Az 1976. április 1-jén született Clarence Clyde Seedorf a holland futball történetének egyik meghatározó alakjává vált, aki Európa-bajnokságokon és világbajnokságon is elődöntőig jutott együttesével, klubszinten pedig megnyert minden létező trófeát.
A kezdetekhez viszont kicsit messzebb kell menni, mintegy 7700 kilométert délkelet felé.
Egy esőerdőktől borított 600 ezres országból indult
Seedorf ugyanis a suriname-i Paramaribóban látta meg a napvilágot fél évszázaddal ezelőtt – alig több mint négy hónappal azután, hogy az ország 1975. november 25-én kikiáltotta függetlenségét Hollandiától.
Az Egyenlítőtől kissé északra fekvő dél-amerikai állam 163 820 négyzetkilométeres területével sem emelkedik ki a világon (mindössze a 90. helyen szerepel a hivatalosan elismert országok rangsorában), mintegy 630 ezres lakosságával viszont kifejezetten gyéren lakottnak (170.) számít, pláne ha hozzávesszük a népsűrűség arányát is:
az egy négyzetkilométerre jutó 4 (négy) fő minden területet figyelembe vevő listán a 245-ből a 237. helyre jó.
Ennek persze megvan a maga oka, az ország 92 százalékát ugyanis még ma is esőerdők borítják, lakosságának pedig közel fele, mintegy 250 ezer ember él a Suriname folyó torkolatában alapított fővárosban.
A kis Clarence számára mindebből túl sok emlékre való nem adatott meg, hiszen alig kétéves korában családjával együtt a hollandiai Almerébe költözött.
Nem volt kérdés, hol köt ki – hamar felfigyeltek a tehetségére
Számos sportolónál jön elő, hogy eleve elrendeltetett, hogy ebben a szakmában keresi majd a kenyerét, és ez kevesekre igaz jobban, mint rá, hiszen édesapja, Johann korábbi futballista volt, majd tehetségkutató lett, két öccse, Jürgen és Chedric pedig ugyancsak labdarúgással foglalkozott, így hát nem sokkoló, hogy Clarence is itt találta meg a számításait – mindenkinél jobban.
A sportágat hatévesen egy helyi amatőrcsapatban, a VV AS ’80 csapatában kezdte, ahonnan hamar elvitte a Real. No nem a Madrid, hanem a Real Almere, ahol 1986-ig pallérozódott.
A holland futball legendájának számító Johan Cruyff által alapított Urgent Scoutingteam (sürgősségi megfigyelőgárda, ha úgy tetszik) szúrta ki, és testvéreivel, továbbá Stefano unokatestvérével együtt az Ajaxnál kötött ki – olyan futballistákkal együtt, mint Frank és Ronald de Boer, Edgar Davids, Rob Witschge vagy éppen Patrick Kluivert.
Mielőtt az újabb rokonon fennakadnánk: a Transfermarkt.de adatbázisa szerint Seedorfnak 11 hozzátartozója volt vagy lett futballista!
16 évesen már a nemzetközi porondon szerepelt, három éven belül BL-t nyert
Az amszterdamiak híres utánpótlás-akadémiáját kijárva 1992. október 28-án a VVV elleni 7–3-as kupasiker során debütált a felnőttek között, egy héttel később pedig már a nemzetközi porondon szerepelt, a Vitória Guimaraes elleni UEFA-kupa-mérkőzésen, november 28-án pedig a Groningen ellen a bajnokságban is átesett a tűzkeresztségen – akkori klubrekordot jelentő 16 évesen és 242 naposan.
Első idényében zömében védekező középpályást vagy belső védőt játszott, majd megfordult a középpálya jobb oldalán is a következő években. Louis van Gaal keze alatt az 1993–1994-es idényben már fix embernek számított, és tevékeny részese volt a bajnokságot, Holland Kupát és Szuperkupát nyerő gárdának – miközben együtt játszhatott gyerekkori példaképével, az 1993-ban a pályafutása végére az amszterdamiakhoz visszatérő Frank Rijkaarddal.
