben, valamint egyszerre törvényes és a Fidesz által megszállt államtól független finanszírozási csatornák kialakításában lényegesen felülmúlja a korábbi ellenzéki ajánlatot”.
A gazdasági folyamatoknál Tóka a kereseti adatok és a fogyasztói bizalom eltérő alakulását emeli ki: a 2023-as inflációs sokk hatása is szerepet játszhatott a választói hangulat alakulásában, és bár a bérek 2024-ben és 2025-ben kedvezőbben alakultak, a bizalom ezt nem követte.
Úgy fogalmaz: „amit a kampányban egyik kezével odaad a Fidesz, azt a másik keze infláció képében vissza is veszi utána”, és szerinte ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a 2025-ös, a 2021-esnél hajszállal jobb keresetnövekedés „vagy tíz ponttal alacsonyabb fogyasztói bizalommal jár együtt”.
(A poszthoz csatolt KSH-adatok szerint 2025-ben a bruttó átlagkereset nominálisan 9 százalékkal nőtt, miközben a reálkeresetek 4,8 százalékkal emelkedtek, de lassabb ütemben, mint egy évvel korábban. A növekedést részben a minimálbér és a garantált bérminimum emelése, valamint az állami szektor – különösen a pedagógusbérek – felzárkóztatása hajtotta, miközben egyes ágazatokban a munkaerőhiány is felfelé nyomta a béreket. Ugyanakkor 2025-ben 28,1 százalékra emelkedett azok aránya, akiknek a nettó keresete reálértéken csökkent, ami csaknem tíz százalékpontos romlás egy év alatt. Sokaknál ugyan nominálisan nőtt a bér, de ez a növekedés az inflációt nem érte el, így a vásárlóerő csökkent.)
A bejegyzésben Tóka Gábor kitér Zsiday Viktor számításaira is, amelyek szerinte hasonló következtetésre jutnak a gazdasági folyamatok és a választási esélyek kapcsolatáról: Zsiday a kiskereskedelmi és jövedelmi adatok elemzéséből kiindulva olyan előrejelzést adott, amely a független közvélemény-kutatók súlyozott átlagánál magasabb Fidesz-szavazataránnyal számol.
https://hvg.hu/itthon/20260303_zsiday-viktor-elemzes-fidesz-szavazotabor-gazdasagi-adatok-realber-inflacio
Felidézi, hogy míg 2022-ben a 2,8 millió belföldi Fidesz-szavazat nagyjából 52 százalékos arányt jelentett, addig a most becsült 2,3-2,4 millió szavazat – a részvétel és a választásra jogosultak számának változását is figyelembe véve – már csak 41-43 százalékot eredményezhet. Ez a számítás szerinte egy a Vox Populi előrejelzésénél is „paraszthajszállal szorosabb és picit bizonytalanabb Tisza győzelmet” vetít előre, feltéve, hogy a kisebb pártok együttesen körülbelül 11 százalékot érnek el.
Tóka hozzáteszi, hogy ezek az előrejelzések még a kampány hajrája előtt készültek, és azóta új fejlemények is történtek, amelyek módosíthatják a várakozásokat. A közelgő közvélemény-kutatások – többek között a Publicus, az IDEA, a Medián, a 21 Kutatóközpont vagy a Závecz felmérései – szerinte pontosabb képet adhatnak majd a trendekről, miközben megjegyzi, hogy a Republikon már közzétette utolsó mérését, amely csak minimális változást mutatott (ezt itt olvashatja el). A Medián legutóbbi, a HVG-n megjelent kutatása szerint a Tisza Párt március második felében a teljes népesség körében 16, a pártot választani tudók körében 20, a választani tudó „biztos” szavazók között pedig már 23 százalékponttal vezet a kormánypártok előtt:
https://hvg.hu/360/20260325_median-tisza-fidesz-valasztas-marcius-kozvelemeny-kutatas
A bejegyzés végén Tóka így fogalmaz:
talán-talán el tudnám képzelni, hogy az ország tényleges állapotánál jobb kampánytéma a Fidesz számára az Ukrajnával kapcsolatos hazugságcunami. De azért még mindig kétlem, hogy erről lenne szó. Inkább arra tippelnék, hogy Orbán túl sokat hallgat olyan putyinista (orosz vagy magyar) tanácsadókra, akik önérdekből is azt javasolják neki, hogy ezt a témát nyomja. Ő meg hisz nekik, saját kárára is. És ez is átjött a győri kiabálásból.
https://hvg.hu/vilag/20260321_washington-post-orban-viktor-merenylet-orosz-hirszerzes
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz győri kampánygyűlésén március 27-én Fotó: Fazekas István