A csúcssportolók életmódja rendkívül fegyelmezett, szigorú edzésprogramokkal, táplálkozási tervekkel és mentális felkészüléssel tarkított, ami már egész fiatal korban megkezdődik. Pont e miatt a túlterhelés miatt él a köztudatban, hogy a versenysport nem egészséges, túlfeszíti a húrt. Pedig már 15 éve tudjuk, hogy a Tour de France-os kerékpárosok 7,3 évvel tovább élnek, mint a nem kerékpározók, persze ízületeiket jobban terhelik, de a rák-, a szív- és keringési betegségek előfordulása jóval alacsonyabb. Genetikai tényezők is hozzájárulnak az élsportban elért sikerekhez, de ez nem magyarázza 100 százalékosan a sportolók és nem sportolók közötti élettartambeli vagy egészségügyi különbségeket. A legújabb bizonyítékok arra utalnak, a testmozgás átalakítja az epigenomot is.
A 2024-es párizsi nyári olimpiai játékokon több mint 10 ezer sportoló vett részt a világ minden tájáról. Ők azok, akik naponta 2–10 órát edzenek hetente 5-6 alkalommal, ami messze meghaladja az egészségre gyakorolt jótékony hatásokra vonatkozó ajánlásokat. Persze a csúcsteljesítmény elérésére összpontosítanak, és nem az egészség megőrzésére, javítására. Az intenzív aktivitásból egészségügyi előnyeik és hátrányaik is származhatnak. A túlzott megerőltetés szív- és csontrendszeri túlterheléssel járhat, de a mérsékelt aktivitás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozást azokhoz képest, akik fizikailag inaktívak.
Aranyérmesek nyomában
A Testnevelési és Sporttudományi Egyetem új tanulmányában azt vizsgálták, hogy a sportolóknál, konkrétan magyar aranyérmes olimpikonoknál van-e különbség a kronológiai és biológiai életkor között. Ez az egyik első olyan tanulmány, amely olimpiai aranyérmesek öregedési folyamatait analizálja, és határozottan cáfolja a versenysportról eddig a fejünkben élő (tév)képzeteket.
10 nő, 49 férfi és 332 kontrollalany vett részt a vizsgálatban, az olimpiai bajnok sportolók között voltak vívók, tornászok, kajakozók, kenusok, öttusázók, úszók, birkózók, vízilabdázók, egy labdarúgó és rövidpályás gyorskorcsolyázók – mind aranyérmesek. Dr. Radák Zsoltot, a tanulmány vezető szerzőjét, a Testnevelési Egyetem Molekuláris Edzésélettani Kutató Központjának igazgatóját arról faggattuk, hogy zajlott a vizsgálat, milyen következtetésekre jutottak, és mi van a tévhitekkel, amelyek a versenysportot övezik.
Az olimpikonok részletes kérdőívet töltöttek ki egészségi állapotukról, iskolázottságukról, életmódjukról, beleértve a testmozgási szokásaikat is. Ezt ugyanúgy megcsinálta a téli olimpiát nyerő testvérpár, a több mint 100 éves tornásznő és a bajnok vízipólósok is. Nagy segítségünkre a Steve Horvath-féle epigenetikai óra volt.
Az első DNS-metiláción (a metilcsoport képes altatni, kikapcsolni a gént, illetve levétele aktivitást eredményezhet, és a metiláció szabályozza az RNS- és fehérjeszintézist, így minden élettani folyamatra hatása van) alapuló órát Steve Horvath 2011-ben alkotta, ez volt a nyálmintán alapuló epigenetikai óra, ami megmutatta, milyen rendkívül erős az életkor hatása a metilációra. A DNS-metiláción alapuló órák korrelálnak a naptári életkorral, és pontosan mutatják a betegségek előfordulási esélyeit, valamint azt, hogy lassul vagy gyorsul az öregedés.
A 2019-es, Velencén megrendezett Evezős Világbajnokságon szereplő sportolóknál alkalmazták először a Steve Horvath-féle biológiai órát, hogy igazolják a hipotézist, a sportolók lassabban öregszenek, mint az átlagember. De érdekes módon az akkori órák nem mutatták meg, hogy az edzettebb szervezetnek kevesebb lenne a biológiai életkora.
Akkor arra gondoltunk, hogy biztos nem jók az órák
– mondja nevetve dr. Radák Zsolt, mert az elég erős és logikus feltételezés, hogy aki fizikailag aktív, az fittebb és hosszabb életre számíthat.
Új óra készült hát. „Ezt a DNAmFitAge-et Steve Horvath csapatával közösen fejlesztettük, és ez volt az első olyan óra, ami élettani funkciókhoz kötődő géneket tartalmaz.”
Azok a férfi bajnokok, akik a mintavétel előtti 10 évben még aktívak voltak, lassabb epigenetikai öregedést mutattak. Náluk erősebben jelentkezett a fizikai, szellemi frissesség, mint azoknál, akik korábban abbahagyták a versenysportot. De a sportágak között is tapasztaltak különbséget, a birkózóknál nem jelentek meg olyan hangsúlyosan a sportos élet előnyei, a biológiai kor csökkenése. Nagy valószínűséggel azért, mert mint az összes súlycsoportos versenyzőnek, nekik is nagyon komolyan kell fogyasztaniuk versenyek előtt, rövid idő alatt leadni sok-sok kilogrammot, és ez megterheli a szervezetet.
Mivel ez már tizenévesen elkezdődik, megmagyarázhatja, hogy a birkózóknál nincs olyan szoros kapcsolat a sportolás és az öregedéslassítás között.
Ha ki kell emelni, melyek a legegészségesebb sportok, a vívás és a vízilabda tűnik annak, de van rétegződés a sportok között a szociális környezet alapján is.
A mozgást nem lehet megúszni
Gyönyörű példája az életmód jelentőségének Japánban Okinava szigete, egy kék zóna, ami sokáig tartotta a hosszú életűek rekordját, de az utóbbi 20 évben csökkent az élettartam. Mi történt? Amerikai katonai bázis költözött oda, és a helyi lakosok is rászoktak a gyorséttermi műételekre.
vagyis Lehet bármilyen jó a genetikánk, az életmóddal mindent elronthatunk.
És mivel evolúciósan mozgásra lettünk teremtve, persze hogy fel kell állni a székből, kanapéról. Ha nem tesszük, nagy eséllyel lecsap ránk a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri kórságok és a mentális betegségek, hiszen a mozgás antidepresszáns is. És a tanulást, memóriát is serkenti, egészségesebb az agya annak, aki mozog. Az Alzheimer-kór két nagy rizikófaktora is a szellemi és a fizikai inaktivitás, avagy restség.
A mozgás csodája dr. Radák szerint, hogy a testedzés alatt a vázizmok vér- és oxigénellátása a nyugalmi érték százszorosa is lehet, a szív és az agy vérellátása is nő, míg a zsigeri szerveké jelentősen csökken, a mozgás minden szervünkre kedvezően hat. Az élsport tehát nem csak a teljesítmény és a példaképek szempontjából fontos, az élsportolók kevesebb betegséggel tovább élnek, mert a fizikai aktivitás jobb, a korral kapcsolatos eredményeket mutat.
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!