Az igazi áttörést aztán a következő szezon hozta el a számára, amikor kirobbanthatatlan volt az Ajaxból, köszönhetően annak, hogy mindkét szélen, belső és védekező középpályásként is hasznos tagja volt a gárdának, amelyben 49 tétmérkőzésen szerepelt, és hat góllal segítette újabb bajnoki címhez az együttest. Az amszterdami gárda a Szuperkupában is újra a csúcsra ért, de még ennél is magasabbra törtek a fiatalok:
az előző két évben egyaránt ugyancsak döntős, 1989 óta három BEK/BL-t megnyerő Milan két vállra fektetésével a Bajnokok Ligája trónjára is felülhettek.
A holland gárda történetében negyedszer, máig utolsó alkalommal. Pedig egy évvel később sem volt messze ez, hiszen a csoportkörben a Real Madridot, a Ferencváros és a Grasshopperst megelőző együttes, csak tizenegyesekkel maradt alul a Juventus elleni fináléban – igaz, ekkor Seedorf már egy másik olasz gárdában volt érdekelt.
Az egyéves olaszországi kitérőt szerencsétlenül záruló Eb követte
Épp abban az időszakban robbant ki a Bosman-ügy, aminek következtében (többek között) a lejáró szerződésű játékosok szabadon dönthettek arról, hol folytatják a pályafutásukat (szabad munkaerő-áramlás), anélkül, hogy a korábbi csapat ugyanúgy komoly átigazolási költséget kérjen ért, mint manapság a szerződéssel még rendelkező futballisták esetében – a klubok ugyanakkor a saját nevelésű játékosok elveszítése után kompenzációban részesültek.
Seedorf élt is ezzel a lehetőségével, és az Ajaxot elhagyva egy évre Olaszországba igazolt. A Sampdoriánál nem tudta tovább bővíteni a vitrinjét, de a neki jutó 35 tétmérkőzésen ugyanazt az energikus, és a pálya középső harmadában mindenhol feltűnő masszív erőt hozta a Serie A-ban is, ahol végül a nyolcadik helyen zárt csapatával.
A hollandok a klubfutballban bemutatott remeklés után lelkesen várhatták az 1996-os Európa-bajnokságot, ahol aztán a csoportban óriási verést kaptak az első helyről döntő záráson a házigazda Angliától. A negyeddöntő ezzel együtt meglett, az Anfielden azonban gól nélküli döntetlen után tizenegyesekkel kikaptak a franciáktól. Az öt kör egyetlen hibáját éppen Seedorf követte el…
Az idény végén ezzel együtt vitte a Real, és ezúttal már nem az Almere, hanem valóban a spanyol gigász Real Madrid.
A királyi gárdával is a csúcsra ért, majd kiesett a pikszisből
Új csapatánál eleinte minden tökéletesen alakult, gyakorlatilag kihagyhatatlannak bizonyult a felállásból, 42 tétmérkőzésen 3601 játékperc jött össze neki a bajnokságban és a kupában, ezeken pedig kifejezetten aktívan termelte a kanadai pontokat is, 13-ig (6 gól, 7 gólpassz) jutott.
Segítségének nagyban köszönhetően a Real Madrid visszahódította a spanyol bajnoki címet, így visszatérhetett a Bajnokok Ligájába. A Barcelonával szemben megnyert Szuperkupával rajtoló új idényben még egy szintet emelt a játékán, 50 tétmérkőzésen 19 gólból (7+12) vette ki a részét, és bár a La Liga-címvédésre ezúttal nem volt esély,
a Bajnokok Ligájában 32 éves átkot megtörve hetedszer is a királyi gárda ünnepelhetett.
