Ivan, a 21 éves, informatikát hallgató moszkvai orosz diák 2024 szilveszterén az újévi jókívánságok között kapott egy jellegében azoktól igen eltérő hívást is. „A sors eddig megkímélt a büntetőeljárástól és a fronttól. Remélem minden sikerül neked. Ne feledkezz meg a hazádról és küldj még több információt” – mondta a telefonáló, majd letette.
A Politico cikkében ismertetett sztori főszereplőjét az újságíró nevezte el Ivannak, mivel a diák azt szerette volna, ha titokban marad a személyazonossága. A fiatal egyetemi hallgató története igen tanulságos és nem csak egy szempontból. Kiderül belőle, hogy miként hálózza be az Oroszországi Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata (FSZB) a potenciális ügynököket, továbbá azt is megtudhatjuk, hogy az orosz állambiztonságot még mindig egy több mint 100 éve történt eset miatti rettegés mozgatja.
Az ellenzéki vélemény bűncselekmény
Ivan amúgy nem csinált semmi különöset, fiatal, közéletre nyitott emberként csatlakozott egy orosz, liberális ifjúsági szervezethez, a Vesznához (veszna = tavasz). Ez a szervezet leginkább a látványos, rezsimkritikus üzeneteivel tett szert nagyobb népszerűségre. 2017-ben például, a választások előtt megrendezték az „orosz jövő temetését”, egy évre rá, az Oroszországban megrendezett foci világbajnokság idején meg egy fekete zászlót feszítettek ki a szentpétervári Palota hídon ezzel az angol nyelvű felirattal: „Ezt a világkupát vérrel töltötték tele.”
Az Ukrajna elleni orosz invázió megindulását követően a Veszna a háborúellenes tiltakozások, tüntetések egyik legfontosabb szervezőjévé vált, amiért 2022 decemberében szélsőséges szervezetté nyilvánították Oroszországban és betiltották.
Ivan gondjai 2023 nyarán kezdődtek, amikor a szüleinél tett látogatás után visszatért Moszkvába. Épp elhagyni készült a seremetyjevói repülőteret, amikor két civilruhás férfi és két rendőr állta az útját. Miután elkobozták a személyi igazolványát és a telefonját, a két civilruhás férfi az FSZB államellenes bűncselekmények elleni részlegének munkatársaként mutatkoztak be, majd bekísérték a meglepett fiatalt egy kihallgatószobába.
Miközben a szoba felé haladtak, a két férfi igyekezett Ivan tudtára adni, hogy az élete nyitott könyv előttük. A diákhiteléről, illetve a szüleiről kérdezték és olyan, magánjellegű témákat is szóba hoztak, amikről csak úgy tudhattak, ha korábban megfigyelés alatt tartották Ivan kommunikációs eszközeit. A kihallgatás azzal kezdődött, hogy megmutatták a diáknak a Veszna tagsági iratait, amiben szerepelt az ő neve és a fényképe is, majd megvádolták azzal, hogy ő is tagja a szervezetnek.
Ez persze igaz is volt, ugyanakkor az ügynökök egy másik dokumentumot is mutattak Ivannak, ami egy vesznás chatcsoportból származott. Ezt ugyan a Telegramról a decemberi betiltást követően törölték, de az FSZB-nek attól még megvolt. Mivel a beszélgetésben Ivan is részt vett, ezért az ügynökök azt mondták neki, hogy vagy informátor lesz vagy megy 15 évre a börtönbe, amiért részt vett egy szélsőséges csoport kommunikációjában.
Más választás híján Ivan aláírta az együttműködési nyilatkozatot, majd abban állapodott meg az immáron a tartótisztjeivé vált két férfival, hogy a Telegramon keresztül tartják a kapcsolatot.
Mit akart az FSZB egy 21 éves egyetemistától?
Ivan megbízatása az volt, hogy vegye fel a kapcsolatot a korábban már külföldre távozott vesznásokkal és hitesse el velük, hogy ő is disszidálni akar, majd próbáljon minél többet megtudni arról, hogy ki hol telepedett le és kik segítik őket, akár a helyi orosz közösségből, akár a befogadó állam részéről. Ivan tartótisztjeit különösen az Európában élő emigránsok érdekelték.
Minderre az FSZB-nek azért volt szüksége, hogy felderítse az emigránsok között élő potenciális ügynököket, akiket megkörnyékezve, ha kell kedvezményekkel vagy zsarolással, de rávehet az együttműködésre.
