Még fiatalember vagy, az Edda éppen csak elindult Miskolcon. Egyszer csak megjelenik a jövőből az idős Pataky Attila, és azt mondja, hogy pár évtized múlva Kossuth-díjat fogsz kapni. Szerinted hogyan reagáltál volna?
Erősen rácsodálkoztam volna, de valami biztos beakadt volna belőle. Elég szenzitívnek hiszem magam, komoly neveltetésben részesültem, édesanyám igazi polihisztor, édesapám pedig rendszerető és kőkemény ember volt. Alig 15 éves voltam, amikor Senecát, Rabindranáth Tagoret adtak a kezembe olvasnivalónak. Persze ezzel nem dicsekedtem a srácoknak a vasgyárban, mert kaptam volna tőlük, hogy ne beszéljek hülyeségeket. (nevet) Biztos elraktároztam magamban ezt az információt, de amúgy sem ez lett volna az első dolog, amit a jövőről tudhatok.
Kamaszkoromban egy Miskolc melletti faluban jártam édesanyámmal, amikor egy pipázó cigányasszonnyal találkoztunk és megkérdezte: jósolhat-e nekem. Elmondta, hogy fényességes jövő vár rám, de csak akkor, ha elképesztően kitartó leszek. Hozzátette, hogy rengeteg csodálatos dologban lesz részem, viszont meg fogok érte szenvedni rendesen. És még arra is tett egy megjegyzést, hogy túl nagy szívem van, ezért vigyázzak rá. Ez nagyon megmaradt bennem, és később sokszor eszembe jutott, miután elkezdtem asztrológiával foglalkozni. Szóval
korán kaptam visszajelzést az élettől arról, mi vár rám. Hiszem, hogy ebben az életben semmi sincs véletlenül.
Azt persze nem tudtam, hogy egyszer majd énekes lesz belőlem, akkoriban én még atletizáltam, és az volt a célom, hogy egyszer majd olimpiai bajnok legyek. Elképzeltem, ahogy a dobogón állok, itthon meg mindenki könnyezve nézi a tévében. Sajnos ez az álmom gyorsan szertefoszlott, amikor egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy az egyik vesém csak 90 százalékos, így a versenysportban nem lehetett jövőm. Akkor egy világ omlott össze bennem. Nekem más utat rendelt a sors.
Pataky Attila kezében a Kossuth-díjjal (Fotó: Leéb Ádám)
Mennyi idő kellett elengedni ezt az álmot, és megvalósítani egy újat, a rockzenésszé válást?
Akkoriban elkezdtem egyre jobban figyelni a jelzőlámpákra az életemben. Édesapám talán gyógyírként meglepett egy használt, kopott hathúros dobozgitárral, és én azon kezdtem el játszani. Aztán édesapám rádióján meghallottam azokat a zenéket, amik rögtön megfogtak: a Beatles, a Rolling Stones, a Yes, a The Who, a Deep Purple, a Uriah Heep és jött az Illés, és onnan már megvolt a kijelölt utam (elkezdi dalolni az Illéstől a Ne gondold refrénjét – a szerző).
Egyszer-kétszer talán megpróbáltam letérni róla, de az őrzőim – például édesanyám – mindig visszapofoztak a helyes irányba. Elég sok minden érdekelt a világban, de semmi sem, aminek köze volt a racionalitáshoz. A középiskola elején már zenekarom volt, mi játszottunk a suli bulin. Édesapámnak pedig bele kellett törődnie, hogy bármennyire szeretné, a fiából nem lesz építészmérnök.
Amikor kiderült, hogy Kossuth-díjat kapsz, mit éreztél?
Teljességet. Hihetetlen, hogy idáig eljutottam.
Ott, a Szent Korona közelségében vehettem át a Kossuth-díjat az ország három legnagyobb közméltóságától. Művészként mit akarhatnál még?
Azóta bármerre jártam, rengetegen gratuláltak hozzá. Még a fiatalok is. Nemrég szóba elegyedtem 20 év körüli srácokkal egy benzinkútnál. Valamit motyorogtak, láttam, hogy mondanának valamit, ezért odamentem. Elkezdtünk dumálni. Egyikük mondta, hogy hallotta, hogy megkaptam ezt a Kossuth-díjat. Visszakérdeztem: tudja-e, miért kaptam. És azt válaszolta, hogy mert megérdemled. Nagyon meglepett. A srác elmesélte, hogy az apja imádja a zenéinket, és sokszor együtt hallgatják az Edda dalokat. Látod, az ilyen pillanatokért érdemes élni.