Az 1998-as vb-n a belgák elleni gól nélküli nyitányon lecserélték, a csoportkörben pedig már nem is kapott szerepet, mielőtt a jugoszlávok elleni nyolcaddöntőt végigjátszotta volna. Az argentinok elleni siker során egy percet sem kapott, a brazilok elleni elődöntőben is csak a 111. percben került a pályára, a hollandok pedig ahogyan két évvel korábban az Eb-n, ezúttal is elbukták a büntetőpárbajt – bár ezúttal nem Seedorf, hanem Phillip Cocu és Ronald de Boer hibázott. A horvátok elleni bronzmeccset végigjátszotta, azonban együttese 2–1-re kikapott, így lecsúszott a dobogóról.
Az 1998–1999-es idényben új egyéni csúcsokat állított fel 51 meccsel és 20 kanadai ponttal (7+13), ráadásul ezúttal a BL-ben is szórta a gólokat a csoportkörben (3+3), ám csapatának ezzel együtt csalódást keltő volt a szezonja. Az Interkontinentális Kupát a Vasco da Gama legyűrésével megszerezte a gárda, az európai Szuperkupában viszont kikapott a Chelsea-től, a bajnokságban jócskán lemaradt a címét megvédő Barcelonától, a BL-ben pedig azután, hogy a csoportelsőséget elbukta az Interrel szemben, nagy meglepetésre 3–1-es összesítéssel kikapott a negyeddöntőben a Dinamo Kijevtől. Az ukránok mindhárom gólját egy bizonyos Andrij Sevcsenko szerezte, akiről később még lesz szó…
A gyakorlatilag végigjátszott három év ellenére a nyáron felvetődött a távozása, a Juventus és a Real Madrid a Zinédine Zidane-t érintő átigazolásba szerette volna bevonni, sikertelenül.
Szerepe ezt követően visszaesett, a télen pedig a váltás mellett döntöttek a felek – ismét várta Olaszország, viszont ezúttal nem a Sampdoria, és nem is a korábban említett Juventus.
BL-t is nyert, meg nem is – kiharcolta a BL-t, meg nem is
Seedorf 44 milliárd líráért, átszámítva mintegy 23 millió euróért váltott az érkezésekor a Serie A hatodik helyén tanyázó Internazionale mezére. Új csapata óriási versenyfutásban a Parmához hasonlóan 58 ponttal végzett, a BL-indulást érő negyedik pozícióért pedig a szabályok értelmében szétjátszásra volt szükség, amit a milánóiak 3–1-re megnyertek Veronában.
Az Olasz Kupa fináléjában a bajnok Lazio elleni párharcban a holland szerezte a vezető találatot, de Rómában a házigazda fordított, Milánóban pedig nem született gól, így Seedorf trófea nélkül zárta az évet. Vagyis hát…
Seedorf az 1999–2000-es BL-kiírásban az első csoportkörben négy, a másodikban két meccsen lépett pályára a Real Madridban, amely az idény végén ismét felülhetett Európa trónjára, ezzel együtt ezt a BL-győzelmet gyakorlatilag sehol sem sorolják az érdemeihez – a Transfermarkt.de-t leszámítva.
A 2000-es Európa-bajnokságon a csoportkörben ezúttal is csak a – csehek elleni – nyitányon kapott helyet (és 57 percet), a következő három meccsen végig a padon ült, és mivel a társrendező menetelt, az olaszok elleni elődöntőn sem volt a kezdőben. Itt 86. percben azonban beállt, de ő sem tudott lendületet adni, és megszerezni a hollandok fináléját érő gólt.
Pedig az olaszok a 34. perctől emberhátrányban játszottak, és a hazaiak két tizenegyes is rúghattak, ám a 39. percben Frank de Boer, a 62.-ben pedig Patrick Kluivert büntetőjét védte Francesco Toldo. Sőt, a 120 perces csatát követő tizenegyespárbajban De Boerét másodszor is, Jaap Stam az égbe lőtte a labdát, Kluivert pedig másodjára hiába javított, hatból csak ezzel az eggyel mattolták Toldót, aki Paul Bosvelt tizenegyesének kivédésével biztosította be az olaszok döntőjét.
