Marco? Még a szlovén meccs előtt járt nálunk
– feleli kérdésemre a Millennium da Pippo főpincére, majd felkísér az emeleti irodába, ahol Pippo már vár ránk. Első unszolásomra kötélnek állt, hogy elemezgessük kicsit az elemezhetetlent, a olasz labdarúgó-válogatott kiesését a Bosznia és Hercegovina elleni világbajnoki pótselejtezőn.
Harminckét éves barátság Marco Rossival
Érdeklődésem a főpincérnél Marco Rossira vonatkozott, Pippo – azaz polgári nevén Giuseppe Giambertone – legjobb barátjára, a magyar válogatottat 2018 júniusa óta, tehát idestova nyolc éve irányító szakemberre. Szicíliai, közelebbről ortigiai származású vendéglátós ismerősünk 32 éve ismerkedett meg Rossival, amikor a termetes hátvéd az Eintracht Frankfurtba igazolt, és Pippo történetesen ott vezette éttermét. Ahová Marco is betért, de nem ám úgy, ahogy a legtöbb menő focista, nagy csinnadrattával, hirdetve a kilétét, hátha úgy megvendégelik őkelmét ingyen vacsorával. Nem, Rossiról csak akkor derült ki, hogy a helyi Bundesliga-klub jeles futballistája, amikor már hónapok óta ott ebédelt Pippónál.
Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi.
– sorolom Pippónak köszönés helyett az 1938-as világbajnok olasz válogatott összeállítását, fejből, mert ezt még tinédzserkoromban bemagoltam Hoppe László, Hoppe Pál: A labdarúgó világbajnokságok csillagai című remek könyvéből.
Amikor sír a vendéglős fia
„Oh, hát manapság nincsenek ilyen játékosaink – feleli a vendéglős. – Amikor kedd éjjel fél tizenegy tájban visszavonhatatlan lett, hogy sorozatban a harmadik világbajnokságot is nélkülünk rendezik meg, a 17 éves Luca fiam sírva fakadt. »Apa, én még nem láttam világbajnokságon a mieinket, vajon mikor fogom?!« Ugye, 2014-ben még csak hatéves volt, akkor még nem érdekelte a futball, később elkezdett focizni a II. kerületben, jelenleg is játszik, de már Triesztben. Olasz világbajnoki meccset még nem látott. Legjobb esetben 2030-ban láthat, 22 éves korában.”
Hát ha Luca sírva fakadt, akkor nem ő volt az egyetlen olasz ezen az éjszakán. Leonardo Spinazzola, az olaszok egyik legjobbja könnyek között nyilatkozott az olasz tévének a zenicai Bilino Polje Stadionban:
Olyan ez, mint egy lidércnyomás. Kilenc éve játszom a válogatottban, és még nem léphettem pályára világbajnokságon. Harminchárom éves vagyok, valószínűleg már nem is fogok. Ez rettenetes. Itáliának, a válogatottnak és személy szerint nekem is.
Hát ez tényleg mellbevágó. Ha már itt tartunk, megkérdem Pippót, emlékszik-e, ki és mikor rúgta a mindmáig utolsó olasz gólt világbajnokságon.
Néma csend, segítek neki, bár töredelmesen bevallom, a minap olvastam egy Facebook-posztban. 2014. június 14-én történt, az akkor a Milant erősítő Mario Balotelli egykori manchesteri klubtársa, Joe Hart hálójába fejelt, ezzel győzött 2-1-re Olaszország a csoport nyitányán, hogy aztán 1-0-ra vereséget szenvedjen Costa Ricától és Uruguaytól is, és kiessen.
Elgondolkodunk ezen az információn, majd megjegyzem vendéglátómnak, nem is olyan rossz a helyzet, hiszen 2024-ben Olaszország nyerte az U17-es Európa-bajnokságot, és még tavaly is bronzérmes volt ugyanebben a korosztályban. Tehát jók az olasz fiatalok.
De hol vannak a fiatalok?!
Pippót mintha vipera csípte volna meg.
Milyen fiatalok? A legutóbbi bajnoki fordulóban, összeszámoltam, a tabella első négy helyén álló csapatában, az Interben, a Milanban, a Napoliban és a Comóban összesen hat olasz lépett pályára! Milyen fiatalokról beszélsz? Még öregek sincsenek, nemhogy fiatalok. A Comóban a Pisa ellen például egyetlen olasz sem játszott!
