Donald Trump 2026. február 28-án indított iráni háborúja ugyan átmeneti tűzszünethez vezetett, ami megnyugtatta a piacokat, a gazdasági nehézségeken azonban valójában még nem jutottunk túl.
Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint a konfliktus egy olyan ponton döfött bele a globális rendszerbe, ami hosszú távon kikezdheti az amerikai hegemónia utolsó bástyáját: a dollár világpénzszerepét.
Tankönyvi logika
Amikor másfél hónappal ezelőtt kirobbant az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti háború, a piacok bíztak a gyors lefolyásban, remélve, hogy a 2025-ös korlátozott légicsapásokhoz hasonlóan ez is csak egy átmeneti sokk lesz.
A tankönyvi logika szerint ilyenkor az olajtermelők bevétele nő, ők pedig ezt a többletet amerikai állampapírokba fektetik, támogatva a dollárt. Az amerikai katonai erő demonstrálása ráadásul elméletileg növeli a bizalmat a Washington által garantált pénzügyi eszközök iránt.
Erre a bizalomra pedig égető szükség van: az Egyesült Államoknak idén közel 9 ezer milliárd dollárnyi lejáró adósságot kell megújítania. Hogy tovább görgethesse a 39 ezer milliárd dolláros adóssághegyet, a Treasury-nek folyamatosan friss és tőkeerős vevőket kell találnia
− fogalmazott érdeklődésünkre Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa.
A kínálati sokk és a szövetségesek meggyengülése
A háború valódi gazdasági hatásait azonban az iráni válasz határozta meg: a Hormuzi-szoros lezárása és az öböl menti infrastruktúra elleni csapások.
Dollár bankjegyek Irán térképén
Fotó: Getty Images / claffra
Ez az olaj és LNG-kereskedelem csaknem 20 százalékos visszaesését hozta. Bár a fizikai hiány rövid távon dollárkeresletet szült az importkényszer miatt, a mélyben romboló folyamatok indultak el.
Eszterhai Viktor rámutatott, hogy az energiasokk éppen azokat az országokat érinti legsúlyosabban – Japán, Dél-Korea, Nagy-Britannia –, amelyek az amerikai állampapírok legfontosabb vásárlói.
„Ezen államoknak most a méregdrága energiára kell költeniük a devizatartalékaikat, így kevesebb szabad tőkéjük marad az amerikai hiány finanszírozására. Ez a keresleti űr törvényszerűen magasabb kamatlábakhoz és drágább adósságkezeléshez vezet Washington számára”.
A jüan-alternatíva
A háború alatt Irán stratégiai döntést hozott: átengedte azokat a szállítmányokat, amelyekért kínai jüanban (RMB) fizettek. Ez a lépés nem izolált esemény, hanem a BRICS+ országok által szorgalmazott dedollarizációs törekvések katalizátora.
Ha a biztonságos energiaellátás záloga többé nem a dollár, a jegybankok kockázatcsökkentés céljából elkezdenek diverzifikálni
− közölte az NKE munkatársa, egyben hozzátette, hogy „a dollár világpénz-státusza nem egy örök érvényű törvény, hanem a bizalom és a kényszer törékeny egyensúlya. Ez az egyensúly most megbillent”.
Stagflációs csapda és a Fed dilemmája
Ráadásul az energiaárak megugrása telibe találta az elmúlt év sikerszektorát, a mesterséges intelligenciát is.
Az AI-infrastruktúra hatalmas áramigénye miatt az ágazat rendkívül árérzékeny; a boom megtorpanása pedig derékba töri azt a technológiai hatékonyságnövekedést, amelyre a Trump-kormányzat a gazdasági optimizmusát alapozta.
A szakértő úgy látja, hogy ezzel az Egyesült Államok belépett a stagflációs csapdába, ahol az alacsony növekedés magas inflációval párosul.
Ebben a helyzetben a Federal Reserve (Fed) tehetetlen: ha kamatot emel az infláció ellen, bedönti a növekedést és elviselhetetlenné teszi az állam kamatterheit; ha kamatot vág, elértékteleníti a dollárt
− fogalmazott Eszterhai Viktor, aki szerint ráadásul a Trump-féle adócsomag (OBBBA) és a vámok inflációgerjesztő hatása csak tovább szűkíti a jegybank mozgásterét.
A fenntarthatalanná váló adósság
A Peterson Foundation korábbi jóslata, miszerint 2056-ra az adósság elérheti a GDP 175 százalékát, a háborús kiadások és a stagfláció miatt a szakértő szerint évtizedekkel került közelebb.
A katonai büdzsé 1500 milliárd dollárra duzzasztása, a kormányzat adócsökkentési tervei és a háború addicionális költségei felzabálják a jövőbeli növekedés forrásait
− értékelte a helyzetet Eszterhai Viktor, aki szerint ezért „könnyen lehet, hogy a második Trump-adminisztráció történelmi mérlege nem az újra naggyá tett Amerika lesz, hanem egy olyan birodalom, amelynek katonai sikerei paradox módon siettetik pénzügyi dominanciájának végét. Az iráni háborúért fizetett ár a dollárba vetett globális bizalom elvesztése lehet”.