A hazai Exatlon-rajongók szíve egyszerre dobbanhatott meg, amikor még tavaly decemberben a Sztárban sztár All Stars fináléjában Fischer Gábor, a TV2 programstratégiai és tartalomgyártási igazgatója bejelentette, hogy négy év kihagyás után újra visszatér a képernyőkre a sportreality. A Bajnokok és Kihívók ötödik alkalommal utaztak a Dominikai Köztársaságba, hogy különböző akadálypályákon mérjék össze erejüket, köztük gyorsaságukat és koncentrációs képességüket, ráadásul olyan hátráltató körülmények közepette, mint a szigetországban tomboló hőség.
Az Indexnek is lehetősége nyílt arra, hogy első kézből tapasztalhassa meg, ahogy vért, verítéket és könnyet nem kímélve csapnak összes egymással a versenyzők, mivel meghívást kaptunk a műsor forgatására. Mindamellett, hogy a pálya mellől nézhettük a második hét Medáljátékát, Kenderesi Tamás és Filutás Viktor párbaját szintén az első sorból izgulhattuk végig, de ne szaladjunk ennyire előre. A Dominikai Köztársaság az Exatlon Hungary fennállása óta ad otthont a műsornak, és teremt olyan páratlan miliőt a produkciónak, ami már önmagában életre szóló élményekkel gazdagítja a játékosokat. Sosem jártam még ezelőtt az országban, és bevallom, utánanézve az állatvilágának, némi félelemérzet is kialakult bennem. Utalok ezzel akár az ott élő pók- és szúnyogfajokra, de a vízi élővilág is tartogat egyet s mást az odatévedőknek.
Az igen gyakran 10-12-es erősségű UV-sugárzás sem épp kecsegtető – pláne, ha hazai időjárási viszonyok között is képes az ember három perc alatt leégni –, de mindezért kárpótolnak a Karib-tenger szinte érintetlennek látszó partszakaszai és a kék minden árnyalatában pompázó vizei, amelyeket még Munkácsy Mihály sem tudott volna szebben lefesteni. A Dominikai Köztársaságba való érkezésünk napján már a repülőtérről kilépve ránk telepedő páratartalom azt sugallta, hogy ilyen körülmények között bizony valóban nincs egyszerű dolguk az Exatlon játékosainak.
Erre a megállapításra csak még inkább ráerősítettek a másnapi Medáljátékon tapasztaltak, amelyet ugyan egy sátor árnyékában vészelt át a társaság, elég volt nézni a győzelemre hajtó játékosokat az akadálypályán, hogy még inkább melegünk legyen. A szórakoztatásunkról viszont nem kizárólag a versenyzők gondoskodtak, hanem a környéken kóborló kecskék is – amik estére csodával határos módon eltűnnek, felteszem, hazamennek az egész napos kószálás után. Némelyik állat a tudta nélkül még az akadálypályán is ki szerette volna próbálni magát, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Csak bízhatnak abban, hogy nem ered el az eső
Ahogy a nézők már láthatták, a Kihívók számára igen eredményesen zárult az ötödik évad második Medáljátéka, mivel mindkét medált ők zsebelhették be, azonban még mielőtt szusszanhattak volna az ötödik évad kedvéért teljesen újragondolt bázison, mi is szemügyre vehettük a villát, valamint a puritán lakrészt. Ha nem tudjuk, hogy az ultramodernül kialakított egység az Exatlon villája, talán még a Love Islandbe is el tudtuk volna képzelni. A trópusi paradicsom külterén kiépített konyhát, ebédlőt és bárpultot sokunk elfogadná akár az otthonába is. Nem is beszélve az edzőteremről, a medencéről és arról a nem elfelejtendő tényezőről, hogy a játékosok, akik abban a kiváltságban részesülnek, hogy a villában lakhatnak, meleg vízzel fürödhetnek, és normális ágyakban aludhatnak, ami a kimerítő feladatok után többet jelent, mint azt elsőre gondolnánk.
