A 2026-os országgyűlési választásokig az Index választási blogján a KözTér sorra veszi mind a 106 egyéni országgyűlési választókerületet. Igyekszünk a dolgok mélyére nézni, hogy tisztábban lássunk: melyik körzetben kinek lehet a legnagyobb esélye a győzelemre. A sorozat újabb részében azt vesszük szemügyre, hogyan szavaznak a határon túl élő magyarok és a hazai nemzetiségek.
Miután egy vármegye híján bemutattuk az összes országgyűlési választókerületet (Békés vármegyével zárul majd a kör vasárnap), elérkeztünk az országgyűlési választási szabályok talán legzavaróbb részéhez, amit a legtöbbször és a legtöbben értenek félre. Így a cikksorozat ezen részét a három leginkább félreértett csoportnak szenteljük:
azoknak, akiknek van magyar lakcímük, de valamilyen oknál fogva külföldön élnek (diaszpóra);
azoknak, akiknek soha nem is volt magyar lakcímük, mert például a trianoni határok más országba szakították el őket (külhoniak);
és azoknak a Magyarországon élő és lakcímmel rendelkező nemzetiségeknek, akik külön nemzetiségi listát állítanak (magyarországi nemzetiségiek).
Mielőtt azonban fejest ugrunk a szabályokba, fontos megjegyezni, hogy gyakorlatilag „mindenki másképp csinálja”, hiszen ez a három kategória speciális szabályokat igényel. Ezt ugyan jól mérte fel annak idején a kormányzat, bár az már egy más kérdés, hogy a kivitelezésre ráférne egy erőteljes modernizálás.
A fő szabály szerint minden magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, akit a bíróság jogerős ítéletében nem tiltott el a közügyek gyakorlásától, és a választások napján már betöltötte a 18. életévét (azaz 2008. április 12-én vagy előtte született), két voksot adhat le 2026. 04. 12-én. Egyet az országos listára (93 mandátum) és egyet a lakóhelye szerinti országgyűlési választókerület (OEVK) valamelyik képviselőjelöltjére (106 mandátum).
Fontos infó továbbá, hogy ha valaki munka, tanulás vagy éppen egy tavaszi nyaralás miatt nem tartózkodik a lakóhelyén a választások napján, átjelentkezhet a tartózkodási helye szerinti szavazókörbe voksolni. Ilyenkor az átjelentkezés szerinti, tehát nem a lakcím szerinti OEVK-ban adhatja le szavazatát.
A magyar diaszpóra, Londontól New Yorkon át Tokióig
Itt három feltételnek együttesen kell fennállnia. Ha egy választójoggal rendelkező magyar állampolgár érvényes magyarországi lakóhellyel – vagy érvényes bejelentett magyarországi tartózkodási hellyel – rendelkezik, és nincs külföldi lakóhelye, valamint a szavazás napján külföldön tartózkodik, akkor lehetősége van arra, hogy valamelyik külképviseleten adja le szavazatát.
Ez a szabály éppúgy vonatkozik a nyugati diaszpórában tanuló hallgatókra, az ott dolgozó vendégmunkásokra, mint a választás napján külföldön tartózkodó magyar turistákra.
Ehhez az érintettnek külképviseleti névjegyzékbe vételi kérelmet kell benyújtania legkésőbb 2026. április 2-án, magyar idő szerint 16 óráig. A határidő jogvesztő, ami annyit jelent, hogy az elmulasztása esetén nincs helye kimentésnek, magyarán az érintett nem szavazhat.
Évek óta jogos kritikaként hangzik el, hogy míg például az Egyesült Királyságban közel 170 ezer magyar él, nekik csak három ottani magyar külképviseleten (London, Edinburgh, Manchester) van lehetőségük voksolni. Ez a gyakorlatban bibliai hosszúságú sorban állást jelent. Ráadásul mindez egy észak-írországi (pl. belfasti) vagy walesi magyartól még külön hosszú odautazást is igényel – tehát nekik komoly időt, energiát és pénzt kell belefektetniük, ha voksolni akarnak.
