A Belfastból a mennybe, a Netflix február 12-én debütált sorozata egy hátborzongató rohangálós jelenettel kezd a sötétben, hogy aztán éles váltással az egyik szószátyár főszereplő, Dara (Caoilfhionn Dunne) olyan félperces monológot adjon elő egy lélegzetvétellel, hogy még egy kicsit mi is megszédülünk tőle a tévé előtt ülve. Ez a kettősség erre a thrillerkomédiára végig jellemző marad, az identitása magvát képzi, hogy a készítő, a Derry Girlsért is felelős Lisa McGee hol
éles, feszesen megírt párbeszédekkel és beszólásokkal röhögtet, máskor pedig a frászt hozza ránk egy-egy horrorisztikus megmozdulással.
A történet nem annyira egyedi, láttunk már szinte ugyanilyen felütést az Apple TV-s Bad Sisterstől, csakhogy a Netflix dramedyjében nem testvérek, hanem régi jó barátok állnak újra össze, egy isten háta mögötti kisvárosban. Ide kapnak meghívót a negyedik lány temetésére, aki állítólag leesett a lépcsőn és így érte el a végzet. Avagy a találkozó apropója kicsit sem vidám, még ha hőseink meg is találják néha benne a keserédes komédiát és a nosztalgiát.
Ha a Derry Girlsben emlékezetesek voltak a karakterek, akkor a Belfastból a mennybe e tekintetben halmozottan jól teljesít. A már említett, anyjánál lakó, pörgős nyelvű és valamelyest fiús stílusú Darán kívül kapunk egy karrierista sorozatkészítőt Saoirse (Roisin Gallagher) személyében, aki Belfast és London között ingázik, de az észak-ír kötődését cikinek tartja, és persze azt is, hogy az általa írt krimi főszereplője épp azzal nyaggatja, hogy az új évadba kevesebb nyomozás és több szex kéne. Na és ott van még a trió harmadik tagjaként a leterhelt anyuka, Robyn (Sinéad Keenan), aki legszívesebben lefejelné a kormányt útban a suliba, és véres fejjel üvöltene a gyerekeivel ahelyett, hogy csak nyel, nyel és még többet nyel.
A trió összeszedi magát és nyakukba veszik a festői tájat, hogy elbúcsúztassák egykori barátnőjüket. A fényképezés tipikus északi nyomozós, skandináv stílus üvölt a Netflix sorozatáról, ám ehhez képest meglepően vicces fejlemények zongoráznak a karakterek idegein. Rosszul tankolás, lerobbanás, van itt minden, mégse lehet a Belfastból a mennybe kezdését elbagatelizálni. Kicsit sem megszokott a körítés, ahogy már fentebb említettem, s a hangvételt illető mix olyan durván észlelhető, hogy konkrétan jumpscare-jelenetek is képviseltetik magukat, mégpedig bőséggel. Látomások, hallucinációk kínozzák a főszereplőket, de azt is mondhatnám, hogy a rossz lelkiismeretük az, merthogy nem szívjóságból mennek a virrasztásra, hanem van egy közös, nagy titkuk, amit nem szeretnének, ha kitudódna. Vagy kitudódott volna korábban, ha az elhunyt beszélt róla véletlenül.
Nem hangosan röhögős sorozatról van szó, inkább úgy ezerrel mosolyog rajta az ember, de a műfaji keveredésnek és a jól megírt dialógusoknak köszönhetően egy perc üresjárat sincs.
Mindig pörög a sztori, a Netflixnek konkrétan nem volt mostanában ennyire lendületes saját gyártása, a legtöbb hasonszőrű produkció nézése közben megalvadt a tej a néző szájában.
A kreatív megoldásokhoz ráadásul a legbetegebb jeleneteknél nyúlnak hozzá az alkotók, nem spoilereznék, de minden ijesztő és hátborzongató momentumhoz rengeteget hozzáad ennél a sorozatnál a művészi vízió, a nem tipikus szögekből való fotózás. A legtöbb horror annyira kiszámítható és futószalagon gyártott, hogy az ember tudja már, hogy nem elsőre, hanem mindig másodjára jön az ijesztgetés. Itt viszont felváltva röhögtem és ugrottam ki a székből, néha a kettőt egyszerre, ami biztosan vicces látvány lett volna, ha látja bárki kívülről.
Ez a kettősség az egész sorozatra jellemző, rendkívül fogyasztható a Belfastból a mennybe, ugyanakkor hirtelen képes megülni az ember gyomrát. Amolyan „túl sok” érzés is eluralkodhat az egyszeri sorozatnézőn a Derry Girls készítőjének újdonságától. Lehet, hogy ennek is jobban állt volna egy fokkal, ha 30 percesre szabják, épp ezért és a nagyobb büdzsé miatt nem a Channel 4-ra, hanem a Netflixre érkezett a széria.
Biztos vagyok abban, hogy megosztó hatása lenne a Netflix új thrillerének, már amennyiben többen leülnének elé és végigpörgetnék. Már csak azért is, mert az évadkezdés utolsó snittje olyat csavar az egészen, ami a teljes premisszát a feje tetejére állítja. Számítottam rá, hogy a Derry Girls készítője nem fogja majd vissza magát, de a Belfastból a mennybe még ehhez képest is magasra teszi a lécet, már ami az elborultságot illeti. Az ír humor és a hátborzongató, fagyos nyomozós szál ügyesen fonódnak egymásba, remek, emlékezetes figurákkal megspékelve. Nem sorolnám a legerősebb Netflix-szériák közé, de rejtett kincsnek megteszi, ásó sem kell hozzá, csak egy távirányító, hogy megnézzük, milyen mély ezúttal a nyúl ürege.
7 /10
A Belfastból a mennybe szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!