Először szerdai napon ruccanok le a környező dombról a Karib-tenger egyik gyöngyszemén, St. Maarten (St. Martin, Szent-Márton sziget – ahogyan tetszik) üdezöld tengerpartján Philipsburg kikötőjébe. Ez a francia-holland sziget holland közigazgatási területének fővárosa, egyben hihetetlenül ellentmondásos is, mert kizárólag a luxushajók utasaiból él. Hetente általában kétszer-háromszor futnak be, a fedélzeten általában ötezer, jobbára amerikai nyugdíjas utazik. Amennyiben három óceánjáró áll be, az 15 ezer embert jelent, ez már egy valóságos turistahadsereg!
Kirabolják a kocsikat
Szerdán azonban gyakorlatilag senkivel nem találkozom, az egyébként nagyszerű fövenyes parton halomban állnak a napozóágyak, két kutya rohangál, a bárok, üzletek bezárva. Ilyenkor a szigeten vakációzó turisták inkább az ellenoldalra mennek, ahol a világ egyik legkülönlegesebb repülőtere van a híres Maho Beach mellett.
A központból a repülőtér felé főút vezet, ami kisebb dombon át fut a Simpson-öböl felé, melynek végén már a repülőtér híres kifutópályáját kerüli meg. Az emelkedőn azonban esőerdő van, bár nem nagy, de kiváló alkalom arra, hogy a helyi suhancok elrejtőzzenek benne, ha netán kifosztanak egy kocsit. A Tropicana kaszinótól meredeken megy lefelé az út, bozótos van jobbra, kisebb, a semmibe vezető földúttal. Innen szoktak éjjel az autók elé ugrani a helyi garázdák, ezért aztán jóakaróim többször el is mondták: estefelé ne erre menjek. Reggeltől késő délutánig más a helyzet, mert a Maho Beach felé vezető út állandóan bedugul. Ez az a hely, ahol az óriásgépek alig 15 méterrel a napozók fölött szállnak el, egészen elképesztő fényképek készítésére nyílik lehetőség.
A leszállás bámulatosan szép, a start brutálisan veszélyes, mármint ha valaki közelről akar fényképezni. Számukra persze ez az igazi élmény, tehát amikor egy-egy nagyobb gép a felszálláshoz készül. Sokan nem tudják, hogy a sugárhajtóművekből kiáramló forró és rettentően erős légsugár valósággal belesodorhatja az embereket a tengerbe. Ilyenkor minden repül szanaszét: sportzsákok, napernyők, törülközők, szalmakalapok, műanyag poharak. A gyermekek és a felnőttek hemperegnek, sokakat a vízbe dob a hősugár, nincs menekvés! De hát az emberek élményt akarnak, adrenalint – fittyet hánynak rá, hogy mindenütt hatalmas táblák figyelmeztetnek a veszélyre.
A sziget másik végén, a Front Street környékén akkor változik meg hirtelen minden, amikor befutnak az utasszállítók. Márpedig ez nagyon sokszor megtörténik manapság, mert a Karib-övezetet látogatja meg a legtöbb turista a világon hajóval. A statisztikai adatok nyelvére lefordítva azt jelenti mindez, hogy általában évente 30 milliónál több vendég jön a vízen, ami a luxus hajókra jegyet váltó turisták (a Karib-övezetben elsősorban amerikai nyugdíjasok) 47 százaléka, s a szám folyamatosan növekszik. Az errefelé közlekedő 37 hajótársaság folyamatosan emeli kapacitását, rövidesen már 160 hajónál is több közlekedik rendszeresen errefelé. A helyiek azt mondják „felfalja a tenger” a hajókat – azaz akkora a nyílt vízterület, hogy valósággal eltűnnek benne a vízi járművek. Bezzeg a kikötőkben más a helyzet, mert a dokkokat jó előre le kell foglalni, annyi hajó szeretne lehorgonyozni.
Érdemes összehasonlítást tenni: az európai luxus hajóforgalom fő kikötője, Hamburg 300 hajót szokott évente kiszolgálni, s ez „csak” 1,3 millió utast jelent a 30 millióból. Igaz, Hamburg ebből is remekül megél, mert a hajón utazó turisták a kiinduló kikötővárosokban naponta általában fejenként 130 eurót költenek… Mindez a helyi idegenforgalomban is lecsapódik. Klaus-Michael Kühnet például imádják Hamburgban – övé a helyi focicsapat is, egyébként pedig 5,3 milliárdos vagyonnal ő a városban a második leggazdagabb, logisztikai guru, a Kühne&Nadel főtulajdonosa, s a The Fontenay hotelt is az ő neve jegyzi.
A luxusturizmus alaposan megváltozott a pandémia óta. A vendégek ma már a tágas tereink, a hatalmas uszodánk és tetőtéri bárunk, no meg gyönyörű teraszunk miatt érkeznek, mert a természet öleli körül őket, s ezért hajlandók is fizetni
– mondja Claudia Bellmann, a The Fontenay PR vezetője.
