Amerika fő célja, hogy valamiképpen le kell állítani az atomprogramot, de hogy ezen a téren meddig mer elmenni, az már kétséges. Egyfelől be lehet küldeni egy ezerfős különleges egységet a feladat megoldására a háborús övezetbe, hogy kihozzák az urániumkészletet, másfelől pedig tárgyalások révén lehetne/kellene megállapodni Teheránnal, hogy adják át az uránt, amelyet biztonságos körülmények között elszállítanának onnan.
Annyi biztos, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) legutolsó hivatalos adatai szerint Irán 440 kilogramm, 60 százalékos dúsítású urániummal rendelkezik, amely technikailag már csak egy lépésre van az atomfegyver előállításához szükséges 90 százalékos dúsítástól.
Ezzel a mennyiséggel Irán 10 atombombát tudna építeni – mondta az AP Newsnak tavaly a NAÜ főigazgatója. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Teheránnak már lenne ilyen fegyvere. Az iráni atomprogramról szinte mindent tudott a Nyugat és a NAÜ is, egészen 2003-ig. Azt követően ugyan időről-időre beengedték az ügynökség ellenőreit az országba, de egyre kevesebb létesítményt kereshettek fel. NAÜ-ellenőrök utoljára 2025 júniusában jártak iráni atomlétesítményekben, azelőtt, hogy az amerikai légierő ledobta volna a föld alatt pusztító óriásbombáit a Fordóban, Natanzban és Iszfahánban található létesítményekre.
Ezután a NAÜ beismerte, hogy ellenőrei szem elől tévesztették a 2025 nyarán ismert 409 kilogramm, 60 százalékos dúsítású iráni uránt. A támadás előtt kiszivárgott információk viszont arra késztették Teheránt, hogy ismeretlen helyekre költöztesse át a hasadóanyagot. Arról, hogy hol van az urán, egyelőre csak sejtések vannak. Úgy vélik, hogy 200 kilogrammnyi dúsított urán az iszfaháni atomlétesítmény környékén rejthettek el föld alatti alagutakban.
A további mennyiség Natanz és Fordó környékén lehet, hiszen amint az alábbi térképen is látszik, ezek voltak az iráni atomprogram legfontosabb helyszínei.
A katonai akció buktatói
Christine E. Wormuth szerint, aki Joe Biden idején volt a hadsereg civil ügyekért felelős államtitkára, a szárazföldi csapatok ledobása nagyon összetett és rizikós megoldást jelentene. Mivel több helyszínről van szó, így azok biztosítása, elfoglalása minden bizonnyal veszteségekkel járna. Ha csak Iszfahánra koncentrálnának, az is legalább 1000 katonát jelentene a gyors reagálású erők részéről.
Ha például a föld alatti barlangrendszerek bejáratait törmelékkel torlaszolták el, akkor helikopterekkel kellene nehézgépeket – buldózereket – oda vinni, ehhez pedig akár még légihidat is kellene létesíteni. Aztán a nehézséget csak fokozná, hogy megtalálják, melyek a valóban keresett hengeres szállítótartályok, és melyek a kamutartályok, vagy éppen azok, amelyekkel csapdát állítanak az irániak.
Az urániumot tároló tartályok veszélyei
Az Index kérdésre Aszódi Attila, a BME egyetemi tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben a hengeres tartályokban (körülbelül olyanok, mint a könnyűbúvárok oxigénpalackjai, de adott esetben a tárolótartály átmérője nagyobb is lehet) a tudomásunk szerint az anyag urán-hexafluorid (UF6) formában található. Ez egy olyan vegyület, amelyet az urándúsítási folyamat során használnak, mert a molekula tömege kizárólag a benne található urán mag tömegétől függ (a fluornak egyetlen természetes izotópja van), ezért alkalmas centrifugákban való felhasználásra az uránizotópok szétválasztásához. Az UF6 szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, de 56 °C hőmérsékleten légköri nyomáson szublimál, ami azt jelenti, hogy a folyadék-halmazállapot kihagyásával szilárdból közvetlenül gáz-halmazállapotba megy át (nagyobb nyomáson a folyadékfázis is fellép).
A dúsítási folyamat során-gáz halmazállapotban hasznosítják, de normál körülmények melletti tárolás során a tárolótartályban az UF6 szilárd halmazállapotú. A szilárd UF6 szinte fehér-színtelen, sűrű anyag, 1 liter szilárd UF6 tömege körülbelül 5 kilogramm (tehát nagyjából ötször nagyobb a sűrűsége, mint a víznek). A kérdéses 440 kilogramm, 60 százalékos dúsítású urán-hexafluorid teljes térfogata szilárd formában kevesebb mint 90 liter, de a tárolása során alapvető tervezési szempont, hogy a hőmérséklet emelkedésével fázisváltozáson megy keresztül, amihez megfelelő tartálytérfogatot kell biztosítani. A tárolókonténerekre reaktorfizikai tervezési követelmények is vonatkoznak – emlékeztetett az egyetemi tanár.
Tehát a kérdéses, uránt tartalmazó UF6 biztosan több száz liter tárolótérfogatot igényel, és minden bizonnyal több tíz konténerről beszélhetünk.
Aszódi Attila fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az UF6 kémiailag nagyon reakcióképes anyag:
Vízzel is hevesen reagál, de akár a levegőben lévő párával is reakcióba képes lépni. A reakciótermékek (UO2F2 és HF) az egészségre veszélyesek, a bőrt megmarják és belélegezve vagy lenyelve akár halált is okozhatnak.
