Pár nappal ezelőtt a Z generáció egyik legnépszerűbb zenekara, a Carson Coma arénakoncertjén tűnt fel mint vendégelőadó. A Szegény öreg Tóth úr című dal pár sorát énekelte (ezúttal nem játszott a steel gitáron, ahogy a Purgatórium című lemezen). Nagyon megható és csodálatos gesztus volt, hogy a Fekete Giorgioék nagyszüleivel egykorú, magát „rezignált nyuggernek” nevező, mellesleg műfajteremtő zenész átadja jelképesen az utána következő generációk után következő generációnak a stafétát. Tudva azt is, hogy épp a HVG-nek jelentette be először, hogy 80 évesen, a 2026-os Költészet napján áll utoljára nagyszínpadra.

„Nem mondom, hogy soha többé nem veszek gitárt a kezembe, de ilyen nagy koncertekre már nem szeretnék vállalkozni. Sokféle elismerésben részesültem, és nincs panaszra okom, a közönség szeretete és érdeklődése már több mint hatvan éve biztosítja, hogy állami támogatások nélkül is képes voltam ebben a tiszavirág életű műfajban maradandó értékeket felmutatni, de már se lelkileg, se fizikailag nem vagyok abban az állapotban, amivel maradéktalanul elégedett lennék. Nekem már nem lesz következő nyolcvan évem, de remélem, hogy ezek a dalok a maguk módján még évtizedek múltán is jól jelzik majd a visszatekintőknek, hogy miként telt el az első 80 év” – magyarázta még tavaly szeptemberben. 

https://hvg.hu/360/20251002_hvg-Brody-Janos-Zenevel-kommentelek-interju

Bródy János 1964-ben tűnt fel, amikor az érettségi után bekerült az Illés-együttesbe. A zenekar repertoárjának kialakításával szövegíróként és gyakran dalszerzőként is gyorsan a hazai könnyűzenei élet ikonikus alakjává vált. Dalszövegeiben nemcsak a szerelemről az ifjúság problémáiról írt már akkor sem, sokan kihallották a dalokból – a sorok közt – a társadalomkritikai hangokat. Többször elmondta Bródy, mennyire fontos volt számára mindig is az Emberi Jogok Nyilatkozata, ezt a hozzáállást az egész életművén tetten érhetjük. 1973-ban vizsgálat is indult ellene államellenes izgatás gyanújával, ami tulajdonképen az Illés felbomlásához vezetett.

1974-ben hozták létre a Fonográfot, amely egyrészt tovább vitte az Illés szellemiségét, másrészt új hangot jelentett a magyar popzenében. Ráadásul Bródy akkoriban kezdett el írni Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is önálló albumokat. Előbbinek többek között olyan mára ikonikus dalokat, mint a Ha én rózsa volnék, utóbbinak pedig minden idők legnépszerűbb gyerekdalokat, mint a Micimackó vagy a Boldog születésnapot, amelyek szintén erősen beívódtak a magyar kultúrkincsbe.

Magát egyébként elsősorban dalszerzőnek tartja. Koncz Zsuzsa és Halász Judit mellett írt többek között dalt Zoránnak, Somló Tamásnak, Komár Lászlónak, Szűcs Juditnak, és még – Várszegi Gábor nevében – az Omegának is. Mindig is figyelte és támogatta a fiatal zenészeket, mint láttuk, szerepel Carson Coma legújabb lemezén, de a Margaret Island és az Ivan & The Parazol műsorában is szerepelnek Bródy-dalok. Eddigi pályafutása során több mint 60 nagylemez elkészítésében működött közre, körülbelül 800 dal szövegét és 200 dal zenéjét szerezte.

Bródy szövegeit, mint mindenkiét, a kezdetektől cenzúrázta a hatalom, ennek ellenére valahogy mindig megkereste a nyelvi lehetőségeket, hogy a kultúrpolitika hivatalos szólamaitól eltérő gondolatokat és érzelmeket is közvetítsen.

Bródy János

Farkas Péter

A Fonográf-korszak után kezdett bele a szólóelőadói pályafutásába. Személyes hangulatú, olykor erősen ironikus, de a nemzedéke gondolatait, érzelmeit kifejező dalokkal lépett fel – sokszor egy szál gitárral.

Elnézést kérek, kicsit rekedt a hangom, de ez így van már 40-50 éve

– mondta be rendre a koncerteken.  

Első szólólemeze 1980-ban jelent meg Hungarian Blues címmel olyan felejthetetlen dalokkal, mint a Filléres emlékeim; Földvár felé félúton; Mama kérlek. Ezt azóta még követte közel tíz album, a legutóbbi tavaly, Az első 80 év címmel.

