Több gyerekkel is úgy bánt, mint velem, erőszakkal, megfélemlítéssel és megalázóan

„Tudom, hogy sokaknak nehezen hihető, amiről most beszélek. Igaza van azoknak, akik a húsz évvel ezelőtti Sebestyén Júlia Európa-bajnokra úgy emlékeznek mint rendkívüli sportolóra, szimpatikus emberre, példaképre, akiért hajnalban bekapcsolták a tv-t, és együtt szurkolt az egész ország. De az is igaz, hogy az a bajnok ugyanaz az edző, aki több gyerekkel is úgy bánt, mint velem. Erőszakkal, megfélemlítéssel és megalázóan” – írta Zsembery Katinka műkorcsolyázó nyilvános Facebook-bejegyzésében, amelyet kedd délelőtt tett közzé.

A sportoló azután szólalt meg, hogy február végén az Eurosport megírta: a Budapesti Rendőr-főkapitányság tavaly novemberben gyanúsítottként hallgatott ki valakit háromrendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt. A gyanúsítottat nem nevezték meg, de a körülményekből világos volt, hogy (a férje, a II. kerületi fideszes politikus, Gór Csaba nevét is viselő) Gór-Sebestyén Júliáról volt szó.

Az országos médiában 2023 elején jelentek meg először hírek arról, hogy több szülő is megkereste a Kósa Lajos fideszes politikus vezette Magyar Országos Korcsolyázó Szövetséget a sportolóból lett edző módszerei és magatartása miatt. Egyebek mellett rángatásról, erős szorításról, pofonokról, kivételezésről, sértegetésről és elhanyagolásról számoltak be. Később több más médiumnak is arról beszéltek megszólalók, hogy akadnak versenyzők, akik Gór-Sebestyén pedagógiai módszerei miatt fordultak el a műkorcsolyától. A szövetség érdemben nem foglalkozott az üggyel, ősszel azonban bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál, amit az feljelentésként értékelt, és kiskorú veszélyeztetése bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen.

Zsembery Katinka most azt írta, a cikkek hatására fogalmazódott meg benne, hogy immár készen áll megosztani a vele történeteket. Eszerint hároméves kora óta ugyanabban az egyesületben korcsolyázott, tizenegy év után pedig nehéz döntést hozott: edzőt kellett váltania. „Ez egy nagyon nehéz időszak volt nekem. Ekkor léptem ki először abból a sikerre ítélt, de végül számomra mérgezővé vált buborékból, amiben szó szerint felnőttem. Ekkor tekintettem vissza az előző évtizedemre… és leesett. Ez nem volt normális. Ennek nem így kellet volna történnie” – fogalmazott, hozzátéve: boldogan versenyzett, de a napi munka során „rengeteg energiámat és időmet vette el a múltammal való belső harc. Az éveken keresztül átélt fizikai és mentális bántalmazás terhe”.

Felidézte, hogy szülői panasz érkezett az edzőjére, Sebestyénre a szövetséghez, de eleinte senki nem mert vagy akart az ügy mellé állni, „de az események fejlődésével többen is meggondolták magukat, engem is beleértve. Mi csak azt szerettünk volna, hogy a szövetség a saját szabályzatát betartsa a bántalmazási ügyekkel kapcsolatban. Hónapokon keresztül csak időhúzás, szabályváltoztatás, mismásolás történt. Sajnos ebből arra kellett következtetnünk, hogy vannak érinthetetlen edzők, akik ellen hiába minden panasz. Erős védelmet nyújtott számára a befolyásos háttere is”.