A sorozatban harmadik nagy tornát lezáró vesztes büntetőpárbaj után nem egészen két hónappal a klubidényben jött az újabb sokk, amikor a Helsingborg elütötte az Intert a BL főtáblájától, az UEFA-kupa nyolcaddöntőjében pedig hiába vezettek az első felvonáson idegenben már 3–1-re a milánóiak, az Alavés 5–3-as összesítéssel ment tovább – egészen minden idők egyik legjobb fináléjáig, ahol a Liverpool ráadásban 5–4-re megverte a Kaiserslautern elleni elődöntőt 9–2-vel behúzó spanyol kis csapatot.
Az Inter mindeközben a bajnokságban is csak az ötödik lett, így újra lemaradt a BL-ről. Az UEFA-kupa következő kiírásában az elődöntő jelentette a végállomást a Serie A-ban a dobogóra visszatérő Christian Vieriék számára, így Seedorf újabb trófeamentes évet zárt, ráadásul a 2002-es világbajnokságról is lemaradtak a hollandok (20), akiket Portugália (24) és Írország (24) is megelőzött a selejtezőben.
Seedorf három BL-döntőt is vívott a Milannal, 2003-ban és 2007-ben meg is nyerte az elitsorozatot
Fotó: Richard Sellers/Allstar / Getty Images Hungary
A város másik végéből jött a mentőkötél, és vele együtt az újabb BL-győzelmek is megérkeztek
Az Internél töltött – végső soron akár sikertelennek is mondható – két és fél éve után a városi rivális AC Milanhoz igazolt az olasz válogatott Francesco Cocóval ellentétesen mozogva, ezzel pedig megkezdődött főhősünk számára a legfényesebb szakasz a pályafutásában.
Carlo Ancelotti keze alatt valósággal kivirágzott – ahogyan jó néhány korábbi ajaxos holland tulipán a piros-feketék sikerkorszakai során –, és tíz éven át meghatározó szereplője lett a gárdának.
Seedorf összesen 432 tétmérkőzésen lépett pályára a Milanban, 62 gólja és 67 gólpassza mellett pedig félelmetes robotolásával is rendre alapember volt, hiába voltak körülötte olyan futballisták az évek során, mint Andrea Pirlo, Rui Costa, Gennaro Gattuso, Rivaldo, Massimo Ambrosini, Kaká vagy éppen Ronaldinho.
A szenzációs védelemre építő (Dida előtt 2003-ban Alessandro Costacurta, Alessandro Nesta, Paolo Maldini és Kaha Kaladze, 2005-ben Cafu, Jaap Stam, Nesta és Maldini, 2007-ben pedig Massimo Oddo, Nesta, Maldini és Marek Jankulovszki tevékenykedett, de a padon ekkor is helyet foglalt Cafu, Serginho, Kaladze vagy éppen Giuseppe Favalli is) Milan öt év alatt háromszor is eljutott a BL-döntőbe, és ez a 2006-os elődöntő vagy a 2004-es Depor elleni negyeddöntő 4–1-re megnyert első után sem tűnt irreális forgatókönyvnek, így bátran elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban a piros-feketék számítottak a nemzetközi porond első számú csapatának.
Mindeközben a támadósorban olyan klasszisok várták a labdákat, mint Filippo Inzaghi, Andrij Sevcsenko vagy éppen Hernán Crespo, és két aranylabdás (2004: Sevcsenko, 2007: Kaká) is innen került ki.
Ezzel a Milannal Seedorf két BL-t, bajnok címet, hazai és európai Szuperkupát és klubvilágbajnokságot is nyert,
a bajnoki hanyatlások miatt viszont 2009 májusában távozott a kispadról Carlo Ancelotti. Az együttes Leonardóval sem indult meg a csúcs felé, így 2010-ben a korábban inkább csak helyi kisebb csapatokat (Aglianese, SPAL, Grosseto, Sassuolo, Cagliari) irányító Massimiliano Allegrit nevezték ki a gárda élére.
