Mondják, hogy ilyen ez a popszakma, de a filmszakma is éppen ugyanolyan. Vannak filmek, amelyek kilőnek az égbe, rajongói állva tapsolják, és vannak mozik, amelyek méltatlanul alulértékeltek maradnak. Ilyen az Amazon Prime-on látható Zeta ügynök című spanyol kémfilm is. Kőkemény akció – de nem csak az.
Évek óta emelkedőben van a spanyol filmgyártás, legyen az romantikus, sci-fi vagy akció. A Zeta ügynök is ennek példája, amelyben a főhős, Zeta (Mario Casas) egy régi, rosszul sikerült, tragikus kimenetelű drogügy nyomába ered. Az ok pedig az, hogy valaki évtizedek múltán hirtelen megöli azokat az ügynököket, akik egykor a titokzatos Ciénaga-műveletben részt vettek. De nem mindegyikőjüket. Zeta feladata az, hogy megkeresse az élve maradt ügynököt, és kiderítse, mi is történt anno. Ám eközben olyasvalamire is rátalál, ami hatással van/lesz az életére.
Részlet a Zeta ügynök című spanyol kémfilmből
Fotó: Amazon Prime
Érthetetlen utalás a film elején
A Zeta ügynök szimbolikus képpel indít, egy festménnyel. Francisco Goya alkotása 1819-ből, a művészet egyik legbrutálisabb képének tartják. A címe: Szaturnusz felfalja gyermekét. Mitologikus időket idéz, azt ábrázolja, hogy egy jóslat szerint Szaturnusz (a görögöknél Kronosz) hatalmát az egyik gyermeke dönti meg, ezért az isteni lény úgy dönt, hogy felzabálja gyermekeit. Erős nyitás, ám a film alapján nem érthető, hogy a rendező, Dani de la Torre mit szeretett volna ezzel ábrázolni. Szaturnusz az idő, az sors és az aratás istene, és ha nagyon akarjuk, a Zeta ügynökbe bele lehetne magyarázni az elvesztegetett időt, a sorsát senki nem kerülheti el gondolatot is, ám azt, amit Szaturnusz a gyermekével Goya festményén tesz, semmiképp. Ezért is érdemes óvatosan bánni a művészeti utalásokkal, főleg akkor, ha az egy film nyitóképe.
A film érdeme ugyanakkor az, hogy pörög. Egyetlen pillanatra sem hagy megnyugodni, figyelni kell az eseményekre, az összefüggésekre, magyarázatokra, és
ha valami nem volna tiszta, az a film végére összeáll.
Két titkosszolgálat párhuzamos és összeérő nyomozását láthatjuk. Kolumbia és Spanyolország ügynökei is ugyanazt az embert keresik, aki más néven él, mint egykor, és ha azt gondolnánk, hogy a két óra tizenhárom perces film csúcspontja az, hogy rátalálnak, akkor még csak a film első harmadánál tartunk.
Merthogy a Zeta ügynök többrétegű film. Az nem elegendő, hogy az ügynökök megfejtsenek egy titkot, hiszen ha van egy titok, akkor ott lennie kell egy másiknak is, vagy még egynek.
Idealizált ügynökök
A főszereplők egészen hihető karaktereket formáznak. Mario Casas olyan Zeta, amilyennek egy spanyol ügynököt a filmvásznon elképzelünk, a valóságban alighanem árnyaltabb lenne ez a ké(m)p. De oké, egy ügynök legyen macsó, kigyúrt, és még az sem baj, ha amúgy magatehetetlen édesanyját gondozza. A film hiányossága – lesz még ilyen –, hogy nem derül ki, hogy miért vonult vissza egy évre – jó spin-off téma –, de a lényeg, hogy visszatér, és nyomozni kezd. Rendesen bunyózik, lő, ha kell, örök kétkedő, de végzi a dolgát.
A kolumbiai ügynök, Alfa szerepében Mariela Garrigát láthajuk – a Mission Impossible záró epizódjaiból lehet ismerős –, és persze ő idealizáltan szép, kőkemény, úgy verekszik, mint Statham. Filmbéli karakterének számos homályos pontja van, ez egyik legfontosabbra, persze, választ kapunk – de az is biztos, hogy Alfa is megérne egy spin-off filmet. Ütős lenne.
Luis Zahera olyan ügynököt alakít, akinek több neve van (például Salvador Ancares), és nem csak a múltja, hanem a jelene is komplikált. Ő csak élni szeretne, békességben, csöndességben, de tudja ő is, hogy a múltnak árnyékai a jövőbe nyúlnak.
Lehet folytatása, de nem biztos
Összességében: a Zeta ügynök számos kérdést nyitva hagy, vagy nem bont ki, vagy nem mutat meg, hanem meghagyja nekünk, nézőknek, hogy gondoljunk arra, hogy ez most így van. Ilyen például az, hogy
mi történik Zeta ügynök édesanyjával,
vagy hogy Salvador Ancares mit keres Rio de Janeiróban, hogyan lehet ekkora létszámú, szervezett testőrsége,
mi az ellentét lényege a sapnyol és kolumbiai titkosszolgálat között,
hogyan találtak rá a Ciénaga-akció egykor ügynökeire – ismét egy spin-off lehetőség –,
ám ezektől eltekintve a film szórakoztató, már amennyiben a hentelés, az átverés, a hazugságok sorozata az.
A film érdeme, hogy az operatőr (Josu Inchaustegui) becsületes munkát végez. Szép tájakon járunk, a történet izgalmas terekben játszódik, vannak közeli képek, jól nyomon követhetők az érzelmek, ahogyan az érzelmek hiányai is.
Mégis, ha valamitől jól műkődik a Zeta ügynök, az az, hogy nem nyomja telibe az akciót, hagy időt arra is, hogy a főszereplők éljenek, hogy ne csupán kottára kigyúrt ügynökként lássuk őket. A film vége pedig úgy kerek, hogy simán benne lehet a folytatás.
A film szinkron nélkül, feliratozva látható az Amazion Prime-on.
6,9/10
Az Index Cinematrix filmes blogjában számos esetben olvashattak már a streaming felületeken vetített akciófilmekről. Ilyen például a Senki című film, a Rebel Ridge, a régi időket felidéző Peaky Blinders zárófilmje, vagy a meglehetősen furcsára sikeredett Ismeretlen támadó.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!