Az elmúlt évtizedben a fizetések területén hatalmas innováció zajlott. Mi lehet a következő nagy átalakulás ezen a területen?
Azt mondanám, hogy három fő tényező fogja meghatározni a fizetések következő fejlődési szakaszát. Az első egyértelműen a mesterséges intelligencia. Ahogy az üzleti élet más területein is, a mesterséges intelligencia okozta változás mértéke rendkívüli lesz. Ez egészen más jellegű átalakulás, mint amit korábban láttunk, például a chipkártyák vagy a mobiltelefonok megjelenése idején. Az AI esetében sokkal nehezebb előre látni, hogy merre tartunk.
Sokan úgy gondoljuk, hogy a jövőben a fizetések elsődleges „felhasználói” nem az emberek, hanem az AI-rendszerek lesznek. A fizetés ugyanis nem különösebben érdekes dolog. Az emberek nem akarnak azon gondolkodni, hogy telefonnal, kártyával vagy banki átutalással fizessenek-e, vagy hogy melyik megoldás ad több hűségpontot. Van ennél fontosabb dolguk. A botoknak viszont nincs, ezért az első kulcstényező az, hogy az AI egyre nagyobb szerepet kap a fizetésekben.
A második tényező a digitális identitás. Jelenleg nincs igazán kiépített digitálisazonosság-infrastruktúránk. Az Európai Unió már dolgozik ezen az európai digitális személyazonossággal, de ennél jóval átfogóbb megoldásra van szükség. Nemcsak az egyének, hanem a vállalatok, sőt az egyes mesterséges intelligenciák identitását is kezelni kell, ez az úgynevezett „know your agent” (KYA) koncepciója. A logika egyszerű: ha pontosan tudjuk, ki kicsoda, akkor maga a fizetés olcsóvá válik. A fizetés technikai lebonyolítása nem drága, az igazán költséges rész az, hogy biztosak legyünk benne, kinek fizetünk, ezért a digitális identitás fejlődése kulcsfontosságú lesz.
A harmadik tényező a tokenizáció és az állami szereplők megjelenése ezen a területen. Ezzel kapcsolatban kifejezetten optimista vagyok. Úgy gondolom, hogy a különböző digitális eszközök tokenizációja egy sokkal hatékonyabb pénzügyi infrastruktúra felé vezet.
Sok szakértő szerint a digitális identitás a pénzügyi infrastruktúra egyik alaprétegévé válik. Egyetért ezzel?
Két külön kérdésről beszélünk. Az egyik, hogy egy modern társadalomnak szüksége van-e digitális identitásra, véleményem szerint igen. A másik, hogy egy hatékony bankrendszernek szüksége van-e rá, erre is igen a válasz. De hogy ez a két dolog ugyanaz-e, az már korántsem egyértelmű.
Van egy erős érv amellett, hogy a pénzügyi szektornak saját „digitális útlevelet” kellene létrehoznia, amely kifejezetten a pénzügyi szolgáltatásokhoz használható, csökkentve a csalásokat és a költségeket. Ha pedig más szektorok is átveszik, az csak előny.
Ezzel szemben vannak, akik szerint a nemzeti digitális identitás kiépítésével kezdeni túl nagy falat, mintha „az egész óceánt akarnánk felforralni”. A pénzügyi szektorban viszont már most komoly problémák vannak a csalásokkal és a költségekkel, ezért itt azonnal szükség lenne jobb identitásmegoldásokra. Elképzelhető, hogy ebben az AI is segíthet megtalálni a legjobb megközelítést.
Az automatizáció is átalakítja a pénzügyi infrastruktúrát. Milyen új kockázatokat és lehetőségeket hoz ez?
Sok pozitív hatása van. Két példát is említenék. Az egyik a mikrofizetések újjáéledése. Ezek soha nem működtek igazán jól, még ma sem tudunk egyszerűen egy gombnyomással elküldeni egy eurót valakinek. Ez azonban megváltozhat.
A jövő egyik lehetséges képe az, hogy a felhasználók helyett botok intézik az ügyeiket, sőt nem is egyetlen bot, hanem együttműködő rendszerek hálózata. Ezek a botok egymásnak fizetnek szolgáltatásokért, ami egy sokkal gyorsabb és hatékonyabb infrastruktúrát hozhat létre. Elképzelhető egy „felturbózott” változata a mai rendszereknek, bár ezek jelenleg túl lassúak lennének ehhez.
Ugyanakkor, amennyiben botok fizetnek botoknak, az interakciók sokkal összetettebbé válhatnak, az emberek számára nehezebben átláthatók lesznek. Az emberek könnyen manipulálhatók, részben ezért is ilyen magas a csalások aránya. A botok viszont más logika szerint működnek.
Ha kicsit előre tekintünk, látszik, hogy a stablecoinok és hasonló megoldások egyre inkább összeérnek ezekkel a trendekkel. Bár ma még sokan – köztük én is – használnak blokkláncot fizetésekhez, hosszabb távon ez a megközelítés nem biztos, hogy ideális.
David G. W. Birch a zágrábi Money Motion konferencián.
Fotó: Economx / Valerio Baranović
Hogyan kellene reagálniuk a szabályozóknak a fintech innováció felgyorsulására?
Az európai modell eltér az amerikai megközelítéstől, ezért valószínűleg egy gyorsabban fejlődő, erősebben szabályozott, a magánélet védelmét is hangsúlyozó európai irányba haladunk.
Egy „agentikus” környezetben ez akár könnyebb is lehet. A botok ugyanis eleve hitelesítések, tanúsítványok és digitális aláírások világában működnek. Az emberek ezzel szemben könnyen megtéveszthetők.
Éppen ezért optimista vagyok: míg egy embert viszonylag könnyű rávenni arra, hogy rossz döntést hozzon, egy jól működő rendszerben a botok esetében ez jóval nehezebb lehet.
Láthatunk új típusú pénzügyi intézményeket ebben az évtizedben?
Szerintem már most is látjuk ennek jeleit. Például az Egyesült Államokban megjelentek az első új típusú banki engedélyek, amik kifejezetten érdekes fejlemények.
Ami viszont igazán fontos, hogy a tranzakciók körüli értékteremtés egy része el fog tűnni a hagyományos szereplőktől. Ha például valaki online cipőt akar venni, az sokkal értékesebb információ egy technológiai platform – mondjuk a Google – számára, mint az, hogy milyen kártyával fizet.
Nem az számít igazán, hogy Visa- vagy Mastercard-kártyát használunk-e, hanem az, hogy mi a vásárlási szándékunk, ez az, ami igazán értékes.