Amilyen parodisztikus világban élünk, manapság a görbe tükröt mutató sorozatoknak egyre nehezebb dolguk van, amikor ki akarják röhögtetni velünk azokat az állapotokat, amelyek az utcára lépve várnak bennünket. Sőt, ki sem kell igazából mennünk oda, elég, ha előfizetünk az internetre és az őrület csak úgy száguld be hozzánk a világhálón keresztül. Egy kivétel van még mindig: a gúnyolódásban továbbra is lubickoló The Boys, melyet Eric Kripke alkotott meg, Garth Ennis és Darick Robertson rettenetesen vadul sikerült képregényeiből, és a tévésorozat már az ötödik, és egyben utolsó évadával tért vissza április 8-án az Amazon Prime-ra.
Azt kell, hogy mondjam, a The Boysnak ezúttal összejött, ami az előző, elég gyatrán elstartolt és nehezen összeállt etappal nem sikerült, azaz rögtön úgy fűzte tovább a szálakat, hogy mi, nézők hangulatba jöjjünk. Mert hát ez még mindig egy olyan széria, ahol a maskarás szuperhősök igazából korrupt szemétládák, akik a hatalmukkal visszaélve élősködnek az embereken, mindenféle szemérmesség nélkül. Eric Kripke és csapata pedig egyre kevésbé próbálja leplezni, hogy mennyire Donald Trumpéknak szánják a fricskákat. Persze a nárcisztikus politizáláson kívül kapja a magáét az első két részben az AI, ahogy kikerül Homelanderről (Antony Starr) az a bizonyos repülőn felvett videó, és a Seven vezetője rögtön deepfake-et kiált, az modern társadalmunk válságkezelését egészen hűen tükrözi.
A The Boys még ennél is messzebb elmerészkedik, elvégre konkrétan koncentrációs táborokba pakolják azokat az embereket a szuperhősök benne, akik Starlight (Erin Moriarty) és a repkedő, száguldozó köpenyesek ellen lázadókat támogatják. Itt, mármint egy ilyen haláltáborban látjuk viszont a még mindig meglepően naiv Hughie-t (Jack Quaid), Frenchie-t (Tomer Capone) és M. M-et (Laz Alonso) is. Nyilván a raboskodás nem tart sokáig, haladni kell a végkifejlet, a leszámolás felé, amelyről azt mondta nemrégiben a showrunner, ne számítsunk Trónok harcára hajazó nagy, lezáró csatára, mert nekik nincsen akkora büdzséjük.
Nagyon reménykedem is benne, hogy nem kell a Trónok harcára gondolnom, miközben a The Boys utolsó pár részét végignézem, mert azzal a sorozattal nagyon csúnyán ráégett a hasonló tévés blockbusterekre, hogy ezt a műfajt senki nem tudja az utolsó pillanatig jól csinálni. A Stranger Thingsnek se sikerült legutóbb, pedig megvolt a sanszuk a dicsőségre a Duffer-tesóknak.
Tény és való, hogy Eric Kripke szuperhősös sorozata látványosan szenved attól, hogy még mindig inkább szkeccsműsorhoz hasonlóan van összerakva, ahelyett, hogy szépen csordogáló, koherens sztorit kapnánk. Emiatt lehet azt mondani a The Boysra, hogy amennyiben úgy kezeljük, mint egymásra hányt maró, és gúnyos ötletek sokasága, pár emlékezetesebb karakterrel és undorító húzással megspékelve, akkor jól is szórakozhatunk a végeredményen. Csak ehhez be kell vállalni, hogy néha a 60 percnél hosszabb részek leülnek, a beszélgetős jelenetek könnyen észrevehetően az időhúzást szolgálják, két beteg ötlet között.
Oké, amikor jön a sokkolás, a polgárpukkasztás, a The Boysnak még mindig nincsen vetélytársa.
Ez még mindig az a sorozat, ahol a készítők beleállnak, hogy a Fantasztikus Négyes egyik közismert karakterét igazi perverzként kopizzák le, de megcsinálják ugyanezt Amerika Kapitánnyal, aki szovjet kollaboráns jelen esetben, és Soldier Boy (Jensen Ackles) névre hallgat, és nyilván Supermannel. Homelander még ördögibb, mint valaha, és most már tényleg ott tartunk, hogy valaki csapja le Antony Starr karakterét, mert tényleg elszaladt vele a ló, nagyon rondán.
A forgatókönyvírókkal lehet, hogy picit túl szigorú voltam, mert vannak azért szálak, amelyek jócskán ütnek, például a sorozatban az az ív, amit A-Train (Jessie T. Usher) figurája befut, az valami csodálatos. Hasonlóképpen izgalmas maradt a már említett Homelander, és amikor Antony Starr és apukája, a Jensen Ackles-féle Soldier Boy együtt vannak képernyőn, az egészen frenetikus. Feledteti azt a kínt, amit a most már beszélni képes Kimiko (Karen Fukuhara) okoz minden megszólalásával. Nem gondoltam volna, hogy egyrészt Kimiko ennyire idegesítő lesz, és azt sem, hogy a közte és a Frenchie között kibontott szerelmi szál még Hughie-nál és Annie-nél is nyálasabban fog hatni. De sikerült, összejött a dicstelen bravúr.
A The Boyst továbbra is legfőképp azoknak tudom ajánlani, akik szeretnek úgy tévézni, hogy kipattogatják a popcornt, az ölükbe veszik, és az agyukat többé-kevésbé kikapcsolva hajlandóak és tudnak még röhögcsélni a modern világunkkal kapcsolatos egyértelmű, és néha kiborító áthallásokon. Meg persze az undorító vakondemberen, aki eszi a földet és egyből kidurrantja a hátsó felén, s a hasonló nyalánkságokon, amelyek ezt a képregényadaptációt mindig is jellemezték.
7,7/10
A The Boys ötödik, és egyben utolsó évadának első két része már nézhető az Amazon Prime-on.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!