RAYE korábbi lemezén minden értelemben mélypontokat élt meg, minden egyes dalban valamely traumájába engedett belátást, közben kis híján kiszakítva tüdejét és szívét a helyéről. Nehéz album volt az is, és nem különb a This Music May Contain Hope sem. Az énekesnő második lemezének sem épp hétköznapi a koncepciója, az évszakokkal szimbolizálja az emberi életben bekövetkező elkerülhetetlen változásokat. Ahogy átérünk egy új évszakba, úgy változnak meg a dalok tempói és hangszerelései. Szövegeiben karrierje kezdete óta igyekszik olyan fontos témákat boncolgatni, mint a szexizmus, az önbizalomhiány vagy a testképzavar. Ezeket nem engedi el ez alkalommal sem, de valahogy békésebb hangnemben énekel róluk, megtanulta kezelni az ezekkel járó nehézségeket.
A küzdelem fárasztó, pláne ha azzal kel és fekszik az ember lánya. Talán ezért is rendkívül találó az I Will Overcome című dallal indítani az albumot az intrót követően. Már rögtön egy beletörődött, kicsit lelkileg kimerült nővel találjuk szemben magunkat, aki éteri gyönyörűségű hangjával vezet be minket története legújabb fejezetébe. Egy valamit még most nagyon fontos, hogy ismertessünk olvasóinkkal Raye-jel kapcsolatban: ő nemcsak énekel, hanem dalai segítségével egy egész estés filmet vetít le lelki szemeink előtt. Ne lepődjenek meg, ha az albumot hallgatva hirtelen a Broadwayen érzik magukat, és idő közben egy pohár pezsgőt is megkívánnak.
73 percnyi színtiszta oldschool jazz és pop nyűgözi le hallójáratainkat, lelkünk pedig zsong a boldogságtól, hiszen ilyen professzionális produkciót nem mindennap alkotnak. Három dal adta meg az alaphangulatot, hogy mire készülhetünk a lemez kapcsán. Ez a Where Is My Husband?!; a Nightingale Lane és a Click Clack Symphony voltak. Utóbbin Hans Zimmer is közreműködött, akinek zenei hozzájárulása olyan tökéletes drámai hatást ad a műnek, hogy képtelenség azt könnyek nélkül végighallgatnit. Jobban belegondolva ez a három dal tényleg igen magasra tette a lécet, tűkön ültünk, hogy megismerhessük Raye legújabb alkotását, amelytől még többet vártunk, mint a 21st Century Bluestól.
Nem árulunk el nagy titkot, ha azt írjuk, ez bizony egy konceptalbum. Főbb tematikája, hogy a főhősnő reménykedve kutatja a boldogságot, miközben túllép szívfájdalmán, önbizalomhiányán, az internetes gyűlölködőkön és az ostoba férfiakon. Lemezén több dalban is hallhatunk bibliai utalásokat, illetve gyakran fejezi ki, mennyire szüksége van a hitére ahhoz, hogy képes legyen túlélni bizonyos kínzó érzelmeket.
Az egyik leggyönyörűbben megkomponált darab az albumon a The WhatsApp Shakespeare címet kapta. Eredetileg egy két részből álló dalnak tervezte, hogy tükrözze azt a fájó kettősséget, amit ez a bizonyos férfi okozott számára. Szimbolikájában merít a bibliai bűnbeesés történetből, valamint Lázár történetéből egyaránt, mindezt kiegészítve shakespeare-i eszközökkel.
Ezek által megszületik a tökéletes modern romantikus történet, amelynek főszereplője a manipuláció.
A dalt hallgatva kedve támad az embernek táncra perdülni, ily módon kiadni lelke minden fájdalmát. Hisz ha tánc közben a szövegre is figyelünk, bennünk is felszakít bizonyos csalódásokat, romantikus gesztusnak hitt pofára ejtéseket, amelyeket a legbölcsebb magunk mögött hagyni. És csak táncolni a romokon, amelyeket rózsaszín ködben elborult elménk okozott, gondatlan férfiak keze segítsége által.
Az énekesnő több dalon keresztül emlegeti a báránybőrbe bújt farkasokat, vagyis azokat a férfiakat, akik bármilyen komolyabb szándék nélkül cserkészik be a nőket. Tapasztalatai alapján ezek a férfiak csak élvezkednek egy ideig azon, hogy szerelembe ejtették a nőket, majd ha már elunták magukat, otthagyják szenvedni „szívük hölgyét”. Így születik meg a fagyos szívű, mélységes szomorúsággal küzdő nő, akit Raye csak Winter Womanként nevez.
Ám nem maradunk sokáig ebben a kétségbeesett állapotban, mivel a Life Boat megerősít abban, hogy a lemez ténylegesen a reményteljességről szól. Itt jön képbe az énekesnő hitélete, be is ismeri, gyakorta imádkozik Jézushoz, hogy erősítse meg ezekben az ínséges helyzetekben. Ez a dal egyfajta áttörést hoz, ezután őszintén örömteli szövegekkel és dallamokkal telik meg az album utolsó harmada. Különösen akkor virágzik ki az énekesnő, amikor testvérei közreműködésében elénekli a Joyt.
A lezárás nemcsak reménnyel teli, hanem egyenesen kiteljesedett, az énekesnő ismét hisz a boldogság beteljesülésének lehetőségében. Tudja, hogy a nap felkel és lenyugszik, akármi is történjen. Gyönyörű gondolattal biztatja hallgatóját: „A nap akkor is süt, ha épp a felhők kitakarják.” Az élet elkerülhetetlen változásai minden esetben hatással lesznek ránk, mikor pozitív, mikor negatív értelemben. Időről időre kicsit meggyötör saját sorsunk, de ezek a megpróbáltatások töltenek el reménnyel, és tesznek képessé az önfeledt örömre. Arra, amely által minden évben mosolyra fakaszt az első tavaszi napsugár is.
9,5/10
RAYE – THIS MUSIC MAY CONTAIN HOPE
17 dal, 73 perc
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!