Olyan nagy nevek is tudnak hibázni, mint Tom Hanks, Al Pacino vagy George Clooney.
A casting, vagyis a színészek kiválasztása az adott szerepre, olyan fontos része a filmkészítésnek, hogy idéntől már külön Oscar-díj is jár a művelőinek. A következő filmekért, illetve a kapcsolódó castingdöntésekért viszont garantáltan nem érdemeltek volna díjat az illetékesek.
Ben Platt (Kedves Evan Hansen, 2021)
Forrás: UIP-Duna Film
Ben Platt 23 éves volt, amikor a Broadway-n eljátszotta a 17 éves címszereplőt, ott azonban a távolság még jótékonyan elfedte a korkülönbséget. Mire azonban a filmváltozatot forgatták, Platt már betöltötte a 27-et, a nyilvánvaló korkülönbség pedig – amit a kamera közeli képei csak még inkább felerősítettek – az alakítást zavaróan abszurddá, sőt, egy kicsit ijesztővé tette.
Blake Lively (Tolvajok városa, 2010)
Blake Lively apait-anyait belead helyi drogosként Ben Affleck komor bűnügyi drámájában. Az intenzitással nincs is baj, csak azzal, hogy sosem sikerül kétszer ugyanazt hoznia. A bostoni akcentusa hol megjelenik, hol eltűnik; az egyik pillanatban merev, mint a bot, a következőben pedig már teljesen rátelepszik a partnerére. És ez még csak egyetlen jelenet volt.
A Gucci-ház teljes stábja (A Gucci-ház, 2021)
Forrás: Fórum Hungary
Ridley Scott filmjében Al Pacino, Lady Gaga, Adam Driver és Jared Leto úgy festenek, mintha mindannyian saját, túlpörgetett operájukban szólistáskodnának. Ez remekül működne egy Saturday Night Live szkeccsben, egy drámához azonban már kevésbé passzol.
3 sorozat, aminek jót tett egy újracasting, és 3, aminek nem
A sorozatokban egyáltalán nem szokatlan, hogy egy-egy szereplőt újracastingolnak.
Tom Hanks (Elvis, 2022)
Forrás: InterCom
Noha Tom Hanks az egyik legkiválóbb kortárs amerikai színész, a protézisekkel súlyosbított maníros játéka Tom Parker ezredesként, Elvis menedzsereként nem tartozik a legjobb pillanatai közé. Az Elvisben komolyan vehetetlen akcentussal beszél, és mintha csak sodródna Baz Luhrmann grandiózus életrajzi mozijában.
Jared Leto (Öngyilkos osztag, 2016)
Forrás: InterCom
Jared Leto megkapta a lehetőséget, hogy valami igazán innovatívat alkosson, amikor beválogatták Joker szerepére az Öngyilkos osztagba, de sajnálatos módon az értelmezése kifejezetten ihletetlennek tűnt. Letóból hiányzott Heath Ledger fenyegető aurája a A sötét lovagból, vagy Jack Nicholson komikus sármja Tim Burton 1989-es Batman filmjéből. Ehelyett az ő verziójában Joker egy irritáló zavaró tényező lett, akinek alig volt játékideje.
Leto nem tudott felnőni ahhoz az örökséghez, amit Joker képvisel, így nem volt meglepetés, hogy Joaquin Phoenix végül sokkal több elismerést kapott, amikor magára öltötte a szerepet a 2019-es Joker című spinoffban. Tekintve, hogy Leto a Morbiusban is feltűnt, ahol ugyanannyira kilógott a filmből, talán jobb lenne, ha a jövőben teljesen távol maradna a képregényes műfajtól.
Még 9 pocsék alakítás a kedvenc filmjeinkből
Harrison Ford végigmorogta a régi Star Wars-trilógiát, January Jones annyira elszúrta Emma Frost karakterét, hogy sosem láttuk többé az X-Men-filmekben, Tarantino pedig pont olyan csapnivaló színész volt a Ponyvaregényben, mint amennyire zseniális rendező.
George Clooney (Batman és Robin, 1997)
George Clooney nagyszerű színész, de teljesen alkalmatlan volt Batman szerepére, amikor Val Kilmer utódjaként kiválasztották a Batman és Robinhoz. Bár Clooney kétségtelenül rendelkezett azzal a természetes karizmával, ami tökéletessé tette volna Bruce Wayne eljátszásához, hiányzott belőle a fizikai erő és a fenyegető fellépés, amire szükség lett volna, valahányszor magára öltötte a kosztümöt.
Clooney talán jobb lett volna egy komolyabb Batman-filmben, de a rendező, Joel Schumacher ragaszkodott hozzá, hogy a filmet komédiaként kezelje, hasonlóan ahhoz, amit Adam West csinált az eredeti, 1966-os Batman-tévésorozatban. Clooney azóta túltette magát a kudarcon, sőt, még a szerepét is megismételte egy rövid cameo erejéig a Flash – A Villám (2023) stáblista utáni jelenetében, jelezve, hogy megbékélt azzal, mennyire katasztrofális volt a Batman és Robin.
Russell Crowe (A nyomorultak, 2012)
Forrás: UIP-Duna Film
Russell Crowe egyszerűen nem tud túl jól énekelni, ami komoly probléma, ha egy olyan híres musicalbe válogatják be, mint A nyomorultak. Bár Javert félelmetes oldalát jól hozta Crowe, egyből kiesett a komfortzónájából, valahányszor dalra kellett fakadnia.
Crowe énektudásának hiánya drámai módon kiütközik A nyomorultakban, különösen, ha a stáb valóban lenyűgöző énekeseihez hasonlítjuk, mint Hugh Jackman, Amanda Seyfried és Eddie Redmayne.
Via: The New York Times / Collider