Ilyen hosszú és sikeres karrierrel a hátad mögött még jelentenek valamit számodra a díjak?
15 éve minden koncerten elmondom, hogy „Jó estét Drága Véreim! Jó estét Edda tábor! Pataky Attila vagyok, a közönség szeretete által immáron 52 éve kitüntetett rockénekes és szövegíró”. A legnagyobb díj tehát az, hogy lassan 75 éves leszek, és két héttel ezelőtt ismét csurig megtöltöttük az Arénát az Edda táborral. Örülök, hogy azt csinálhatom, amit a sors rám bízott. Persze eleinte még én és a zenésztársaim is szenvedélyből zenéltünk, hogy megmutassuk a világnak, mennyire jók vagyunk, és persze nem tagadhatom, hogy a csillogó szemű lányok a közönségben is inspirációt jelentettek. Időbe telt, hogy rájöjjek, mennyire készpénznek veszik a gyerekek, amit mondunk és teszünk, és ezzel megjelent a felelősség is az életünkben.
Erre miből jöttél rá?
Internet még nem volt, rajongói levelek viszont igen. Eleinte 100-at, majd 500-at, aztán 1000-et és ennél is többet kaptunk havonta. Idővel már nem bírtuk feldolgozni őket, három gimnazista lány segített a szortírozásban. A levelekből jöttünk rá, milyen sokat jelentünk az embereknek.
Itt vált igazán fontossá bennem a tudatosság. Egyre jobban foglakoztatott, hogy ki vagyok, honnan jöttem, miért vagyok itt és merre tartok. Ezek alapvetések az életben, de sajnos rengetegen tengődnek a világban úgy, hogy nem foglalkoznak ezzel, és gyökértelenül élik le az életüket. Márpedig a gyökértelen embereket az első szél elfújja.
Az Edda életében a nemzettudat hangsúlyos megjelenése nagyjából a kétezres évekre tehető. Mi változott meg akkoriban benned? Mi volt ennek az előzménye?
A zenekar első időszaka még a szembenállásról szólt. Körülvett minket egy elnyomó rendszer, és mi nem szerettünk volna behódolni neki. Kamaszként egyszer kimentem egy március 15.-i ünnepségre pár vasgyári sráccal, és ott kaptam az első jelzést arról, milyen világ vesz körül. Kaptam két jókora gumibotütést, pedig nem balhéztunk és leghátul álltunk. Megtanultam örökre, hogy az a rendszer ápolt és eltakart (takarított, ha kellett). Hónapokba telt, hogy eltűnjön a nyoma. A mi zenénk forradalminak számított, ahogy a kinézetünk is. Akkoriban bármikor megállíthatott a rendőr, a munkásőr vagy az önkéntes rendőr, és azt csinálhatott veled, amit csak akart. Lehülyézhetett, majomnak nevezhetett a hosszú hajunk miatt, kiparancsolhatott a kocsiból… És ha nem tetted, amit mondott, kaptál a pofádra.
A rendszer elleni lázadás elfoglalta a gondolatainkat, és amikor a rendszer megváltozott, idő kellett ahhoz, hogy megizmosodjunk és tudatosuljon bennünk, hogy amúgy csodás hely ez az ország, minket pedig szeretnek az emberek. És közben rengeteget olvastam. Ráeszméltem, hogy a világ egyik legcsodálatosabb nyelvén beszélünk, és én ezen írhatom a dalaimat. Hálás voltam, hogy Magyarország a hazám, és ezt elkezdtem beleírni a dalainkba.
Imádom a hazámat, szerelmes vagyok belé, és megtanultam a történelmét is: nemcsak azt, amit az iskolában tanítanak, hanem a valódit is.
Fotó: Leéb Ádám
Némi leegyszerűsítéssel mondhatjuk azt, hogy a zenekar életében a rendszerváltás előtti korszak a lázadásról szólt, a 90-es évek az útkeresésről, az ezredforduló utáni szakasz pedig a magyarságtudat erősödéséről? És ha így van, akkor a 2010-es éveket hogyan jellemeznéd?