Sokan ezért inkább a hazautazást választják, és a magyar lakcímük szerinti szavazást.
Az egyenlő bánásmód érdekében már évek óta kezdeményezik, hogy a diaszpórában élő magyarok számára is tegyék lehetővé a levélszavazást, vagy legalább gondoskodjanak mobil szavazóállomásokról a nagyobb magyar közösségek lakta településeken, ahol nem található hazai külképviselet (pl. konzuli iroda), de ezek a kérések eddig süket fülekre találtak. Talán majd 2030-ban.
A Kárpát-medencei magyar közösségek levélszavazása
Gyorsan válasszuk is el a diaszpórától az úgynevezett külhoni magyarok történetét. Az 1920-as trianoni békediktátum közvetlen következményeként a történelmi Magyarország nemcsak területének több mint kétharmadát veszítette el, hanem mintegy 3,3 millió magyar nemzetiségű ember került hirtelen kisebbségi sorba az utódállamokban. A szórványmagyar részeken (pl. Dél-Erdély, Észak-Felvidék) olyan tömbmagyar területeket is elcsatoltak, mint a határmenti Csallóköz (ma: Szlovákia), a Partium, vagy a határtól távolabbi Székelyföld.
A két világháború közötti Magyarországot a revízió gondolata tartotta lázban, amely nemcsak a Horthy-korszak államcélja volt, hanem a baloldaltól a szélsőjobbig széles körű konszenzus övezte. A második világháborút a vesztes oldalon befejező és szovjet megszállás alá került Magyarországon tabutémának számított a külhoni magyar közösségek helyzete 1988. június 27-ig. A Kádár-korszakban is főként „magyarul beszélő románokként” emlegették a hivatalosságok az erdélyi magyarokat, mígnem a sajátosan soviniszta, balos nacionalista kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu erdélyi falurombolásai elleni tiltakozások nem váltak az 1980-as években a magyar népnemzeti ellenzék fontos közösségszervező elemévé. Ezért éles váltásnak számított, amikor a rendszerváltás utáni első szabadon megválasztott kormányfő, Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát, az MDF III. Országos Gyűlésén 1990 júniusában elmondott híres beszédében.
Az első Orbán-kormány a Kárpát-medencei magyarok részére 2001-ben bevezette a kedvezményekre jogosító magyarigazolványt, illetve felszólalt a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezése érdekében. Ezeket az eredményeket mégis elsöpörte a Patrubány Miklós vezetése alatt kétes elemekből álló Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett 2004. december 5-i népszavazás a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, mely az alacsony részvétel miatt érvényes, ámde eredménytelen lett. Ez részben azért történhetett, mert a korábban 23 millió román vendégmunkással riogató MSZP vezette kormány nyíltan az össznemzeti ügy ellen kampányolt.
És akkor jött a második Orbán-kormány
A 2010-ben hivatalba lépő második Orbán-kormány egyik első intézkedése a külhoni magyarok kedvezményes honosításának megteremtése volt. A Kárpát-medencei magyar kettős állampolgárok ezért 1910 után először 2014-ben szavazhattak újra, 114 év után. Viszont a történelmi pillanat ellenére ők csak egyetlen vokssal rendelkeznek fejenként, hiszen nincsen magyarországi lakcímük – ha lenne, akkor rájuk is a diaszpóra szabályai lennének érvényesek. Tehát előzetes regisztrációt követően az országgyűlési választásokon csak valamely párt országos listájára szavazhatnak, de az egyéni jelöltekre nem. És épp ez az, amit az emberek a leginkább nem értenek vagy félreértenek.
2004. december 5-e óta sok víz folyt le a Dunán. Az elmúlt 16 év egyik legnagyobb eredménye pedig vitathatatlanul a határon átnyúló közjogi nemzetegyesítés, amelyet illetően egyfajta nemzeti minimum alakult ki. Ebből a konszenzusból a parlamenti bejutásra esélyes pártok közül 2026-ra csak a DK maradt ki, mely nyíltan óriásplakátokon kampányol a külhoni magyarok – 1 darab – szavazati joga ellen.
