Index - Belföld - Öngyilkosságot követett el vagy merénylet áldozata lett Teleki Pál miniszterelnök?

Teleki Pál miniszterelnök holttestét 1941. április 3-án reggel találták meg a budai Várban álló Sándor-palota miniszterelnöki lakosztályában. Hálószobájába elsőként, hét óra előtt pár perccel, Incze Antal országgyűlési képviselő, a miniszterelnök barátja és orvosa lépett be, mivel Teleki nem válaszolt a kopogtatásra. A politikus az ágyában feküdt, a halálát fejlövés okozta. A gyilkos golyó egy 9 milliméteres Browning-pisztolyból származott. Incze azonnal értesítette a Sándor-palota katonai parancsnokát és Horthy Miklós kormányzót. Az elsők között érkezett a helyszínre Leviczky Károly rendőrorvos is, aki kora délután hivatalosan megállapította az öngyilkosság tényét. Az orvosszakértői vizsgálat kizárta az idegenkezűséget:

A holttestet megvizsgálván kitűnt, hogy jobboldalt a nyakon, a jobbkéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy típusú browning revolver fekszik. Az ágy párnája tele van véralvadékkal, mely kétoldalt lecsurgott. Jobboldalt a halánték tájékon a hajas fejbőr szélén találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körít… Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert.

Teleki két, Horthynak címzett búcsúlevelet hagyott hátra. Az egyikben bejelentette lemondását, ha cselekedete nem sikerülne teljesen, és még élne. A másik így szólt:

Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál

Öngyilkosság történt

A történészek azóta is vitatkoznak azon, valóban öngyilkosság történt-e. Ablonczy Balázs szerint igen. Úgy vélekedett, hogy pszichotörténeti megközelítésben vizsgálva Teleki halálát egy sor körülmény mutat arra, hogy önkezével vetett véget életének:

Legalább egy öngyilkossági kísérletéről és két idegösszeomlásáról lehet tudni.

A húszas évek eleje óta súlyos beteg volt: az első világháborúban szerzett baja 1923 elején egyik veséjének eltávolításához vezetett. Emiatt éveken keresztül katétereznie kellett magát, ami nyilván nem használt a kedélyállapotának.

1941 kora tavaszán tudta meg, hogy imádott édesanyja és felesége is súlyos beteg. (Mindketten túlélték, egyikük néhány hónappal, másikuk bő egy évvel.)

Nem tudni, mennyire érintette súlyosan, de mindkét gyermekének ekkoriban bomlott fel az első házassága.

Március végi, szatmári körútján szembesült azzal, hogy sokat propagált, viszonylag toleráns nemzetiségpolitikai elképzeléseit a helyi közigazgatás semmibe veszi.

A Jugoszlávia körül kiéleződő háborús feszültség és az abban vállalt magyar szerep azt vetítette előre, hogy a magyar semlegesség végzetesen kompromittálódik.

Mit szoktak felhozni a merényletpártiak? Ablonczy összegyűjtött néhány markáns szempontot:

„A búcsúleveleket nem Teleki írta.” Ez tévedés. Igazságügyi írásszakértő állapította meg, hogy a búcsúlevelek tőle származnak. A miniszterelnök által használt és a merényletpártiak által sokszor felhozott kifejezések („legpocsékabb nemzet”, „hullarablók”) már csak azért is teljesen beleillenek a róla alkotott képbe, mert ennél sokkal cifrábbakat is megengedett magának, akár írásban is.

„Láttak németeket bemenni a Sándor-palotába.” Soha senki nem mondta, hogy saját szemével látott volna németeket bemenni a miniszterelnökségre az ominózus éjjelen. E kijelentések forrásai szinte mindig másod-harmad kézből hallott, évtizedekkel később lejegyzett információk.

