A „Keleti pályaudvar” kifejezés hallatán az ember első gondolata valószínűleg nem az, hogy kiállításnak adna otthont. És mégis: másfél hétig a Baross téri aluljáróban látható a Bunda című különleges összművészeti projekt, amely többek között a lakhatás, a védelem és az egzisztencia témaköreit feszegeti. Ám ha az említett témákat vesszük figyelembe, máris illő helyszínnek bizonyul.
Az aluljáróban kiállított installáció egy textilszoborból, egy nagy méretű fotóból, valamint különféle építőipari eszközökből és anyagokból áll. A tér választása kulcsfontosságú: az alkotók tudatosan kerestek olyan helyszínt, amely kívülről látható, mégis zárt, végül a Keleti pályaudvar aluljárójában található kirakatra esett a választásuk.
Öt éve kezdődött
A projekt ötlete 2021-ben pattant ki Tóth Lala textilművész fejéből, amikor egy építőipari alapanyaggal, a kőzetgyapottal kezdett kísérletezni, az anyag pedig meglepő asszociációkat keltett benne: puha, szinte bundaszerű felülete
EGYSZERRE IDÉZTE A RUHÁZAT INTIMITÁSÁT ÉS AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET FUNKCIONALITÁSÁT.
Az alkotóban megszületett a projekt alapját szolgáló gondolat, vagyis a ruha és a ház párhuzama – mindkettő egyfajta burok, amely körülveszi és védi az emberi testet, legyen közvetlen vagy közvetett értelemben.
A mű kapcsán persze nem csak a lakhatás kérdése jelenik meg: a „bunda” a státuszszimbólum újraértelmezése is lehet. A luxushoz kötődő forma itt teljesen más jelentést kap, az anyag és a kontextus átalakítja az értelmezést, és feszültséget teremt a látszat és a valóság között.
13
Galéria: Bunda című különleges összművészeti projektFotó: Papajcsik Péter / Index
Egy valós sors
A művész és a kurátor számára is fontos volt, hogy a ruha és ház közötti átmeneti tárgy ne csupán absztrakt gondolat maradjon, hanem egy valós ember történetén keresztül jelenjen meg, így a bunda mellett a projekt másik kulcseleme a fotó lett.
A kiállított képen a kőzetgyapotból készült „bunda” egy hajléktalan férfin, Róberten látható. A felvételt az érzékeny látásmódjáról ismert Bede Kincső fotóművész készítette. Róbert bevonásában (és a projekt megvalósításában) a Menhely Alapítvány segített a fiataloknak.
A fotózás a Normafán volt, egy nyári napon, és bár a helyzet mindkét fél számára szokatlan volt, a közös munka emlékezetes élménnyé vált
– fogalmazott Tóth Lala, aki kiemelte, hogy a csapat és a férfi közötti kapcsolat később is megmaradt: a kész képeket személyesen adták át Róbertnek. A hajléktalan férfi azóta már nem él, a projekt neki állít emléket.
A kirakatkiállítás megnyitóján a kurátor és az alkotó mellett HO.CSI. (Horváth Csilla) és Gede Márton, az Első Kézből a Hajléktalanságról program aktivistái és a Fedél Nélkül utcalap szerzői is felszólaltak, verseiket és személyes történeteiket osztották meg a szürkületben összegyűlt közönséggel.
A gondolatébresztő és párbeszéd-generáló kiállítás egyik legfontosabb célja a hozzáférhetőség, így az alkotók tudatosan kerülték a hagyományos galériateret, hogy a munka ne csak egy szűk közönséghez szóljon. A kirakatban elhelyezett installáció bárki számára megtekinthető; nincs belépő, nincs küszöb, amit át kellene lépni, ami különösen fontos egy olyan téma esetében, mint a lakhatás, amely társadalmi helyzettől függetlenül mindenkit érint.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!