Megjegyzendő, hogy az Európai Unióban a külhoni állampolgárok szavazati joga egyáltalán nem számít hungarikumnak.
Olaszországban a 400 alsóházi képviselőből 8-ra, a 200 szenátorból pedig 4-re külhoni választókerületekben lehet voksolni, a nyugati román diaszpóra és a moldovai románok pedig egyaránt egy arányos rendszerben pártlistákra is szavazhatnak. És ezen országok listája még hosszan folytatódik, csak nem szeretnénk senkit sem untatni.
A nemzetiségi listák, szószólók és a kedvezményes nemzetiségi mandátum(ok)
Magyarországon tizenhárom, törvényileg elismert nemzetiségi csoport él (bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, szerbek, ruszinok, szlovákok, szlovének, ukránok). A nemzetiségek lélekszáma népszámlálásonként jelentős ingadozásokat mutat: 2001-ben 312 405 fő, 2011-ben 553 487 fő, 2022-ben pedig 410 302 fő vallotta magát valamely nemzetiséghez tartozónak.
A két legnagyobb nemzetiséget a cigányok (romák) és a németek teszik ki, és a 2011-hez képest pont a magukat cigánynak, illetve németnek vallók lélekszámát tekintve volt tapasztalható jelentős ingadozás a 2022. évi cenzusban. Ráadásul ezek az adatok nem magyarázhatók a népességcsökkenéssel (természetes halálozás, kivándorlás). 2022-re 2011-hez képest a magukat roma nemzetiségűeknek vallók lélekszáma 308 957 főről 200 306 főre, a németeké pedig 131 951 főről 98 402 főre csökkent.
És akkor az etnobiznisz jelenségéről még nem is beszéltünk.
A romák valós lélekszáma a szociológusok szerint több mint a duplája lehet a 2011-es cenzusban szereplő 308 957 főnyi csúcsadatnak. Ugyanakkor a többségi magyar társadalomba való integrálódási vágy, illetve az esetleges internalizált szégyenérzet és a társadalmi kirekesztéstől való félelem miatt a ténylegesnél jóval kevesebben vallják magukat cigánynak. A legnagyobb csoportjuk, a romungrók (magyar cigányok) többsége kulturálisan és nyelvileg jobban integrálódott a magyar többségi társadalomba. A beások (köztük az árgyelánok) és az oláh cigányok közül azonban még ma is többen őrzik a nyelvüket és saját kulturális hagyományaikat. Az erdélyi gábor cigányok vagy kalapos gáborok a saját cigány dialektusuk mellett többségében magyarul és románul is beszélnek, de hézagmentesen sáncolják el etnikai és kulturális különállásukat. A nyugat-európai vándorló szintiknek („német cigányok”) pedig csak bizonyos szórványai fordulnak elő a magyarlakta területeken.
A magyarországi németek létszáma az erdélyi és szepességi szászok, a bánáti, illetve a dunai svábok egy jelentős részének elvesztésével már a trianoni békediktátum után lecsökkent, melyet az asszimiláció is meggyorsított. Sokan a nevüket is magyarosították legkésőbb a két világháború között (pl. Schmidtről Kovácsra vagy Müllerről Molnárra). Az akkori kisgazda–kommunista–szocdem–parasztpárti koalíciós kormányok a kollektív bűnösség elvének alkalmazásával, szovjet biztatásra, de anyagi érdekektől sem mentesen (a módos svábok ingatlanainak és ingóságainak konfiskálása) 1946 és 1948 között legalább 185 ezer német nemzetiségit fosztottak meg állampolgárságától, és telepítettek ki Németország nyugati (amerikai, brit és francia), illetve szovjet megszállási övezeteibe (a későbbi NDK).
Ezt a kollektív bűnösségre alapozva tehették meg, a németek egy része ugyanis önként (Volksbund), ám a nagyobb hányaduk kényszer és erőszak hatására, de a nácik oldalán harcolt a második világháborúban, vagy kollaborált a német megszálló hatóságokkal. De a kitelepítéshez annyi is elegendő volt, ha valaki az 1941-es magyarországi népszámláláson német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát.