Pippo azt magyarázza, hogy nem engedik szóhoz jutni az élcsapatoknál az olasz fiatalokat, inkább vásárolják csőstül a légiósokat. Mindenhol azonnali eredmény kell, így aztán nincs tervszerű építkezés. Majd így szól tört magyarsággal: „Figyelj csak! A Borussia Dortmund két éve megszerezte az akkor 16 éves Luca Reggianit, aki már a Bajnokok Ligájában is pályára lépett, és a Bundesligában már gólt is szerzett az Augsburg ellen. Ebben a szezonban 19 tinédzser szerzett gólt a Bundesligában, ami országos rekord. Persze nem nálunk, hanem a németeknél. Nálunk elvétve jutnak szóhoz tinédzserek a Serie A-ban, vagy még elvétve sem.”
Közbevetem, hogy 2021-ben azért Európa-bajnok volt Olaszország.
Persze, olyan veteránokkal, akik azóta kiöregedtek
– tromfol Pippo, és folytatja. „Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci, a védelem két oszlopa kiöregedett, Marco Verratti és Jorginho a középpályán szintén öreg legények, elöl pedig Lorenzo Insigne és Ciro Immobile is már a múlt. Nincs utánpótlás.”
Mi lett veled, Juve?
Térjünk rá a Juventusra, Pippo szívszerelmére. A torinói gárda ötödik a bajnokságban, évek óta csak szenved.
„Hát ez a baj! – csattan fel. – Az olasz futball akkor jó, amikor a Juventus is jó! 1982-ben, amikor harmadszor lettünk világbajnokok, hat Juve-játékos játszott Enzo Bearzot szövetségi kapitány válogatottjában. Zoff, Cabrini, Gentile, Scirea, Tardelli, Paolo Rossi. 1978-ban, amikor elődöntősök voltunk, szintén kilenc játékos a Juventusból. Zoff, Cabrini, Gentile, Scirea, Cuccureddu, Benetti, Tardelli, Causio, Bettega. 2006-ban, amire már mindenki emlékszik, öt Juve-futballista volt a világbajnok csapatban. Buffon, Cannavaro, Del Piero, Camoranesi, Zambrotta. A Juvét tönkretette Cristiano Ronaldo szerződtetése, amikor 2018-ban 100 millió eurót fizettek érte. A mai napig ezt nyögjük. Elfogyott a pénz.”
Pippo arról beszél, hogy nemcsak Olaszország, hanem Argentína is siratja a kiesést. Hiszen másfél millió olasz eredetű ember él a dél-amerikai országban. És Magyarországon is rengetegen szeretik az olasz futballt, ami nem is csoda, mert nem lehet nem szeretni. Főleg azok után, hogy 2006-ban úgy nyertek vb-t, hogy a Calciopoli után romokban hevert a futballjuk.
Vendéglátónk egy olasz közmondást idéz, amely magyarul is megvan.
Fejétől bűzlik a hal. Az elnököt, Gabriele Gravinát kell kirúgni, fölülről kell kezdődnie a megújulásnak.
(Időközben Gravina már le is mondott – a szerk.) Pippo pedig nem tud mást mondani, mint hogy a fiatalokat kell játszatni. Anélkül nem lesz megújulás.
Akkor is csak a fiatalok
Eszembe jut egy nem is annyira lényegtelen kérdés. Vajon Pippo kinek szurkol, amikor Magyarország Olaszországgal játszik? Ezt feleli: „Legutóbb, amikor 2022. szeptember 26-án 2–0-ra kikaptunk a Puskás Arénában, akkor a magyaroknak szurkoltam. Marco miatt, Marcóért. És a fiamért, mert Luca félig magyar, az édesanyja magyar volt. Sajnos öt éve elhunyt.”
Végül felteszem a kérdést Pippónak, mit csinálna, ha ő lenne Gravina és Gennaro Gattuso helyén.
Fiatalok, fiatalok, fiatalok. A bajnokságban és a válogatottban is. Mert a látszat ellenére vannak tehetségeink, csak nem engedik szóhoz jutni őket, illetve eladják külföldre, mint Reggianit. Más megoldás nincsen.
Mintha olyan szakembert hallanék, aki a magyar labdarúgásért aggódik.
(Borítókép: Giuseppe Giambertone 2026. április 2-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!