„Az én koromban már a dalok szükségszerűen egy kicsit összegző jellegűek. Másrészt, életem első negyven évét egy eltorzított szocialista eszmére fölépített diktatúrában éltem, ahol egy idő után azért valamennyire elkezdett érvényesülni az egyéni szabadságjogok tisztelete, és úgy tűnt, hogy érdemes küzdeni a szabad véleménynyilvánításért, a művészetek szabadságáért. Életem második fele már a szabadságban telt, de az elmúlt tizenöt évben ezek a határok egyre inkább újra beszűkültek. A rendszerváltás előtt a nemzeti érzés volt egy nem kívánatos megjelenési forma, mert az nem fért össze az internacionalizmussal. Akkor a hagyományokat háttérbe szorították, számomra viszont fontos volt ezek képviselete. Most viszont úgy érzem, egy olyan világba kerültünk át, amikor a nacionalizmus, a nemzeti eszme torzul el. És erre az eltorzult nacionalista eszmére épült fel egy önkényes uralmi rendszer, egy egyetlen vezér köré épült feudális társadalmi rend, ahol egyre kevésbé számítanak a számomra fontos polgári szabadságjogok” – magyarázta akkor a HVG-nek.

Kétségtelenül az 1983-as István, a király című rockopera az életműve egyik koronája.

Ennek a darabnak a műfaja sem nem rock, sem nem opera, a műfaja az, hogy remekmű

– jelentette ki Szinetár Miklós rendező erről 2023-ban. „Olyan remekmű ez, ami ma már elfoglalja a helyét a nagy magyar zeneművek sorában, mint a Hunyadi László, A kékszakállú herceg vára vagy a Székely fonó. A miénk, kitörölhetetlenül és ennek két oka van. Az egyik az elementáris zene, ami megszállja az embert, amit dúdolunk még az utcán is. A másik pedig a témája, ami arról szól, hogy bennünk, magyarokban mindig él egy István és él egy Koppány. Szeretnénk a Nyugathoz tartozni, de szeretnénk magunkból is megőrizni valamit. Mind a kettő igaz és mind a kettőnek van igazsága, ettől olyan nagyszerű ez a darab” – magyarázta akkor a darab 40 éves jubileumi előadásának rendezője.

Az ebben megmutatott turáni átok, magyaros széthúzás, testvérharc 1983-tól állandóan előkerül a közbeszédben, amikor a darabot bemutatják. A rendszerváltás idejétől, a Szörényi-Bródy páros megromló, és azóta is erősen hullámzó kapcsolata pedig mintha szintén ezt szimbolizálná.

Bródy János 2022-be

Fazekas István

Bródy mindig is az emberi jogok, a szabadság mellett és mindenféle elnyomás ellen szólal fel, Szörényi viszont a nemzeti vonal mellett. Ezeknek ugyan nem feltétlenül kellene ennyire polarizálódnia, de időnként nagy összeveszések és nagy kibékülések övezik a két legenda életútját.

Bródy a NER-ben sem hallgatott soha, ezért az állami médiumokban nem is játszották a dalait, nem kértek tőle interjút. Tavaly lapunknak kifejtette, hogy nagyon sok dolog bosszantja manapság. Az egyik az, hogy egyre inkább megosztott az ország, és ezt ő egyértelműen a Fidesz bűnének tartja. A másik viszont az, hogy a „szovjet birodalomból felszabadult kelet-európai országok között három-négy évtizede mi álltunk a legközelebb ahhoz, hogy csatlakozunk a nyugat-európai polgári demokráciákhoz. Orbán Viktor 2007-ben még azt üzente a jövő ifjúságának, hogy soha ne térjünk le a nyugati orientációról, továbbá hogy lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. Ennek a megtagadása és elárulása fáj a leginkább. Azt gondoltam, hogy a kompország hajója kiköt a nyugati oldalon, de egyre inkább azt látom, hogy sodródunk kelet felé.”

Bródy az Illés együttes tagjaként kapott Kossuth-díjat 2000-ben (Orbán Viktor első kormánya idején), de emellett számos egyéb kitüntetés birtokosa, többek között 2006-ban kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, Liszt Ferenc-díjas, Radnóti Miklós antirasszista díjas, többszörös Fonogram-díjas.

Ám ő nem a díjakra büszke, hanem a dalaira. Nem a hatalom elismerésére, hanem a közönsége szeretetére.

Április 11-én, József Attila születésnapján, mellesleg az idei választások előestéjén még az arénában éli meg ez utóbbit, utána már csak kisebb színpadokon. Reméljük azokon viszont még nagyon sokáig.