Egészen speciális a magyar zsidók története. Az emancipációt követően a boldog békeidőkben többségük teljesen integrálódott a magyarságba, így sohasem tekintették magukat nemzetiségi csoportnak – ahogy ma sem. Ugyanakkor az antiszemita nyugati korszellemhez is igazodó numerus clausus (1920. évi XXV. törvénycikk), majd a sokkal súlyosabb zsidótörvények mégsem vallási, hanem nemzetiségi alapon különböztették meg a magyar zsidókat. Ez a diszkrimináció pedig a második világháború körülményei között előbb a gettósításba, majd a tömegesen szervezett népirtásba torkollott. A magyar–zsidó kulturális és nyelvi integráció mellett tehát a XX. századi vészkorszak is oka annak, hogy a magyar zsidók nagy többsége továbbra sem tekinti magát nemzetiséginek, hanem sokkal inkább (részben) zsidó származású vagy vallású magyarnak.
Tehát ezért van Magyarországon tizenhárom törvényileg elismert nemzetiségi csoport, és nem tizennégy.
Legvégül, a magyar jog csak azokat a népcsoportokat ismeri el törvényesen nemzetiségként, akik legalább 100 év folyamatos itt-tartózkodást tudnak igazolni (történelmi kisebbségek). Így például hiába él több tízezer kínai vagy kínai származású magyar állampolgár hazánkban, mivel az ő bevándorlásuk csak a rendszerváltás idején indult, így nemzetiségként való elismerésükre a hatályos jogi környezetben 2090 előtt nincs esély.
Oké, és akkor most hogyan szavaznak?
Aki magyar állampolgárként a nemzetiségi listára veteti fel magát, az a lakóhelye szerinti egyéni jelölt mellett a pártok országos listái helyett a saját nemzetiségi listájára szavazhat. Ám ez nem megy csak úgy.
Az országgyűlési választási törvény szerint (Vjt. 7. §) össze kell adni a töredékszavazatokat, a pártlistás szavazatokat és a nemzetiségi listára leadott szavazatokat, majd az így kapott számot el kell osztani 93-mal, ezt a számot el kell osztani 4-gyel, és ez az egész szám lesz a kedvezményes kvóta. Az a nemzetiségi lista kaphat tehát 1 darab kedvezményes mandátumot, ahol a szavazatok száma meghaladja az előbb megállapított számot – ami 2018-ban és 2022-ben is körülbelül 23 ezer szavazatot jelentett. Ez a szám várhatóan 2026-ban is valahol 23–24 ezer szavazat körül fog mozogni.
Ezt eddig csak a német nemzetiségi listát vezető, volt budaörsi fideszes polgármesterjelölt Ritter Imrének sikerült megugrania 2018-ban és 2022-ben, aki az országgyűlési naplók tanulsága szerint szinte mindig együtt szavazott a kormánypártokkal.
Idén is a német, és még esetleg a roma nemzetiségi listavezetőnek lehet némi esélye, hogy a nemzetiségi listáról kedvezményes mandátumhoz jusson.
És kik azok a nemzetiségi szószólók?
Az a nemzetiség, melynek listája nem kap elég szavazatot a kedvezményes mandátumhoz, nemzetiségi szószólót küldhet az Országgyűlésbe. Igaz, nem szavazhatnak, csak tanácskozási joggal vehetnek részt a Tisztelt Ház ülésein, és kevesebb felszólalási joguk van, mint egy „rendes” megválasztott országgyűlési képviselőnek, ám a világ számos nemzetisége így is könnybe lábadt, féltékeny szemmel irigykedik a magyar kisebbségek szószólói miatt. Hiszen mind a politikai, mind a jogi lobbitevékenységük a világ felső 10 százalékához emeli a magyar szabályozást.
A cikksorozat az Index és a KözTér közös együttműködésében mutatja be a 2026-os parlamenti választásokra hangolódva a 106 egyéni országgyűlési körzetet. Ha pedig egyben szeretnék megnézni az összes tippünket, itt tehetik meg a legkönnyebben.
A szerző a KözTér főszerkesztője.
A sorozat korábbi része:
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!