Akár hiszed, akár nem, de a Marvel szuperhősfilmjei előtt is volt élet.
Szuperhősmozik ugyanis már a 70-es években is készültek, de tény, hogy azoknak még semmi közük nem volt ahhoz, amit aztán a marveles időkben megismerhettünk. Összeállításunkban most mutatunk 5 olyan 70-es évekbeli szuperhősfilmet, amik a maguk különös és furcsa módján még ma is szórakoztatóak lehetnek.
3 hatalmas férfi
A 3 hatalmas férfi egy török alkotás, egész pontosan egy turksploitation, melynek lényege, hogy népszerű hollywoodi filmeket és sorozatokat másoltak vagy dolgoztak át engedély nélkül, gyakran meghökkentően alacsony technikai színvonalon, de annál nagyobb kreativitással. Persze jogosan jöhet elő a kérdés, mi szükség volt erre, de a magyarázat egyszerű: az 1970-es és 80-as években Törökországba csak korlátozottan jutottak be az amerikai sikerfilmek, így a törökök megalkották a saját verzióikat. A 3 hatalmas férfiben felbukkanó Amerika Kapitány persze köszönőviszonyban sincs a Marvel-képregények hősével. Ez a Kapitány golyóálló jelmezben rohangál, és enyhe pszichikai képességekkel rendelkezik. Mellé társul El Santo, a mexikói pankrátorkultúra népszerű alakja, akivel együtt próbálják megállítani a történet főgonoszát, Pókembert. Igen, jól olvasod: itt Pókember nem hős, hanem egy bűnöző. A film poénja, hogy az ismerős karaktereket látjuk magukból teljesen kifordulva, de pont ettől lesz az egész kifejezetten mókás, valami, ami egyszerre kínos, mégis imádnivaló.
Godzilla vs. Megalon (1973)
Godzilla eredetileg egy félelmetes, pusztító szörny volt, de a 70-es évekre a filmekben egyre inkább „védelmező” szerepet kapott: sokszor nem az emberek, hanem más óriásszörnyek ellen harcolt. A Fukuda Jun rendezte japán alkotás, a Godzilla vs. Megalon ennek a korszaknak az egyik tipikus darabja. Az alkotás vegyes kritikákat kapott mind a közönségtől, mind a kritikusoktól, sokan bírálták a speciális effekteket, valamint a korábbi Godzilla-filmek videóklipjeinek felhasználását. A filmet aztán 1976-ban az Egyesült Államokban is bemutatták, ahol 5 millió dolláros bevételt hozott. Mai szemmel nézve a produkció nyilván nagyon furcsa, de aki szereti a klasszikus japán szörnyfilmek hangulatát, annak mindenképpen jó szórakozás lehet.
Flesh Gordon (1974)
Az 1974-ben készült Flesh Gordon egy amerikai sci-fi szexvígjáték, amely a harmincas években készült, a háromrészes Flash Gordon-filmsorozat paródiája. Az események a Porno bolygón zajlanak, a produkció pedig gyakorlatilag szándékosan forgatja ki az űrkalandokat és a szuperhősös kliséket. A történet meglehetősen abszurd, de a korabeli ismeretek fényében ez nem annyira furcsa, akkoriban ugyanis több, hasonló tabudöntögető vígjáték is készült. Fontos tudni, ez nem egy klasszikus szuperhősfilm, inkább egy korabeli paródia, amit csak akkor értékelsz, ha kapható vagy a régi, kicsit bugyuta és botrányos humorra.
A 7 legjobb szuperhősfilm – azoknak, akik nem szeretik a szuperhősfilmeket
15 éve mutatták be az amerikai mozik A sötét lovagot, amely amellett, hogy szuperhősfilm, éjsötét bűnfilmként és karakterdrámaként is megállja a helyét. Ennek apropóján összegyűjtöttünk további több mint fél tucat olyan atipikus szuperhősfilmet, ami azoknak is tetszhet, akik mára kissé besokalltak a Marvel- és DC-univerzum szuperlényeitől.
Infra-Man (1975)
Az Infra-Man egy hongkongi film, és lényegében a japán tokusatsu (jelmezes, szörnyes, trükkös) szuperhősprodukciók helyi megfelelője. A sztori egyszerű: egy ősi, démoni királynő felébred, szörnyeket és robotokat küld a felszínre, ezért a tudósok egy katonából kiborg-szuperhőst csinálnak. Ő lesz Infra-Man, aki sorra veszi fel a harcot mindenféle rémfigurával. A film erőssége a fantázia, a készítők ugyanis láthatóan minden ötletet bedobtak egy nagy közösbe, ezek az ötletek pedig aztán a produkcióban is visszaköszöntek. Ha szereted a klasszikus, látványos B-kategóriás szörnykavalkádot, akkor az Infra-Mant legalább egyszer látnod kell.
Amerika Kapitány (1979)
A listán ez a legismertebb cím, mégis kevesen látták. Az 1979-es Amerikai Kapitány című tévéfilm egészen más hangulatú, mint a mai verziók. A történet szerint Steve Rogers itt az eredeti Kapitány Amerika fia, és nem katona, nem háborús hős, sőt igazából nem is akar szuperhős lenni. Inkább egy nyugodt, „világjárós” figura, aki rajzok eladásából él. A fordulat egy baleset után jön, amikor egy szuper-szteroid megmenti az életét, és emberfeletti képességekre tesz szert. A film különlegessége, hogy jóval alacsonyabb fordulatszámon pörög, mint amit ma megszoktunk: nincs folyamatos akció, nincs grandiózus látvány, de talán pont ettől lesz érdekes, hiszen megmutatja, mennyire másképp gondolkodtak a szuperhősökről a filmkészítők a 70-es évek végén.
via Slashfilm