Azt az időszakot a Győzni fogunk dalunk jellemezte a legjobban. Előre felé tekintettünk. Persze én nem szoktam a létezésünkre így visszatekinteni, ahogy most elmondtad, inkább érzelemtömbökben élem meg az életemet. Persze néhány dátum azért beleégett a lelkembe. Ilyen 1983. december 17., amikor vége lett egy korszaknak, az úgynevezett Bakancsos Eddának. Ezt akkoriban tragédiaként éltem meg, viszont jött valami új. Például a kapcsolatom a zenész- és szerzőtársammal, Gömöry Zsolttal, akivel már 42 éve alkotunk együtt. Ennyi idő még egy párkapcsolatban is megsüvegelendő.
Visszatérve egy kicsit a korszakoláshoz: ezt a mostani évtizedet hogyan jellemeznéd?
Én két életet élek: egy láthatót és egy láthatatlant. A belső életem mindenki számára láthatatlan. Van ebben egy szakrális út, amin haladok előre, mert szükségem van rá. Láthatod, hogy mostanában kissé sovány vagyok. Ez azért van, mert
elkezdett felzabálni ez a halálkultuszos világ, elkezdett felfalni lelkileg.
Van egy csodálatos feleségem, fantasztikus gyerekeim és egy gyönyörű, 22 éves unokám: életszerető ember vagyok, az életre szavazok. Hiszek abban, hogy a gyűlölet a végén még magát a gyűlölködőt is felfalja. Én azonban a szeretetre szavazok, és a szeretet országában élek: ezt szánom magamnak és a családomnak. Szörnyű látni, ahogy az őrület és a gyilok lassan mindenütt megjelenik, és Európa egy része is erre esküszik. Ezt nehezen viseli a lelkem.
Szerencsére elképesztő akaraterőm van, úgyhogy kihúztam belőle magam, amiben a mostani Aréna koncert is sokat segített, ahol a közönségtől rengeteg szeretetet kaptam. De az is nagy igazság: Sokat kaphatsz, ha szeretnek, de ha te szeretsz, mindent elérhetsz. Az elmúlt néhány évben megéltekről írtunk egy új lírai dalt „Behunyom a szemem” címmel. Március 7-én ezzel a dallal kezdtük a koncertet az Arénában, aminek hatalmas sikere volt. A rajongók azóta is folyamatosan éltetik ezt a dalt a közösségi oldalakon. Elmondom a refrénjét, de bocsánat, csak énekelve tudom. (Ekkor az asztalnál ülve, zenei kíséret nélkül elénekli az új dal tekintélyes részét – a szerző)
Ebben minden benne van, amit gondolok és érzek. Tele vagyok optimizmussal. A magyarság dolga az én hitvilágom szerint a fény és szeretet felmutatása. Ez kell most, mert ebből van a legkevesebb a világon. És ezt teszi most Orbán Viktor a békemissziójával, amit visz mindenhová a világban, mert meg akarja állítani a háborút és békét akar!
Olyan embernek tűnsz, akinek mindene megvan. Sosem merült fel benned, hogy kimaradj a közéleti adok-kapokból és egyszerűen csak éld a világodat és élvezd az életet a feleségeddel és a családoddal?
Nem, mert az én életem az EDDA MŰVEK. És ebbe minden beletartozik. A feleségem, Orsi már ebbe érkezett, ezt az életet éli velem. Aki akar, velem tart, aki nem, az nem. Így maradtak hátra néha zenésztársak, társak.
Tíz-tizenöt éve úgy érzem, hogy ez már a szolgálat ideje az életemben. Ez már nemcsak a tapsról, a sikerről és a jó dalokról szól, hanem arról, hogy az ember bizony álljon ki önmagáért, a családjáért és a nemzetéért még akkor is, ha lehet, hogy ezt nem mindenki tapsolja meg.
A nemzettudatod mikor és hogyan kapcsolódott össze a politikával? A nagyközönség számára az első Békemenetes megjelenésed jelenti ezt a pontot.
Felkértek rá, és én igent mondtam. Emlékszem, amikor először vonultam a Békemeneten, még ország-világ rácsodálkozott. Ha szeretnéd tudni, hogyan jutottam el idáig, a legegyszerűbb, ha elkezded hallgatni a lemezeinket az elsőtől az utolsóig. A szövegekben minden benne van: az, hogy hol jártam, mit csináltam, ki vagyok és mi vagyok. A dalokból megismerheted az igazi Pataky Attilát. A hétköznapi életben pedig ugyanúgy létezem és botladozom, mint bárki más. Keresem a boldogságot, ami hol megvan, hol nincs. Időnként jól csinálom a dolgaimat, máskor meg nem. Ám közben figyelek, tanulok és járom az én szakrális utam.