Manapság, ha az orosz hírszerzés európai tevékenységéről beszélünk, gyakrabban esik szó a különféle szabotázsakciók jellemzően köztörvényes hátterű végrehajtóiról. Ők azonban nem ügynökök, hanem eldobható eszközök. Nem túl okos és műveleti szempontból nézve aprópénzért kapható emberek, akik a rájuk bízott akció után nagy valószínűséggel lebuknak. Az orosz emigránsok közé beépített ügynökökkel a szervek ugyanakkor hosszú távra terveznek és ezeknek az embereknek az információszolgáltatás legalább olyan fontos feladatuk, mint a saját közösségük szétzilálása.
Ezt a módszert nem az FSZB, sőt még csak nem is a KGB találta ki, már a XIX. század utolsó évtizedeiben alakult cári titkosrendőrség, az Ohrana is nagy sikerrel alkalmazta bel- és külföldön egyaránt. Az Ohrana ügynökei csak úgy nyüzsögtek az orosz forradalmi szervezetekben (az eszerek és a bolsevikok legfelső vezetésében is ott ültek) és a rezsim által elüldözött orosz emigránsok legnépszerűbb lakóhelyén, Párizsban húzták fel a szervezet külföldi központját.
https://hvg.hu/360/20260322_dezinformacio-tortenelem-okor-kozepkor-modernkor-antiszemitizmus-marcus-antonius-szapolyai
Az Orosz Birodalom összeomlását követő rendszerekben az orosz titkosszolgálat még nagyobb figyelmet igyekezett fordítani az emigránsokra, ráadásul első ránézésre gyakran a figyelem mértéke lényegesen nagyobbnak tűnik, mint az illető jelentősége. Az orosz történelem egyik nagy tanulsága azonban, amit a szervek alaposan megtanultak, hogy nem biztos, hogy valaki örökké jelentéktelen marad. Elvégre 1917 előtt Leninről sem gondolta volna senki, hogy hamarosan ő vezeti majd a megszovjetesedett Oroszországot.
A titkosszolgálat ugyanakkor nem tud tökéletes védelmet biztosítani egy emigrációban élő orosz ügynöknek, így hosszú távon egy részük szintén fogyó eszköznek minősül. Így járt Igor Rogov Lengyelországban élő orosz politikai menekült is, aki korábban maga is egyetemi hallgató volt.
Rogovnak Sosnowiecben kell bíróság elé állnia kémkedésért, ugyanis a hatóságok azzal vádolják, hogy bombamerényletre készült és információkat adott át az orosz hírszerzésnek az ottani emigránsokról, valamint lengyel kormányzati tisztviselőkről és egyetemi alkalmazottakról.
Rogovot a vádirat szerint az oroszországi menekülése előtt évekkel beszervezte az FSZB, majd külföldre küldték. Ezzel két legyet ütött az FSZB egy csapásra, mivel amíg az ügynök képes megőrizni az álcáját, addig értékes információkhoz jut a rendszert ellenző politikai menekültekről, azok élőhelyéről, esetleg kényesebb – később felhasználható – dolgaikról, kapcsolataikról.
Ha pedig lekapcsolják, az FSZB azzal is nyer, mivel a lebukott ügynök egyrészt elmélyíti a bizalmatlanságot az emigráns közösségen belül, másrészt az orosz politikai menekültekkel szembeni ellenérzést is fokozza a befogadó államokban, hiszen minden ilyen jövevényt egy ponton túl elkezdenek potenciális FSZB-ügynöknek tekinteni.
Jó tartótiszt – rossz tartótiszt
A történetünk elején megismert Ivant a két tartótisztje a klasszikus jó zsaru – rossz zsaru módszerrel kezelte. Egyikük barátkozni próbált vele, segítséget ajánlott neki a tanulmányi előmenetelében, tanácsokat adott a családi problémáival kapcsolatban és biztosította, hogy személyesen kezeskedik azért, hogy Ivannak ne kelljen bevonulnia katonának.
A rossz zsaru viszont a megfélemlítésben utazott, rendre fenyegette az együttműködéstől húzódozó egyetemistát, máskor a jól ismert kihallgatási trükkel próbálta szóra bírni, miszerint ők már úgyis mindenről mindent tudnak, Ivan információira csak megerősítésként van szükség.
„Rendes fickó vagyok, de ne próbálj hülyének nézni. Senki nem akar a barátod lenni, viszont van egy közös munkánk, amit el kell végeznünk” – írta a férfi Ivannak egyszer.