13
Galéria: A kulisszák mögött az Exatlon Hungary forgatásánFotó: Harnisch Kitti / Index
Ezzel szemben viszont, távolodva a hagyományosan kialakított hálószobáktól, átnézve a villa és a puritán szekció közé felhúzott üvegfalon, nem éppen luxuskörülmények tárulnak a szemünk elé. Az itt élő versenyzőknek konténerekből kialakított szobákban kell kipihenniük fáradalmaikat, és az még hagyján, hogy csak egy vékony matracon tudnak aludni, hideg vízzel fürdenek, és a ruháikat is egy lavórban mossák ki, abban csak reménykedhetnek, hogy a kiaggatott, kimosott alsók, felsők nem esnek áldozatául a szigetországban egyik pillanatról a másikra kialakuló záporoknak, hogy aztán az estére lehűlő dzsungelben, vizes ruhában vacogjanak. És az sem könnyíti meg a puritán részen lakók dolgát, hogy a saját szemükkel látják a túloldalon honoló jólétet, ami az esetükben, mondjuk, egy szimpla kávézást is jelenthet.
Ennek ismeretében talán nem meglepő, miért vívnak szinte élet-halál harcot a versenyzők a bázisjátékok során, hiszen óriási különbségek vannak a két lakrész között, a jobb körülményekhez pedig társulhatnak a jobb teljesítmények is, ami egy Exatlonhoz hasonló műsorban nem utolsó szempont.
Palik László hazaérkezett
Az ötödik évad második Medáljátékának forgatását követően az Exatlon Hungary műsorvezetőjével, Palik Lászlóval is volt alkalmunk beszélni, aki kiemelte, 40 éve dolgozik kommentátorként, és azóta szeret mindent, ami sport, így őt legalább akkora adrenalinnal és szenvedéllyel tölti el a műsor, mint a versenyzőket. Mint mondta, szürreális érzés volt számára visszatérni Dominikára, mivel korábban nagyságrendileg másfél évet élt ott, és már több mint 300 adást vezetett.
Ez egy életélmény, aztán amikor az ember saját akaratából azt mondja, hogy köszönöm szépen, nekem itt a vége, akkor ezt nagyon ügyesen eltemeti a fejében. Az emlékpolcon egy szép tartóban, egy keretben ott van, fölpillant rá néha. Ugyanígy érzek a Dakar-rali vagy bármi más esetében, amit csináltam életemben. Örülök, hogy csinálhattam, de le van zárva. Aztán amikor tavaly Fischer Gábor és Vaszily Miklós a TV2 részéről mondták, hogy újra lesz Exatlon, nem sokat gondolkoztam, szinte azonnal igent mondtam, és nem tudom megmondani azt sem, hogy miért
– jelentette ki, hozzátéve: „Az én esetemben ez nem ideérkezés volt, hanem hazaérkezés. Minden fűszálat ismerek, minden kollégámmal, akivel éveket dolgoztam itt együtt, akár dominikai, akár török, ölelve, mosolyogva köszöntöttük egymást, mert az Exatlon soknemzetiségű alkotói csapata egy család valójában”.
A műsorvezető arról is beszámolt, az Exatlon Hungary három földrészen – Dominikán, Törökországban és Magyarországon – a nap 24 órájában, egy 600 fős stábbal készül, és nincs sok idejük a pihenésre. Mint mondta, ebben a közegben mindig megpróbálják megtalálni azt a pillanatot, legyen az éjjel, nappal, délelőtt, délután, amikor nagyjából négy órát tudnak aludni, alkalmazkodva az Exatlon éppen aktuális ritmusához. „Az én esetemben ez még egy órával kiegészül, mert mindennap kell sportolnom, ez a benzinem, ez tart működésben. Ezenkívül pedig be vagyunk bábozódva az Exatlonba, ebben a világban, aurában élünk, és nem is akarunk kilépni belőle, mert imádjuk.”
Sokszor gondoltam azt – pláne a Covid alatt, amikor fél éveket töltöttünk itt –, hogy úgy hisszük, mi forgatjuk a Bajnokok és Kihívók örök csatáját, de minket is biztos forgat valaki. Engem nem csapnak be, nem látom a kamerákat, ügyesen vannak eldugva, de a mi életünk is egy reality, az biztos. Még nem láttam a premiert, de még mindig nem adtam föl, hogy azt gondoljam, ez forog
– jegyezte meg nevetve.
