Amerikai források egyre gyakrabban szólnak merésznek tűnő kommandós akciókról, amelynek célja lenne a még mindig iráni kézben lévő és meglehetősen jól elrejtett, mintegy 400 kilogramm nagy tisztaságú uránium kihozatala a közép-keleti államból, hogy végleg le lehessen zárni az iráni atomprogramot. Ezzel párhuzamosan lebegtetnek az amerikai diplomácia formálói és a Pentagon vezetői egy esetleges szárazföldi bevetést, amelynek kimenetele roppant kockázatos, figyelembe véve a jelenlegi hadi képességeket mindkét oldalon.
Mit tudunk az iráni hadseregről?
Az iráni fegyveres erők három részre bonthatók. A reguláris hadsereg létszáma 350 és 420 ezer között mozog. Emellett ott van még az Iráni Forradalmi Gárda, a teokratikus rendszer legelkötelezettebb fegyveres testülete, amely nem csak belföldön, hanem a környező országok síita militáns csoportjai körében is aktív (volt).
Létszámát 125 és 190 ezer főre becsülik. Ezt a két fegyveres formációt még kiegészíti körülbelül 350 ezer tartalékos. A harmadik fontos és a mindennapokban is jelenlévő fegyveres csoport a Baszidzs, amely egyfajta iráni munkásőrségként is felfogható. Vallásilag elkötelezett, önkéntes tagjai ügyelnek a szigorú iszlám előírások betartására az utcákon, a bevásárlóközpontokban vagy éppen az éttermekben.
A Baszidzsnak mintegy 90 ezer aktív tagja van, amelyet bármikor kiegészíthetnek 3-400 ezer harcképes tartalékossal. Állítólag a Baszidzs teljes létszámát – a női tagokat is beleszámítva – 12 és fél millióra teszik, természetesen ennek csak a töredéke harcképes.
Ebből látszik, hogy a mozgósítható iráni fegyveresek létszáma 920 ezer és egymillió fő közé tehető.
Ezt a létszámot pedig meg lehet toldani a Baszidzs tartalékosok számával – szükség szerint. De nézzük, kinek mi a feladata? A strukturális felépítésben a reguláris erők látják el a hagyományos védelmi feladatokat. A Forradalmi Gárda, amelyet rögtön az 1979-es iszlám forradalom után alapítottak nagyajatollah Khomeini utasítására, az ideológiai védelemben és az aszimmetrikus hadviselésben jeleskedik. A Baszidzs pedig mint önkéntes milícia, belső biztonsági feladatokra koncentrál.
A Közel- és a Közép-Keleten az iráni a legnagyobb haderő. Működésében a hangsúlyt az aszimmetrikus hadviselésre, a rakétaprogramra és proxy hálózat kiépítésére fektették. Ha nemzetközi haderő rangsorokat vizsgálunk, akkor Global FirePower 2025/26-osösszesítésében a 16. helyen találjuk, előtte a listán Izrael áll.
Célok, eszközök, lehetőségek
Bár Trump elnök időről időre bejelenti, hogy a háborúnak gyakorlatilag vége, azonban az irániak ezt mindig figyelmen kívül hagyva lövik szisztematikusan az öböl menti országok infrastruktúráját, amellyel komoly veszélybe sodorják ezen országok gazdaságát és turizmusát. Nem beszélve arról, hogy ha továbbra is zárva marad a Hormuzi-szoros és fenntartják az ideiglenes légtérzárlatot, az hamarosan humanitárius katasztrófához vezethet a térségben, mert eddig a szoroson át hajókkal, illetve teherszállító gépekkel oldották meg az élelmiszerszállítást, amely jelenleg egyre inkább akadozik.
Ha a szárazföldi bevonulás lehetőségéről beszélünk, akkor nem szabad elfelejteni, amit a Fehér Ház és a Pentagon is kommunikál, hogy mintegy tízezer tengerészgyalogos és tengerész van jelenleg is úton az öböl térségébe. Elindult a USS Tripoli rohamhajó, amely a 31. Tengerészgyalogos Expedíciós Egységet viszi, de a USS Boxer rohamhajó is oda tart a 11. Tengerészgyalogos Expedíciós Egységgel. Mellettük a 82. légideszant hadosztály Gyors Reagálású Erőinek (IRF) nagyjából 2000 katonáját is átdobják. Ez a létszám azonban jóval elmarad az iráni hadsereg fegyvereseinek számától. Emellett aUSS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó és a kísérő hadihajók már aktívak a térségben, miközben a USS Gerald R. Ford anyahajó még a Földközi-tengeren van, mert javításra vár.