A Juventusszal később öt bajnoki címet és 12 trófeát nyerő trénerrel még egyszer a csúcsra ért a bajnokságban és az Olasz Szuperkupában is a Milan, majd a kor kezdte Seedorfot is utolérni, a 2011–2012-es idényben 11 mérkőzést is ki kellett hagynia sérülések miatt, az ezüstéremmel záruló bajnokságot követően pedig Brazíliába igazolt, és a Botafogo színeiben fejezte be a pályafutását.
A 35. születésnapja előtt maradt ki először klubcsapatból sérülés miatt
Elnyűhetetlenségét jól jelzi, hogy a Transfermarkt.de feljegyzései szerint ezen kívül korábban csupán egyszer, még 2011. január 24. és február 5. között kellett három meccset kihagynia egy sérülés miatt kihagynia, vagyis
alig két hónappal a 35. születésnapja előtt fordult vele először, hogy sérülés miatt nem számíthatott rá egy klubedzője!
A bevethetőség pedig az egyik legfontosabb erény egy sportoló számára, de persze ez sem mindig elég…
Végre egy megnyert büntetőpárbaj – ezzel együtt újabb vesztes elődöntő, majd megromlott a viszonya az új kapitánnyal
A 2002-es világbajnokság után a 2004-es Európa-bajnokságra sem tudta automatikusan kvalifikálni magát a holland válogatott, de mivel ekkor csak Csehország előzte meg, a pótselejtező azért összejött. Ebben Skócia hazai pályán 1–0-ra legyőzte riválisát, Amszterdamban viszont a triplázó Ruud van Nistelrooy vezérletével 6–0-s mészárlás lett a vége, és sima kijutás.
Hogy aztán az Eb-n a németek elleni 1–1 (amely az egyetlen kivételt jelenti az előző felsorolásból, ugyanis a válogatottban ezt az egy meccset térdsérülés miatt kiülte Seedorf) után Csehország megint megtréfálja a már két góllal is vezető holland csapatot (2–3), amely a záráson azért könnyedén intézte el a selejtezőben a mieinket megelőző Lettországot (3–0), majd a kvalifikációs csoportunkat megnyerő Svédországot tizenegyesekkel ejtette ki az ebben a kategóriában korábban botrányosan rosszul teljesítő gárda. A finálé viszont ezúttal sem jött össze Seedorféknak, a házigazda Portugália ugyanis 2–1-re legyűrte a hollandokat. Cristiano Ronaldóék viszont ekkor végül nem örülhettek, a cseheket aranygóllal kiejtő görögök ugyanis csodák csodájára a fináléban a hazaiakat is megverték a döntőben!
Az Eb után távozott a holland kispadról Dick Advocaat, a helyére kinevezett – a szintén korábbi Ajax- és Milan-legenda – Marco van Basten pedig a következő két és fél év 30(!) egymást követő meccséről hagyta ki a keretből.
A Milannal BL-döntők sorát játszó Seedorf 2006. november 15-én az angolok elleni felkészülési meccsen tért vissza a keretbe, majd februárban az oroszok ellen is kezdett, de a következő négy Eb-selejtezőn 4, 5, 17 és 0 játékperc jutott neki. A helyzet 2007 októberében változott, amikor Románia és Szlovénia ellen is végigjátszotta a selejtezőket, de novemberben Luxemburg ellen 77 perc után lecserélték, Fehéroroszországban pedig már nem is volt a keretben.
Mivel a kapitány a nála fiatalabbakat favorizálta, a sokat mellőzött Seedorf végül nem is ment a 2008-as Eb-re, amelyen a hollandok a csoportkörben a 2006-os világbajnok Olaszországot (3–0), és az akkor ugyancsak döntős Franciaországot (4–1) is kiütötték, a záráson pedig Romániát (2–0) is magabiztosan verték, így úgy festett, hogy nélküle is összejöhet a 20 éve várt újabb győzelem. Jöttek azonban a negyeddöntőben a spanyoloktól elszenvedett zakó (1–4) után a címvédő görögöket (1–0) és Svédországot (2–0) is legyőző oroszok, és hosszabbításban 3–1-re legyőzték a nagy esélyest, mielőtt a végső győztes spanyoloktól az elődöntőben is simán kikaptak.