Tanítómesteremtől és barátomtól, A.J. Christiantól tanulom-tanuljuk a „létezés” technikáját. Sokszor ő segített nekem abban, hogy egyben tudjak maradni, meglegyen a test, lélek és szellem hármasa. Az életmód, amit választottam veszélyekkel jár. Sztársors, sztárkarma. Ezt élem. Ha nem vigyázol, az ismertség felzabál. Ha nincs meg benned a belső tűz, hamar elfogysz. Felraknak a showbiznisz kőoltárára és ott porladsz el. Túl- és meg kell élni a sikereket, a csalódásokat, mindent. Bár ott van mellettem a családom és a barátaim, sokszor mégis egyedül vagyok, magányosan.
Mikor voltál a legmagányosabb?
A karma törvényei rám is érvényesek és még ha teszek is hozzá, akkor megjelenhetnek a testben a betegségek. Nekem pedig már volt jó néhány. Amikor a műtő felé tolnak egy szál lepedővel letakarva, és tudod, hogy van rá pár százaléknyi esély, hogy sosem ébredsz fel az altatásból, az elég magányos érzés tud lenni. Ha egy ilyet átélsz és visszatérsz a valóságodba, minden napért, minden boldogságmorzsáért hálás tudsz lenni. Hiszen semmi sem garantálja, hogy holnap reggel felébredsz. Emiatt elkezdtem beosztani az energiáimat, hogy be tudjam fejezni az utam.
A betegségeid mellett zenésztársad, Kun Péter tragikus halála is nagy hatással volt rád és a zenekarra. Az is egy magányos érzés volt?
Egyszerűen ledermedtünk testben és lélekben. Képtelen voltam folytatni, mondtam Zsoltinak a zenekarban, hogy ki kell hagynunk legalább egy évet. Petit részben a fiamnak is tekintettem. A fiam volt, a barátom, a zenésztársam. Aztán egy nap felnéztem az égre a Duna-parton – akkoriban még Csillaghegyen laktam –, és jött egy látomásom, ahol láttam Petit, amint lógatja a lábát egy felhőn ülve, és lazán, Petisen mondja, hogy „Nyugi, nyugi. Minden rendben lesz, csak szóljanak a dalok!”. Ez inspirált, és úgy döntöttünk, hogy az Edda táborért és Peti emlékéért megyünk tovább.
Peti halála volt az első nagy szembesülésed a halandósággal?
Nagy ütés volt. A halál és a túlvilág a táltosok világa már régóta foglalkoztatott.
Én mindig az örök életben hittem és hiszek. Ha holnap reggel menni kéne, én békében mennék.
Életigenlő vagyok, vágyom a napfény melegére, egy pohár bor ízére, a szerelmem csókjára, a fiaim és az unokám mosolyára. A fegyverek, az öldöklés, az őrjöngés, a harag, vagy a szomszédban dúló háború viszont nem az én világom.
Fotó: Leéb Ádám
Lehet beleszólása ebbe egy olyan kis országnak, mint Magyarország?
Én kezdettől fogva Orbán Viktorral vagyok, és láthatod, hogy ő képes odázni, fékezni a háborút. Hiszem, hogy az ő dolga, hogy Magyarországot kimentse a háborúból, és senki ne vigye a fiainkat Ukrajnába meghalni. Ha egyszer ez megtörténne, az maga lenne a vég.
Orbán Viktor számomra a magyar politikatörténet egyik legnagyobb alakja, aki a nemzetet is naggyá tette. Nem tudsz olyan magyar politikust mondani az elmúlt évszázadokból, akire ennyire odafigyeltek, mint ránk, most, a nagyvilágban. Vele nemcsak szóba állnak a világ hatalmasságai, hanem a barátságát is keresik.
És ilyen barátokkal az oldalán lehetősége van arra, hogy távol tartsa az országot a háborútól. Én nem tudom elképzelni, hogy a fiaimat kiviszik katonának az ukrán mészárszékre. De senki mást és senki más gyermekeit se. Egyetlen magyar embert se. Számomra ez elfogadhatatlan lenne, ez nem lehet! Nem lehet, hogy megtörténjen! Soha! Soha! Soha!
De miért vinnék ki? A NATO egy védelmi szövetség, Ukrajna pedig nem NATO-tag.
