Ő tervezte a legtöbb olyan épületet Budapesten, ami a mai napig meghatározza a főváros arculatát: nem tudunk úgy végigsétálni az Andrássy úton vagy a Duna partján, hogy ne fedezzük fel Ybl Miklós markáns kézjegyét, elég, ha a Magyar Állami Operaház, a Fővámház (ma a Budapesti Corvinus Egyetem) vagy a Várkert Bazár épületét említjük.
A rendkívüli munkabírású, de hallgatag építészre így emlékeztek a kortársai: „Szavát ritkán lehet venni, de keze-nyomát ott találjuk mindenhol, a merre tekintünk” – írta róla a Vasárnapi Újság 1879-ben. A lap szerint Ybl sokkal inkább a tettek, mintsem a szavak embere volt: „Amíg megmagyarázom, addig megcsinálom” – vallotta.
Szétverte a botját
Az irodájában nem csupán vezetőként dolgozott, a tervezés csaknem minden fázisát is maga végezte, de legalábbis közvetlenül felügyelte, egészen a művezetésig.
Ybl majdnem mindent maga csinált; az ő irodájában vagy műtermében ritkán volt művészi segéderő, neki csak szerszám kellett. Mindent maga tervezett, detaillozott, majdnem maga meg is rajzolt, aztán disponált. Mikor nekem volt szerencsém a lipótvárosi templom műtermében dolgozhatni, a mester majd 70 éves volt és még 1:200 mértékű kész tervezeteket adott ki. … Ügyelt a constructiókra, az építőanyagokra, mindent-mindent ő maga látott, felülvizsgált. Nem egy botját ütötte cafatra a köveken, megmutatandó a vállalkozóknak, hogy rossz anyagot küldenek…
– írta Schön Frigyes építész.
Korai stílusát a romantika jellemezte román elemekkel, később a neoreneszánsz vált a stílusává. Sokat foglalkoztatott, nagy hatású művész volt, akit életében is elismertek. Első megbízását, az ikervári Batthyány-kastély átépítését Pollack Mihály fiával, Ágosttal teljesítette. Első pesti munkája a Múzeum körút 7. és Magyar utca 8. közötti Unger-ház megépítése volt. Noha a pestiek túlzónak tartották a mór, bizánci, neogótikus és romantikus stílusjegyeket ötvöző épületet, már az építés közben elkelt az összes lakás, és az átjáró szintjén is bérlőre találtak az üzletek. A fiatal építész ezután sorra kapta a megrendeléseket.
Két bánata volt
A Várkert Bazár talán Ybl legkülönösebb, legfestőibb munkája. A Vasárnapi Újság szerint: „Építészeti allegória, de valójában nincs köznapi feladata.” Az épület azóta már a Világörökség része, Ybl főművének azonban az ezzel párhuzamosan épülő Operaházat (1881) tekintik, amelyben a kőműves vállalkozóktól az ünnepelt szobrászokig és freskófestőkig számos magyar mester munkája fellelhető.
Ki gondolná, hogy a valaha élt egyik legsikeresebb magyar építésznek is voltak kudarcélményei. Miután elvégezte a bécsi Császári és Királyi Polytechnikai Intézetet, hiába volt kiváló bizonyítványa, kőműves segédként kezdte a pályát. Pollack Mihálynál inaskodott, aki rendkívül elégedett volt a szorgalmas fiatal építésszel, elsőre mégis elutasították Ybl kérését, hogy céhmester lehessen.
Ennél is nagyobb bánata volt, hogy bár közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítésében, az Akadémia nem választotta a tagjai sorába,
szemben a ma már kevéssé ismert Szkalnitzky Antallal, akivel együtt dolgozott rajta. Ybl azonban számos állami elismerést is kapott, pályafutása 50. évfordulóján pedig vacsorát adtak a tiszteletére a pesti Vigadó nagytermében.
Ybl a halála előtt tíz nappal kapott orbáncot, nagyfokú láz, „agybántalom és tüdőlob” kíséretében. Elvesztette az eszméletét és három nap múlva, 1891. január 22-én „kiadta végleheletét”. A Múzeum körút 18. szám alatt található lakásában ravatalozták fel a holttestet, majd a temetés napján a takarékpénztári palota előcsarnokában.
Születése napján most ön is kipróbálhatja, mennyit tud Ybl Miklósról.
(Borítókép: Mayer Ede Ybl Miklósról készült szobra. Fotó: Wikipédia)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!