Van Basten munkáját ezt követően köszönték meg, Seedorf ezzel együtt nem tért már vissza, így 87 válogatott meccsel a háta mögött vonult vissza.
Az egyetlen futballista, aki három csapattal is nyert BL-t
A labdarúgás történetében számos – egészen pontosan 26 – játékos van, aki két különböző csapattal is Bajnokok Ligáját tudott nyerni, közülük Toni Kroos viszi a prímet, aki a Bayern Münchennel 2013-ban elhódított címe után a Real Madriddal még ötször (2016, 2017, 2018, 2022, 2024) ért a csúcsra, Cristiano Ronaldónak a Manchester Uniteddel megnyert 2008-as után a királyi gárdával még négy (2014, 2016, 2017, 2018) jött össze, mielőtt a Juventushoz szerződött volna.
Viszont még neki sem jött össze az, ami Seedorfnak igen.
A holland az Ajaxszal 1995-ben, a Real Madriddal 1998-ban (és ha azt nézzük, hogy hat meccsen játszott, akkor 2000-ben), a Milannal pedig 2003-ban és 2007-ben ért a csúcsra,
hogy aztán ezt most négynek vagy ötnek vesszük összességében, az már nézőpont kérdése.
Így vagy úgy, a gyakorlatilag mindenhol bajnoki címet szerző, 2011-ben vele együtt a Milannál bajnok Zlatan Ibrahimovic minden bizonnyal bármelyiket elfogadná, hiszen illusztris karrierjéből pont ez maradt ki, hiába játszott olyan BL-győztes csapatoknál, mint az Ajax, a Juventus, az Internazionale, a Barcelona, a Milan, a Paris Saint-Germain vagy a Manchester United.
Seedorf az elitsorozatban összesen 125 (Ajax: 11, Real Madrid: 25, AC Milan: 89) mérkőzést játszott a főtáblán, ezzel a mai napig jól áll az örökranglistán, jelenleg David Alabával holtversenyben a 17., olyan klasszisokat megelőzve, mint az említett Ibrahimovic, Gianluigi Buffon (124-124), Roberto Carlos (120), Thierry Henry (112), Paolo Maldini (109) vagy éppen David Beckham (106).
Az oldalvonal mellett kevésbé lett sikeres
Pályafutása után sok korábbi klasszishoz hasonlóan ő is kipróbálta magát vezetőedzőként, számára viszont nem jött össze ez a karrier. 2014 januárjában rögvest a Milannál kellett beugrania Allegri menesztése (és Mauro Tassotti egy meccsre szóló megbízása) után, de az addig tétmeccseken 9–11–8-cal álló gárda vele sem tudott feljavulni (11–2–9 követte), és csak a nyolcadik lett a bajnokságban, villámgyorsan elbukva a BL-ben és a hazai kupában is.
Az idény végén jött is a helyére Filippo Inzaghi (neki sem sokkal több siker adatott meg), Seedorf pedig 2016-ban öt hónapig Kínában (Sencsen) vállalt legközelebb állást, majd 2018 februárja és májusa között a spanyol Deport irányította, mielőtt a kameruni szövetségi kapitány lett egy évre.
A sikerek sehol sem övezték a pályafutását, 64 mérkőzésen 21 győzelem mellett 17 döntetlen és 26 vereség jött össze, 69–84-es gólkülönbség mellett.
Legújabban távmunkában vezető sporttanácsadóként és vezető konzultánsként az iráni Esteghlal alkalmazásában áll, a teheráni együttes az első helyen áll a ligában, amelyben az ismert háborús helyzet miatt február vége óta nem rendeztek mérkőzéseket.
(Borítókép: Clarence Seedorf ünnepel az AC Milan–Cagliari mérkőzésen Milánóban 2009. november 22-én. Fotó: Dino Panato / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!