Láttad, hallottad te is, ahogy Zelenszkij megfenyegette a miniszterelnökünket. Te láttad bármilyen jelét annak, aminek meg kellett volna történnie, hogy a NATO tagállamok mellénk álltak volna akár szóban, vagy akár tettel???
Azért egy beszólásért talán erős lenne NATO csapatokat vezényelni Magyarországra.
Beszólás??? Akkor az is csak egy beszólás lenne, ha én holnap üzennék neked, hogy kibelezlek??? Valószínűleg rohannál a rendőrségre. Láthatod, hogy egyre több európai ország vezeti be a hadkötelezettséget. Kilenc ország már bevezette, háromban a nők számára is! Készülnek a háborúra. Erre nem lehet azt mondani, hogy ez minket nem érhet el, mert ez félrevezetés, hazugság.
A sorkatonaság bevezetése még nem jelenti azt, hogy háborút akarnak indítani.
Pedig arra készülnek, hogy majd Ukrajnában fogunk harcolni. A finnek már bejelentették, hogy készek a háborúra Oroszország ellen. Pedig Oroszország a világ második legnagyobb atomhatalma. Mit akar ez a gazdaságilag romokban heverő Európa az oroszokkal szemben?
Azért az orosz gazdaság sincs épp a csúcson mostanában.
Miért? Jártál kint? Vannak adataid? Én figyelem a dolgokat. Kétszer is turnéztam náluk. Elképesztő egy ország. Az oroszokat nem lehet legyőzni, mert egységes a nemzettudatuk és a végtelenségig kitartanak. Erről Sztálingrád tudna mesélni.
Akkor Ukrajnának meg kéne adnia magát?
Amit Ukrajna csinál az nem releváns. Ukrajna csak egy proxy ország. Nem ők vívják a háborút az oroszokkal, hanem Nyugat-Európa, és az amerikaiak is benne vannak. A nyugat Ukrajnával játszatja le a meccset, ami, ha így folytatódik, akkor az utolsó ukrán katonáig tart. Beszélgethetünk még erről, de ebben a kérdésben nem te és nem én fogunk dönteni. A lényeg, hogy a Fidesz a békéért küzd, és én ezért megyek velük. Ősrégi Fideszes vagyok. Már az elején melléjük álltam. Ebben az országban élhető élet van.
Egy ideje mégis mintha egyre többen lennének elégedetlenek.
A Z generációt megvezették. Nem tanították meg őket, hogy mi a különbség a diktatúra és a szabadság között, és fogalmuk sincs, milyen az igazi diktatúra. Én tudom, mert éltem abban az időben, amikor nem volt szabadság. Falhoz állítottak, gumibottal vertek, hónapokra kitiltottak megyékből a rendőrök, ha részegen nagy volt a pofád, bevittek és odabent félholtra vertek…
Te is lázadó voltál fiatalon. Nem az a természetes, ha a fiatalok lázadni kezdenek, ha nem tetszik nekik a rendszer?
Azt, amit ma Krúbi megengedhet magának, hogy a színpadról olyanokat ordibáljon, hogy „Mocskos Fidesz!” meg „Geci Orbán!” jól mutatja, mekkora szabadságban élünk. Régen ezt csak egyszer tehette volna meg, majd másnap jön a fekete autó, és ott feküdt volna egy cella mélyén félholtra verve. Na, ez a diktatúra. Ami ma Magyarországon van, az maga a szabadság és a demokrácia.
De nemcsak diktatúra ellen lehet lázadni. Ehhez elég lehet annyi, hogy nem tetszik valakinek, hogy milyen útra lépett az ország.
Ez az egész a gyűlöletre van kitalálva. Amit felépítettek, tele van gyűlölettel. A gyűlöletet szítják. Ezért fognak megbukni, mert a szeretet mindig győz.
Fotó: Leéb Ádám
A te hangodból sem épp azt érzem, hogy szeretnéd őket. Te nem érzel gyűlöletet irántuk?
Én nem gyűlölködöm. Nem gyűlölöm őket, mert tudom, hogy a fiatalokat megvezették. Ez itt nem diktatúra, itt mindent lehet. És nem értik ezt. Ez a fő baj. Ebben az országban bármikor lehet tüntetni. Ez maga a szabadság. Nem tetszik a rendszer, drága barátom? Nézz szét a világban! Hol találsz jobbat? A mostani kormányt nagy többséggel választották meg a demokrácia keretein belül. Nézz csak szét a világban!
