Vida Gábor író március 22-én délben éppen felfelé igyekezett egy elhagyott gyümölcsösben Nyárádmagyarós és Torboszló határában, amikor a bozótosból nekirontott egy fiatal, de fejlett medve. Szép, fényes, fekete bundája volt, meg sárga fogai, nem egy tavaszi, kiéhezett állat.
Rácsapott a combomra, megkarmolt, elestem, és amire felálltam, már csak a hátát láttam, elfutott. Én ordítottam, ő nem, ez a furcsa, meg az ijesztő, hogy nem jelzett a támadás előtt.
Olyan gyorsan történt az egész, hogy az írónak megijedni sem volt ideje. „Talán oldalra fordultam, ezért a combomat érte az ütés, nem a hasamat. Ha lett volna fegyverem, akkor sem tudtam volna használni.”
Vérző kar, nyílt törés
Vida Gábor azt is elmondta, hogy egyedül volt. Hívta a 112-t, gyorsan kapcsolták a nyárádszeredai mentőket, elmagyarázta, hol van, és elindult lefelé a domboldalon. Körülbelül 300 métert kellett mennie az útig, ahol a biciklijét hagyta.
Közben a távcső szíjával elkötöztem a vérző karomat, láttam, ahogy a csont kinyomja a zubbonyom ujját, nyílt törés, lógott a kezem.
A fényképezőgépét látta a fűben, de úgy döntött, hogy nem fog visszamenni érte. A combsérülést nem érezte, tudott járni, semmije se fájt.
Hamar ott volt a mentő, a rendőrség, hívták a helikoptert, elláttak, vittek, repültünk; rázott és zajos volt, sajnos nem láttam a tájat.
Vida szerint egy ilyen sérülés gyógyulási ideje hat hét, utána a karját kell majd rehabilitálni, bejáratni. Szerencsére fertőzés nem történt. „Műtéti szempontból ez rutin, két lemez, hat csavar. A romániai sürgősségi ellátás hatékony és operatív, nincs vacakolás, le az összes kalappal” – jegyezte meg Vida Gábor, akitől azt is megkérdeztük, érzi-e már magában, hogy ebből előbb-utóbb szöveg lesz, vagy megmarad privát, „nem megírható” traumának.
Elmondta, hogy ő ilyenekről már írt, most csak az a különleges, hogy vele történt. De mivel pszichésen rendben érzi magát, nem hiszi, hogy túl sokat kellene ezzel foglalkoznia. „Volt egy srác a kórteremben, rádőlt a fa, sokkal súlyosabb sérülés érte, de én voltam a »sztár«, engem kérdezett mindenki. Egyetlen magyar orvos tudta, hogy ki vagyok, mert a magyartanárnője olyan.“
Az erdőt kell megmenteni
Arról is szó esett, hogy a történtek után máshogy néz-e az erdőre, vagy ez a kockázat egyszerűen az erdélyi lét elkerülhetetlen része. Vida szerint sajnos a kirándulásnak ez már a része: minél több a medve, és minél több az olyan hely, ahol teljesen váratlanul felbukkan, annál gyakoribb a támadás, és ma már Erdélyben bárhol lehet medvével találkozni. Úgy véli, ilyen még az Árpád-korban sem volt, nem tűrték meg a medvét a falvak és a városok közelében, mezőgazdasági területeken.
Én továbbra is kirándulni fogok, már voltunk is a helyszínen, nem történt semmi pszichodráma bennem.
Vida Gábor végezetül arról is beszélt, hogy egy ideig követte a medvevitát, amely szerinte a süketek párbeszéde, mint annyi valóban fontos dolog ebben a mai társadalomban. Elszomorítja, hogy a környezetvédők egy-egy privilegizált faj vagy probléma miatt hajlandók lemondani a nagy egészről.
Nem a medvét, a hiúzt, a farkast vagy a kerti zsezsét kell védeni, hanem az egész erdőt
– fogalmazott az író, hozzátéve: mivel az itteni vadonban az ember már évszázadok óta jelen van, adott esetben az egyensúlyt neki kell fenntartani. Ha ezt a környezetvédők sem értik, akkor hogyan értenék a korrupt és funkcionális analfabéta döntéshozók?
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!