Százharminc évvel ezelőtt a húsvéthétfő ugyanúgy április hatodikára esett, mint idén. Már reggeltől nagy tömeg nyüzsgött az utcákon, a házakat mindenfelé zászlók és drapériák borították, a legtöbb ház ajtajára zöld koszorút akasztottak. Bármerre is nézett az embert, a házak falán az O. A. betűket látta, ez a görög kezdőbetűje az olimpiai játékok szavaknak. A másik, mindenfelé látható felirat pedig ez volt: BC 776, AD 1896. Az első ókori játékok és az azon a napon kezdődő első újkori olimpia évszáma.
No de hol voltak a nők?!
Délután kettőkor a mintegy hatvanezres tömeg elindult a Panathenaic Stadion, a megnyitóceremónia és az atlétikai versenyek helyszíne felé. A stadiont eredetileg Krisztus előtt 330-ban építették, majd a feledés homályába (és a földbe…) merült, az ásatások néhány évtizeddel korábban, az 1800-as évek derekán hozták felszínre, de sokáig méltatlan állapotban volt. Mígnem Georgiosz Averoff, egy dúsgazdag alexandriai görög milliomos gyönyörűen rendbe hozatta, hófehér márvánnyal borította.
13 ország 241 sportolója – valamennyi férfi – gyűlt össze Athénban, hogy kilenc sportág 43 versenyszámában összemérje erejét. A résztvevők kétharmada görög volt, Németország és Franciaország küldte a második legnagyobb kontingenst 19-19 sportolóval, az Egyesült Államok 14, Magyarország hét versenyzővel képviseltette magát. Dáni Nándor, Szokolyi Alajos és Kellner Gyula atlétikában, Kakas Gyula és Wein Dezső tornában, Hajós Alfréd úszásban, és a szerb nemzetiségű, de magyar színekben versenyző Tapavicza Momcsilló teniszben, súlyemelésben és birkózásban indult. A sokoldalú sportember az 1912-es stockholmi olimpián 40 évesen már Szerbiát képviselte. 1972-ben a dél-bácskai Nádalján született, és Újvidéken kezdett el sportolni.
Minden idők legjobb megnyitóbeszéde
De vissza a stadionba, ahová délután háromkor a görög király is megérkezett. Györgyöt a koronaherceg felkérte beszéde megtartására, amely örvendetesen rövidre sikeredett:
Megnyitom az első olimpiát Athénban! Éljen a nemzet!
Ezt követően kilenc zenekar és a 150 tagú kórus előadta az olimpiai himnuszt, melynek szövegét Kosztisz Palamasz görög költő írta, a zenéjét pedig Szpiridon Szamarasz szerezte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első elnöke, Dimitriosz Vikélasz gazdag görög üzletember felkérésére. Ekkor még nem volt olimpiai láng, azt 1928-ban, az amszterdami játékokon gyújtották meg először, és a résztvevők olimpiai esküje is jóval későbbi találmány.
No de ejtsünk még egy szót arról, hogy kizárólag férfiak versenyeztek az 1896-os első olimpián. Pierre de Coubertin francia pedagógus 1890-ben újságcikket publikált, amelyben kifejtette nézeteit az ókori játékok felélesztéséről. Coubertin szerint az olimpia kulturális kapocs lesz a nemzetek között, ugyanakkor kizárólag a férfiak részvételét tartotta kívánatosnak, arra hivatkozva, hogy az ókori játékokon sem vettek részt nők.
A báró szerint „a nők részvétele nem praktikus, érdektelen, esztétikátlan (!) és helytelen” lenne.
Az 1900-as olimpiai játékok helyszíne Pierre de Coubertin tevékenységének elismerése nevében a francia főváros lett. Ekkor – a feminista lobbik munkájának köszönhetően – a versenyzők 2 százaléka már nő volt. Az összesen 997 sportoló közül 22 nő volt, akik öt különböző sportágban indultak: teniszben, vitorlázásban, krikettben, lovaglásban és golfban. Érdekes azonban, hogy például az 1960-as római olimpiáig a nők nem indulhattak 200 méteresnél hosszabb versenyszámokban, úgymond, az egészségük védelme érdekében…
Hajós Alfréd, a mi szellemes hősünk
Végül emlékezzünk meg első olimpiai bajnokunkról, Hajós Alfrédról. Hajós, mint tudjuk, 18 évesen úszásban indult. Már volt előélete, egy évvel korábban, 17 évesen Európa-bajnokságon nyert. Edzéseit a Rudas fürdő 28 fokos vizében tartotta, viszont a 100 méteres gyorsúszás versenyét április 11-én Pireuszban, a Zea-öböl 10-12 fokos, erősen hullámzó vizében rendezték.
Az úszás stílusa nem volt szabályozva, míg a többi nemzet mellben úszott, Hajós a magyar tempónak nevezett úszóstílust választotta, ami a matrózoktól tanult technika továbbfejlesztett, a karmozgás lábütemmel kiegészített változata volt, gyakorlatilag megegyezett a mai gyorsúszással. Hajós 1:22,2 perces, manapság mosolyt fakasztó idővel győzött, de mindent a maga korában kell értékelni.
Az eredményhirdetésnél az osztrák himnusz csendült fel, majd a zenekar észbe kapott, és leállt. Ekkor a nézőtéren jelen lévő néhány magyar szurkoló rákezdett az „Isten, áldd meg a magyart”-ra.
Hajós 500 méteren is indult volna, de nem ért oda időben a kezdésre, viszont így volt ideje rápihenni az 1200 méteres versenyre. A mezőnyre hatvan métert vert rá úgy, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt a dermesztő hideg vízben, végül 18:22,1 perces idővel győzött.
Fennmaradt az anekdotikus beszélgetés a királlyal. György megkérdezte Hajóst, hol tanult meg ilyen jól úszni. A kétszeres olimpiai bajnok csípőből felelt:
A vízben, felség!
A magyar küldöttség végül ezzel a két arannyal és összességében hét éremmel (Dáni Nándo 800 méteren ezüstöt szerzett, Szokonyi Alajos 100-on, Kellner Gyula maratoniban, Tapavicza Momcsilló pedig teniszben lett bronzérmes) zárt – a rangsor hatodik helyén.
(Borítókép: Hajós Alfréd. Fotó: Wikipédia)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!