Vegyük úgy, hogy már április tizenharmadik van, véget ért a választási időszak. Hogy éreznéd magad, ha a Fidesz nyerne, és hogyan egy Tisza győzelem esetén?
Az előbbi esetben boldogan ébrednék.
És a másik esetben?
Ez nem következhet be. Akkor a Magyarország szóból a magyart nyugodtan kihúzhatod. Egy ország leszünk, amit Európa bezsebel, elhappol, lerámol, kirabol és belevisz a háborúba.
Azért az MSZP kormányokat is túléltük valahogy.
De ők nem akartak belevinni a háborúba, nem gyűlölködtek, csak a lóvét akarták lenyúlni.
Magyar Péter kizárólag a gyűlöletre épít, semmi másra. A gyűlölet pedig öl, és a végén a gyűlölködőt is felzabálja. Én azonban mindenkit szeretek. A megtévesztett gyerekeket is.
Velük elhitették, hogy lázadni, tüntetni, beszólogatni az csak egy jó buli, egy jó balhé. Tudom, mert időnként beszélgetek velük. Sajnos nem tanították meg őket arra, hogy felelősséggel kell lenniük a saját sorsuk iránt. Ők az igazi áldozatok, hiszen az ő jövőjükről van szó. A tét a saját és az ő gyermekeik jövője. Ha rosszat lépnek, rosszul döntenek, nincs visszaút!
Fél évszázada az Edda van az első helyen az életedben. Mi az, amit elvett az életedből a zenekar? Mit kellett feláldoznod érte?
Én az Edda létezést tettem magamévá, és megtaláltam benne a boldogságot. Sőt, akik velem jöttek, azok szintén megtalálták mind a mai napig. Hiszem, hogy egy szerencsés fickó vagyok. Persze az életem rengeteg küzdelemmel, rengeteg betegséggel járt, de a karma segített nekem abban, hogy mindent megértsek és túléljek. Elképesztő boldogság van bennem, hogy még ma is mehetek, játszhatom a dalainkat a zenekarral és az emberek még mindig szeretik hallgatni őket.
Talán egy kicsit keveset beszéltünk a zenéről, pedig ez teszi ki az életemet immár 52 éve. Imádom a zenét, imádom a szépségét. A zene segít, és én azon vagyok, hogy segítsük, és ne tapossuk el egymást. Az alá-fölérendeltségi viszony helyett a mellérendeltségben hiszek, emeljük fel egymást. Fölismertem, hogy merek változni és változtatni. Ehhez pedig a figyelem kell, ezt is Christiantól tanultam meg.
Miben változtál a legnagyobbat?
50 éves koromig mindig győzni akartam, méghozzá bármi áron. Ma már nem. Továbbra is szeretek győzni, de már nem bármi áron. Ma nagyon megnézem, hogy mi a dolgok ára, de a hazámért örömmel küzdök. Gyakran eszembe jutnak a nepáli Fehér királyi kolostor vezető lámájának szavai, aki a 2008-as ittjártakor elmondta, hogy a világ szívcsakrája a Pilisben van, és a világ spirituális és lelki megújhodása a Kárpát-medencéből indul el. Ott voltam, amikor ezeket a szavakat mondta és ez egybecseng Pio atya jövendölésével is. Szerintem ez történik most.
Rengeteg dolgot tudok a múltról, de a jövőről is, de ezzel sosem élek vissza, inkább a jelenben élek.
Például most is csak rád figyelek, hiszen most ez a beszélgetés fontos nekem. Az én igazi utam a dalok útja, a dalok jelentése és azok átadása. Maga az átadás.
A pályám elején örültem annak, ha csak meghallgatták és a koncerteken visszaénekelték az emberek a dalaimat. Ahogy már mondtam, egy jó dal maga az átadás. Átadni valami jót, valami szépet, valami értékeset, valamit, ami megmarad: útmutatót. Még régebben egy dedikáláson egy 15 éves kislány azt mondta nekem, hogy a mi dalaink IBÉ-sek. Visszakérdeztem, hogy ez mit jelent, nem értem, és azt mondta: az Edda-dalok Időtállók, Boldogítanak és Életeket változtatnak meg. Hihetetlen, hogy szorult egy ilyen fiatal lányba ennyi bölcsesség. Eltettem magamnak-magamba, örökre.