Ha valami francia és musical, nekem elsőre a Cherbourgi esernyők, Jacques Demy 1964-es klasszikusa ugrik be. Szóval, szép múltra tekinthet vissza a műfaj, amibe az Élvezd a pillanatot tartozik.

Természetesen tisztában vagyok a hagyományokkal, és nagyon szeretem Jacques Demy filmjét. Azok a musicalek állnak közel hozzám, amelyekben nemcsak énekelnek, de beszélnek is a szereplők. Ott vannak például Christophe Honoré filmjei, a Szerelmesdalok, vagy a Szerelem nélkül soha. Ezek pont ilyen musicalek. De nem hozzájuk hasonlították a filmemet, hanem Alain Resnais 1997-es musicaljéhez, a Megint a régi nótához. Resnais színészei meglévő dalokból tátognak el részleteket, mi azonban más utat választottunk.

Kikre volt szüksége? Színészekre, akik is énekelni tudnak, vagy énekesekre, aki színészként is megállják a helyüket?

Színészekre volt szükségem, akik alig tudnak énekelni.

Anélkül osztottam ki a szerepeket, hogy énekesi vizsgának vetettem volna alá a színészeket. Csakis a színészi képesség számított, az énektudás nem érdekelt. Majd később kiderül, ki mit tud kezdeni a dalokkal – így vágtam bele. Belátom, volt ebben némi kockázat, de úgy voltam vele, hogy az igazán jó színészek majd csak feltalálják magukat. Persze így is volt kapaszkodóm, hiszen Juliette Armanet, vagyis a női főszereplő énekes is egyben. 

Juliette Armanet

Pannonia Entertainment

Juliette Armanet játssza Cécile-t, a csúcsgasztronómia elszánt hívét, egy tévés főzőverseny friss győztesét, aki azon fáradozik, hogy saját éttermet nyisson Párizsban, amikor kénytelen hazautazni a szüleihez. Felteszem, otthonosan mozog a gasztronómiában.

Emlékszem arra a gasztrotörténeti fordulatra, amikor a séfek átvették az uralmat. Többé nem a vendég volt az úr, hanem a séf. Van ennek a világnak egy kivagyi része is, de ez a kisebbik rész. A gasztronómia továbbra is az önkifejezés egyik eszköze, én legalábbis annak látom.

Kik ma a nagy önkifejezők? Kiket tart a francia mezőny legjobbjainak?

Nem biztos, hogy az, aki nem különösebben érdeklődik a gasztronómia iránt, ismeri ezeket a neveket. A tévés séfeknek persze nagy a táboruk, de engem azok érdekelnek, akik nem műsorokat, hanem éttermeket vezetnek. Van egy étterem fenn, északon, Montreuil-sur-Mer-ben. La Grenouillère a neve. A békás tó. Alexandre Gauthier itt a séf. Szeretem azokat a helyeket, amelyek egy-egy régió konyháját képviselik. Párizsban nehéz ilyet találni, úgyhogy gasztronómiában inkább a vidéket kedvelem.

Ha valaki musicalt rendez, gondolom, a zeneszerzést is kézben kell tartania.

Öt zeneszerzővel dolgoztam együtt, más-más stílusú dalokra volt szükségem. A számokat előre rögzítettük, a színészek fülhallgatót viseltek, hogy hallhassák forgatás közben a zenét, és ha szükségük volt rá, hallhatták a saját előadásukat is. De jobbnak láttam, ha nem hallják saját magukat, hanem szabadon énekelnek, átadják magukat a pillanatnak.

Bastien Bouillon és Juliette Armanet

Pannonia Entertainment

Az Élvezd a pillanatot az első filmje. Egy rövidfilmjét dolgozta át egész estés mozivá. Magyarországon a legtöbb esetben rettentő hosszú időbe telik,  míg egy alkotó a rövidfilmtől eljut a játékfilmig, főleg, hogy az állami pénzosztásba beleszól a politika. Ha kritizálod a rezsimet, ne is számíts állami támogatásra. Önöknél ez hogy működiuk?

Azt hiszem, én vagyok a szabályt erősítő kivétel. Nagyon rövid idő alatt sikerült eljutnom a játékfilmig. Az alapul szolgáló kisfilm azonban hosszú történet volt, három évembe telt, míg eljutottam a végére. Sok akadályt kellett leküzdeni, elsősorban a musicallel, mint műfajjal szembeni ellenérzéseket.

Sok szóba jöhető támogatótól megkaptuk, hogy semmi szükség musicalra, az embereket ez nem érdekli. 

De szerencsém volt. A rövidfilm végül elkészült, díjat nyert és így könnyű volt pénzt szereznem a nagyfilmre. A kisfilm remek ajánlólevélnek bizonyult. Hat hónap alatt összejött a pénz. Ez még itt, Franciaországban sem jellemző.

Mennyiből forgatták a filmet?

4,6 millió eurónk volt rá. Tisztában vagyok vele, hogy jelentős összeg, különösen egy első film esetében.

Élvezd a pillanatot

Pannonia Entertainment

Visszahozta az árát a film?

Még mindig játsszák, majd meglátjuk.

Az Élvezd a pillanatot nyitotta meg a tavalyi cannes-i filmfesztivált.  Hogy kapták meg ezt a lehetőséget?

Mint mindenki, mi is elküldtük a filmünket, abban a reményben, hátha beválasztják valamelyik versenyszekcióba. Három nappal a cannes-i résztvevők bejelentése előtt, a forgalmazónk kapott egy hívást, hogy bemutatható állapotban van-e a filmünk. Ebből már lehetett  sejteni valamit. A mindenkori cannes-i nyitófilmnek a vetítés napján moziba kell kerülnie Franciaországban. Ez a szabály. Mindezt azonban csak utólag tudtam meg, mert megkértem a producereimet, hogy semmiről se tájékoztassanak, aminek köze lehet Cannes-hoz.

Sokakkal megtörtént már, hogy azt hitték, bekerült a filmjük, aztán mégsem. El akartam kerülni a csalódást.

A bejelentés előtti éjszaka mind az öt a producerem keresett. Gondoltam, ez csak jó hír lehet. Azért kerestek, hogy megkérdezzék: okés-e, ha a filmem nyitja a cannes-i filmfesztivált. Úgy éreztem, álmodom.

Nyitófilmnek lenni nagy lehetőség, de nagyot is lehet bukni. A Guardian kritikusa például egy csillagot adott a filmnek, alaposan lehúzta.

Úgy döntöttem, hogy egyetlen kritikát sem fogok elolvasni. Se a jókat, se a rosszakat. A film kész, mit tehetnénk?  Nagyon szeretem a filmet, hiszen a sajátom, de képes vagyok helyén kezelni a dolgot. Tisztában vagyok vele nem egy Scorsese-klasszikus, vagy egy Hong Sang-soo-remeklés. Ez egy elsőfilm. Egy nagyon francia elsőfilm.

Nyitókép: Amélie Bonnin instruálja a színészeket. Fotó: Pannonia Entertainment