„Miért Bakay Lajos agnoszkálta a holttestet, aki nem is volt a törvényszéki orvostan szakértője?” A II. Sz. Sebészeti Klinika vezetőjének gyanúba hozása nonszensz. Bakay legalább két évtizede ismerte Telekit, hosszú évek óta volt személyes kezelőorvosa. A holttest azonosításában részt vevő másik orvos, Leviczky Károly évtizedekkel később is megerősítette, hogy Teleki igenis önkezével vetett véget életének.

Ablonczy hozzátette, hogy Teleki menye, fia és veje sem vonta soha kétségbe az öngyilkosság tényét. Továbbá soha nem került elő levéltári dokumentum arra vonatkozóan, hogy a náci Németország (vagy más) megszervezte volna a miniszterelnök meggyilkolását.

Ugyanakkor elismerte, vannak jogosan felvethető kérdések is. Ilyen az, hogy miért nem hallotta meg a pisztolylövést a Sándor-palota személyzete, miért csak reggel fedezték fel a holttestet. Erre szerinte magyarázat lehet a miniszterelnöki lakosztály viszonylag félreeső helye a Sándor-palotában, a vastag falak, és hogy a személyzet az épület más traktusában volt elhelyezve. Akik a merényletteóriák mellett állnak ki, általában nem pusztán egy önmagában ellentmondásos tett (a hívő katolikus politikus öngyilkossága) ódiumát akarják elhárítani Teleki feje fölül, hanem emlékezetpolitikai fordulatot akarnak. Ha Telekit meggyilkolták, akkor Magyarország is a nemzetiszocialista agresszió áldozata, és ha áldozat, akkor tulajdonképpen semmi sem úgy történt. Ez elvárásként naiv, gondolatmenetként hamis – állította Ablonczy Balázs.

Van helye a kételynek

Nyári Gábor történész vitába szállt Ablonczyval. Mint hangsúlyozta: az általa ismert információk alapján nem tartja eldönthető kérdésnek, hogy Teleki önkezével vetett véget életének, vagy meggyilkolták. „Azaz nem azt mondom, hogy a miniszterelnököt meggyilkolták, hanem azt, hogy van helye és létjogosultsága a kételynek a halál körülményeivel kapcsolatban” – deklarálta.

Szerinte az a legnagyobb probléma, hogy Teleki halálát a történészek „igazságjátszmaként” kezdték kezelni, ahelyett, hogy elismerték volna vagy elismernék, hogy az ellentmondó tények két eltérő értelmezést tesznek lehetővé.

Az, hogy Bakay ismerte Telekit, és szakterületén az ország egyik legkiválóbb orvosa volt, Nyári szerint még nem jelenti azt, hogy a halottkémleléshez is értett. De mindenképpen érthetetlen, hogy miért követett el – a jog szerint jelen sem lehető – Bakay hatalmas hibákat? Saját bevallása szerint elmozdította a holttestet. Az általa készített jelentésben és visszaemlékezésében olyan állítások szerepelnek, amelyek alapján a történész által megkérdezett szakemberek szerint nem lehetett öngyilkos. A számos probléma közül a két legkirívóbbat említette meg:

Ha valaki főbe lövi magát, a taszító erő miatt nem maradhat a kezében a pisztoly.

A leírás szerint a golyó a jobb halántékon hatolt a koponyába, és a bal halántékon távozott. Ha valaki a fejéhez emel egy pisztolyt, azt nem pontosan vízszintben tartja, sőt, ismerve Teleki és a fegyver fizikai paramétereit, nem is lehetséges, hogy ilyen kitekert pozíciót vegyen fel.

Nyári szerint azonban ezek a hibák sem jelentik azt, hogy a jelentés bizonyítaná a gyilkosságot. Sokkal valószínűbb, hogy a holttestet többen is elmozdították, az orvosoknak pedig egyszerűen nem volt lehetőségük szakszerű vizsgálatot végezni. A pontatlanságok szerinte egyetlen dolgot jelentenek: hogy a jelentést nem lehet az öngyilkosság bizonyítékának tekinteni.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.