Zárt térben az UF6 reakciója a vízpárával fehér ködképződéshez vezethet, mindezek katasztrófavédelmi intézkedéseket tehetnek szükségessé, ha az UF6 tárolókonténere megsérül és az anyag a levegővel érintkezik.
A szakember szerint a 440 kilogramm, 60 százalékos dúsítású urán esetében egy legfeljebb néhány teherautónyi rakományról lehet szó, tehát elrejteni egy Irán méretű országban nem túl nehéz feladat, pláne, ha a teljes anyagmennyiséget nem egyetlen helyre vitték. (Magyarországon nincs UF6 formában urán, hiszen a magyar nukleáris létesítmények készre gyártott üzemanyag kazettákkal dolgoznak, amelyekbe az urán be van építve, ráadásul nem UF6, hanem a nagyon stabil urán-dioxid (UO2) formában.)
Magyarországon soha nem dolgoztak urán-hexafluoriddal.
Önmagában sugárzási szempontból sem a természetes urán, sem a különböző szinten dúsított urán nem extrém veszélyes anyag mindaddig, amíg a szervezeten kívül marad. Tehát amíg a UF6 a tárolókonténerekben található, radiológiai szempontból nem veszélyes. Ha azonban kikerül a tárolókonténerből és a fent leírt reakciója a levegő páratartalmával bekövetkezik, akkor már a kémiaireakció-termékek belélegezhetővé válnak a közvetlen környezetében tartózkodók számára, ebben a formában a dóziskövetkezménye is sokkal nagyobb, de a legnagyobb problémát kémiai szempontból jelenti, hiszen az urán nehézfém. Ez a szállításkor bekövetkező esetleges balesetkor már jelenthet igazi egészségügyi kockázatot.
A NAÜ adatai szerint (IAEA TECDOC Series No. 771 Rev. 1, 2025) egy UF6 -tal kapcsolatos balesetben a levegőbe kerülő urántartalmú aeroszol belégzése esetén egy 70 kilogrammos ember esetén a félhalálos (az esetek felében halált okozó) felvétel néhányszor 100 milligramm lehet, míg a vesekárosodást okozó felvétel (különböző tanulmányok adatai alapján) néhányszor 10 milligramm lehet.
Ezeket az UF6 konténereket a szállításkor külön külső védőcsomagolásban (úgynevezett „overpack”, egy külső védőkonténer, ami magát az anyagot tartalmazó konténert védi a külső behatásokkal szemben) szokás szállítani, de itt külön kell azzal számolni, hogy mi történik akkor, ha a szállítmányt támadás éri, vagy a csomagolást eleve felkészítik arra, hogy az szándékosan megsérüljön a hozzáférés vagy szállításkor.
Ugyanakkor Aszódi Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy bármiféle hasadó-anyag szállításakor gondolni kell az önfenntartó láncreakció bekövetkezésének elkerülésére, ezért a szállítókonténereknek a dúsítási szintnek megfelelően úgynevezett kritikussági elemzésen, illetve méretezésen is át kell essenek, hogy kizárják az esetleges önfenntartó láncreakció esetleges beindulását.
Az összes szállítandó anyag tömege, a szállítókonténer és annak a védőkonténere összesen több tonnás lehet, ezek mozgatásához megfelelő emelő és szállítóeszközök kellenek, és megfelelő egészségvédelmi intézkedésekre is gondolni kell, tehát a feladat nem annyiból áll, hogy „néhány jól képzett kommandós néhány gázpalackot a hóna alá csapva” felszálljon egy helikopterre.
Megoldást még a tárgyalásokhoz hozhatnak
Amerikai oldalról a legjobb megoldásnak egy tárgyalásos megegyezés tűnne. Ebben az esetben engedélyezés után, a megfelelő speciális amerikai eszközökkel vinnék ki az országból az uránt. (Ne feledjük, hogy a 440 kilogramm, 60 százalékos dúsítású urán mellett, több ezer kilogrammnyi alacsonyabb dúsítású urán is megtalálható Iránban.)
Hasadóanyag elszállítására egyébként volt már példa számos országból.Az amerikai kormány két nagy programot is finanszírozott a rendszerváltás után, éveken keresztül: a Russian Research Reactor Fuel Return (RRRFR) program keretében amerikai irányítás és finanszírozás mellett orosz eredetű magas dúsítású hasadóanyagokat szállítottak vissza Oroszországba, amelynek keretében több tonna hasadóanyag került vissza 13 országból. A Foreign Research Reactor (FRR) SNF Acceptance Program keretében az USA-ból származó mintegy 1,5 tonna hasadóanyag került vissza az Egyesült Államokba, összesen 41 országból.
Mindez jól hangzik, de éppen a hét elején nyilatkozott az Aljazeerának az iráni külügyminiszter az állítólagos háttéregyeztetésekről az Egyesült Államokkal. Ebben Abbasz Aragcsi kategorikusan tagadta, hogy lennének tárgyalások, de ha még lennének is, akkor sem bíznának meg az amerikaiakban, mert az elmúlt 30 évben a diplomáciai úton elért eredményeket sohasem tartották be.
Ugyanakkor az is látszik, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban az izraeli-amerikai-iráni háborúban, és ennek nyomán aligha tűnik elfogadható kockázatnak, hogy Irán atomfegyverhez jusson.
(Borítókép: Különleges erők katonái 2021. június 28-án. Fotó: Camilo Freedman / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!