50 hajó épül
Ráadásul a világpolitikai események egyértelműen a Karib-tenger partján fekvő turista paradicsomoknak kedveznek. A közel-keleti válság miatt ugyanis márciusban Dubai, Abu-Dzabi és Doha kikötőiben rekedt 15 ezer ember luxushajókon, akiket csak viszontagságon buszozás után több mint 40 repülőjárattal tudtak hazavinni az érintett társaságok. A hatás máris jelentkezik: az Aroya Cruises például, ami szaúd-arábiai irányítás alatt áll egy időre törölte az összes útját az Arab-öbölben, de hasonló gondokkal küzd asz MSC, a TUI és a Celestyal is.
A meghatározó hajótársaságok a Covid-járvány után látták, az emberek szívesen foglalnak luxus utakra, ezért gyorsan fejlesztették flottájukat. A hajóépítő üzemek dörzsölhetik a tenyerüket, mert 10 év alatt 50 hajó megépítésére szóló megbízásokat kaptak, ráadásul ezek jelentős része igen nagy befogadó képességű lesz ötezer vendéggel. A megrendelők között nagyágyúk vannak: többek között a Royal Carribbean, a Disney Cruise Line, a Carnival és az MSC. A jelenlegi számítások szerint a hajók legnagyobb része a Karib-tenger legszebb szigetei között cirkál majd…
St. Mart een ezek szerint még inkább érzékelni fogja a turizmus – gazdaságilag mindenképpen – jótékony hatását. Amikor befut egy cruiser, a tömeg már most is egy csapásra lerohanja a főváros üzleti utcáját, a Front Streetet, illetve a helyiek hivatalos elnevezése szerint a Voorstaatot. Párhuzamos vele az Achterstraat, itt bonyolódik az üzleti forgalom 80 százaléka, hiszen az üdülőhajókból özönlenek a vendégek, akik közül sokan csak azért jönnek errefelé, hogy az adókedvezményeknek köszönhetően rettentően olcsón aranyat vásároljanak. Nem könnyű vendégek a nyugdíjas amerikaiak, inkább nyűgösek, lassan döntenek, de megéri az udvariasság és a nyugalom az üzletek eladóinak, mert lesz vásárlás, arra mérget lehet venni!
Aranyboltok sokasága a parton
Egy négyzetméterre számítva valószínűleg a Front Streeten itt adják el a legtöbb aranyat és gyémántot a világon. Nem panaszkodik a többi üzlet bérlője sem, a turisták érdeklődnek a minőségi termékek iránt. Az egyik legmenőbb ruhaüzlet-hálózat tulajdonosának szülei ötven évvel ezelőtt érkeztek Indiából. Az üzlet jól megy, a turisták pedig csak a márkás holmikat keresik.
Itt minden a hatalmas óceánjárókról egy napra leszálló utasoktól függ. Márpedig ezek a vendégek főleg amerikaiak, akik csak a legjobb árut hajlandók megvásárolni, és igencsak válogatósak, ezért mi is főleg a világmárkákat kínáljuk. A fiatalabb vendégek mostanság már érdeklődnek a helyi designerek munkái iránt is, és ez kedvező tendencia. A főszezon decemberben kezdődik, és négy hónapig tart. Előfordul, hogy naponta 6-8 hajó is érkezik, ilyenkor a turisták valósággal elárasztják a várost, csúcsidőben akár húszezren is vannak! Valóságos turista cunami ez, de hát ebből élünk
– mondja Haresh Gratram, a Style 108 tulajdonosa, aki azért jött az Achterstraatra, tehát az öböllel párhuzamos második utcába, mert itt már viszonylagos a nyugalom. Amíg a Front Streeten rengeteg a bár, az étterem és az aranybolt, addig itt már nincs akkora nyüzsgés.
A repülőtérről vezető út a Cay Hill felől bukik le a központi öböl felé. Madártávlatból jól látható, a hatalmas hajók valósággal eltorlaszolják a kikötőbe vezető tengeri utat. Van olyan utas, aki nem megy be Philipsburgbe aranyat vásárolni, nem érdekli a Maho Beach, inkább hajót bérel, és vitorlázik. A helyben szerveződő csapatok számára kétórás mini vitorlásversenyeket szoktak szervezni errefelé jó pénzért. A vízre bójákat engednek, ez adja a pályát, a hajókat bérlik – az üzlet garantált. A partról jól látni az egymással versenyző vitorlásokat, és azt is, hogy a legénység lelkes, de főleg gazdag amatőrökből áll, akiknek nyilván otthon is van hajójuk. Philipsburgot azonban az óriás óceánjárók uralják, s a jelek szerint ez a jövőben még inkább így lesz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!