A történettudományi fordulat előzménye, hogy a régészet a 2000-es évek elején kezdte felhasználni egy több évtizedes képalkotó módszer, a lidar képességeit. Mint a név is utal rá, a radar rokonáról van szó, csak nem rádióhullámokkal, hanem lézerrel tapogatják le a felszínt. A múlt feltárásában ez annyit jelent, hogy repülőgépről nagy területeken vizsgálható, hol rejtőznek a föld alatt ősi épületek, utak romjai.
Egy Guatemalában kutató olasz régész, Francisco Estrada-Belli az egyike azoknak, aki most újraírják a maja történelmet. Mint a londoni The Guardiannek elmondta, kutatócsoportja az egykori civilizációt ma már jórészt eltakaró őserdőben, terepmunkával egészítette ki a lidarfelvételek adatait, így 16 évig tartott, amíg összeállt a kép a nagyobb maja városok egyike, a mai Guatemala északkeleti részén fekvő Holmul 1700 éves történetéről.
A nyomokat feldolgozva alaposan átírták a korábbi becsléseket, amelyek szerint a Maja Birodalom klasszikus évszázadaiban, a virágkorban – 600–900 között – kétmillióan élhettek azon a területen, amely ma Dél-Mexikót, Belize-t és Észak-Guatemalát foglalja magában. Estrada-Belli ezzel szemben 9,5–16 millióra becsüli a népességet, ami nemcsak a korábban gondoltnál több, hanem annál is, ahányan ma élnek azon a területen.