A diáknak azt a fedősztorit találták ki, hogy a politikai helyzet miatt ő is emigrálni akar és ezért keresi a kapcsolatot a külföldön élő vesznásokkal. Ivan ebbe bele is ment, majd a fedősztoriját felhasználva megszervezte a szökését Oroszországból. A beszervezése után hetekkel felvette a kapcsolatot egy külföldön élő vesznás aktivistával, Alekszandr Kasevarovval, akivel abban állapodtak meg, hogy Ivan hamis, illetve jelentéktelen információkkal eteti majd a tartótisztjeit.
A játékot addig űzték, amíg Ivan meg nem tudta szerezni a külföldi útjához szükséges dokumentumokat és 2025 elején el tudta hagyni Oroszországot.
Érdekes, hogy az Ivan távozását követő hónapokban is többször keresték a tartótisztjei, értetlenkedtek, hogy miért ment külföldre, fenyegették annak érdekében, hogy hívja fel őket, de nem kaptak választ.
Ugyanakkor azt nem tudni, hogy milyen sikerrel tud beszervezni az FSZB volt aktivistákat, csak Ivan kontaktja, Kasevarov ismer két olyan másik esetet, amikor a hírszerzés ilyesmivel próbálkozott. Ráadásul van, hogy sikerrel járnak, amit Rogov esete is bizonyít.
Hihetnénk a külföldön élő oroszokról, hogy kikerültek az FSZB hálójából, ám ez nem teljesen igaz. Van, akit az otthon maradt családtagjain keresztül tudnak zsarolni, mások új lakóhelyükön kerülhetnek anyagi zavarba, illetve a bizonytalan jogi státuszuk is aggaszthatja őket és ilyenkor az FSZB nem nyomásgyakorlóként, hanem problémamegoldóként léphet be az életükbe.
https://hvg.hu/360/20260215_alekszejev-merenylet-haboru-gru-fszb-oroszorszag
A szabotőrök és kémek ellen védekező európai kormányok el is kezdtek korlátozásokat bevezetni a határaikon belül élő oroszokkal szemben. Szigorítanak a beutazási feltételeken, még a politikai menekültek esetében is. Az orosz emigránsok megítélésének ráadásul nem használ a Rogovhoz hasonló ügynökök lebukása sem.
„Azoknak, akik hozzánk hasonlóan ellenzik a háborút, az élet már így sem könnyű” – mondta a Politicónak Artyom Vazsenkov politikai aktivista. „Otthon az állam ellenségeinek, árulóknak számítunk, külföldön meg FSZB-ügynökökként tekintenek ránk” – foglalta össze az emigránsok helyzetét.
Vazsenkov egyébként nem akarja elhinni, hogy Rogov FSZB-ügynök volt. Ő volt az, aki annak idején megmentette attól, hogy halálra verjék, amikor még 2020-ban őrizetbe vették őket Belaruszban, egy rendszerellenes tüntetés után.
„A bizalmatlanság légkörében élünk” – erősítette meg Vazsenkov szavait Anasztazia Sevcsenko orosz ellenzéki aktivista, aki maga is ismerte Rogovot. „Az orosz hatóságok erőfeszítései következtében ez az egymás iránti bizalmatlanságunk egyre csak nő. Ez lehetetlenné teszi a közös munkát” – jelentette ki.
Ebből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy az FSZB módszere működik, ugyanakkor érdemes felfigyelni Ivan történetére és nem csak azért, mert a fiatalember képes volt túljárni a tartótisztjei eszén, hanem azért is, mert egy láthatóan nem túl jelentős ügy kedvéért hajlandó volt őt az FSTB belezsarolni az együttműködésbe.
Gyakori és téves vélekedés az ugyanis, hogy a titkosszolgálatok jellemzően zsarolással tudják együttműködésre kényszeríteni az embereket. Ez ugyanis a szolgálatok utolsó mentsvára és normális esetben a profik csak akkor használják, ha mindenáron szükségük van arra az információra, amit ezzel az eszközzel megszerezni szeretnének. Egy megzsarolt emberből kelletlen ügynök lesz, aki inkább próbál kibújni a feladata alól, mint végrehajtani azt, míg a különböző kedvezményekkel, esetleg pénzzel motivált ügynök a saját érdekében is lelkesen működik együtt a szervekkel.
Mindez arra is utalhat, hogy az FSZB kifogyott az önkéntesekből és kénytelen a zsarolási potenciáljára támaszkodni nyeretlen egyetemistákkal szemben is, aminek hosszú távon kellemetlen következményei lehetnek az orosz hírszerzés képességeire nézve.