Ha a Kharg szigeti olajdepó megszerzését vesszük alaposabban szemügyre, akkor látnunk kell, Irán már most extra légvédelmi és rakétaegységeket telepített a szigetre, felkészülve az esetleges rajtaütésre. Arról pedig az Index is írt, hogy nem kizárt a 450 kilogrammnyi dúsított iráni uránium megszerzésére tervezett akció sem, ami azért – valljuk be –, több sebből is vérzik. Először is, ha behatolnak egy ilyen tároló létesítménybe a katonák, akik nem szakemberek, nem tudhatják, miként kell bánni ekkora mennyiségű sugárzó anyaggal.
Másfelől az sem teljesen világos, hogy ha tegyük fel, ki is hozzák az urániumot, hogyan fogják azt elszállítani. Esetleg helikopterekkel lógatva kiviszik az országból, de pontosan hova is? Valamelyik repülőgép-hordozóra, amelyen ott van 2-3 ezer katona? És mi lesz az ő sugárvédelmükkel? Szóval ezek az akciók így tényleg vagányul hangzanak, de a kivitelezésben még a laikusok is felfedezik a maguktól értendő buktatókat.
Drónok és rakéták
Amerikai szakértők előszeretettel hangoztatják, hogy csökken a válaszul kilőtt iráni rakéták és drónok száma, míg az amerikaik vagy tízezer iráni katonai célpontra csaptak le. Óvatos elemzők azért figyelmeztetnek, hogy a csökkenő mennyiség nem jelenti feltétlenül azt, hogy az izraeli és az amerikai csapások minden iráni válaszcsapásmérő eszközt elpusztítottak. Mi van, ha előkerülnek a tartalék drónok és rakéták? Az összesítések szerint Irán a rendelkezésére álló mintegy 3000 rakétából nagyjából kétezret kilőtt a válaszcsapások alkalmával.
Az amerikai központi parancsnokság jelentése szerint az iráni rakéta- és légvédelmi rendszer súlyosan sérült, az iráni rakéta, drón és haditengerészeti gyártókapacitások és hajógyárak 66 százalékát érte találat, vagy rombolták le teljesen. Izrael azt mondja, hogy a 470 iráni ballisztikus rakétakilövő egységből 330-at megrongáltak vagy megsemmisítettek.
Köztudott azonban, hogy az iráni gyártmányú Sahid drónokat nagyon olcsón lehet gyártani, és sokkal nehezebb észrevenni őket, mint a rakétákat, ezért kétszeres a találati arány a dróntámadások esetében – írta az Axios.
Szárazföldi és légi erők, meg az iráni haditengerészet
Az amerikai hírszerzés azt állította tavaly, hogy az iráni szárazföldi erő a legnagyobb létszámú a régióban, de rosszul kiképzett és korszerűtlen fegyverekkel szerelték fel. Még ma is használják azokat az 1970-es években, az USA-tól vásárolt F-14-eseket, amely még az iráni forradalom előtt érkeztek.
Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter közlése szerint a háború kezdete óta több mint 150 iráni haditengerészeti egységet süllyesztettek el. Elsősorban a víziaknákat telepítő hajókat vették célba, hullámsírba küldve közülük tizenhatot. Azonban csak a levegőből az összes ballisztikus rakétaindítót és hadihajót nem tudják kiiktatni.
Irán ugyanis százával használ még a felségvizein erős motorokkal felszerelt, nagyon gyors motorcsónakokat, amelyekkel könnyedén megközelítik a hatalmas tankereket a Perzsa-öbölben. A szárazföldön pedig nagyon sokfelé maradhattak épségben olyan földalatti bunkerek vagy bunkerrendszerek, amelyeket egyáltalán nem ért találat.
(Borítókép: Amerikai tengerészgyalogosok 2025. szeptember 26-án. Fotó: Kevin Carter / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!