A műsorvezető az Exatlon Hungary technológiai hátterébe szintén beavatott minket, kijelentve, ez „freaking Hollywood”. Úgy fogalmazott, akkora infrastruktúrát igényel ez a műsor, hogy bizonyos részleteiben már nem is televíziós, hanem inkább filmes műfaj, és elképesztően magas szintet képvisel. Elmondása szerint öt éve nem járt Dominikán, azóta minden akadálypályát megújítottak, és teljesen más lett a dinamikája a produkciónak.
Nem szabad elfelejteni, hogy amikor ’19-ben megcsináltam az első évadot a kollégáimmal, akkor mi nem itt voltunk, hanem egy Las Terrenas nevű halászfaluban. Ehhez képest abszolút kezdetleges technikával, technológiával és akadálypályákkal. Azóta ennek a lassan egy évtizednek, amióta csinálják a törökök az Exatlont, elképesztő a fejlődési görbéje. Most pedig azt érzem, hogy ez abszolút all in
– mondta.
Azt is megemlítette, kifejezetten jól kijönnek a török oldalról a műsor producerével, sőt a megállapodásuk részét képezi, hogy mindenben egyet kell érteniük. Elmondása szerint soha nem volt még vita köztük, társát egy igazi zseninek tartja, aki igazán ráérzett a tévézés ízére, amit kifejezetten csodál, így egymásra nézésből tudnak döntéseket hozni. „Elég, ha azt mondom, hogy az Acun Medya produkciós cég Törökországban csinált egy mozgóképes egyetemet, aminek itt van egy dominikai részegysége, ahol dominikai szakembereket képeznek ki, így nemcsak technológiailag, hanem humánpolitikailag is el vagyok tőlük varázsolva.”
Az idei Exatlon az, amit a nézők megszoktak, és ami miatt a múltból az emlékeik miatt leülnek a tévé elé, csak éppen szteroidokon
– jelentette ki Palik.
Forog a kamera
Ugyan a tévéképernyő előtt ülve is izgalmas nézni, ahogy a játékosok az idővel és a szerencsével harcolva próbálják a maximumot kihozni magukból, hogy előrébb juttassák csapatukat, élőben viszont teljesen más bája van a megmérettetéseknek. Már önmagában az színesíti az élményt, ahogy Palik is megjegyezte, hogy egy nemzetközi stábról van szó, amelyben a magyar mellett török és dominikai szakemberek is dolgoznak, de a nyelvi és kultúrabeli akadályok nem jelentenek korlátot, hiszen mind a közös célért küzdenek. És azt sem mindennapi érzés megtapasztalni, ahogy a csapattagok szurkolnak egymásnak, az őket átjáró izgalom könnyen áttapad az emberre, így akarva-akaratlanul is elkezd drukkolni egyik-másik félnek. Az persze a képernyőn keresztül is átjön, hogy
sokszor centimétereken múlik a győzelem, de mindezt saját szemmel látni egy olyan pluszfaktort jelent, amit a kanapén ülve nemigen él át a néző.
Ezt különösen akkor éreztem így, mikor Kenderesi Tamás és Filutás Viktor párbajára érkeztünk, ráadásul sötétedést követően, egy kisbusszal a dzsungel közepébe, ahol addigra a délelőtti hőségnek már nyoma sem volt, sőt elkélt a pulóver. Azt aligha tudtuk megtippelni, hogy a Bajnokok két tagja közül végül kinek sikerül majd nyerni, szoros meccsre számítottunk – ami egyébként be is igazolódott –, de szinte vágni lehetett a feszültséget a levegőben még a színfalak mögött is, amit érzelmes percek követtek, miután Kenderesi az utolsó kockát is leejtve a földre rogyott örömében. Ezzel szemben persze Filutást a csalódottság járta át, amiről később egy interjúban is beszámolt az Indexnek, ahogy Kenderesi is beavatott minket abba, mi játszódott le benne a párbaj alatt, amit egy olimpiai döntőhöz hasonlított, annyit jelentett neki, és a reakcióját látva nincs okunk kételkedni ebben.
(Borítókép: A kulisszák mögött az Exatlon Hungary forgatásán. Fotó: Harnisch Kitti / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!