Egy friss tanulmány alapján édesvízből álló víztömeget észlelhettek a utahi Nagy-sóstó alatt – számol be a Live Science. Azt egyelőre nem tudni, hogy a rejtett vízkészlet meddig nyújtózhat.
A víztározó a tó keleti részének egyes pontjain mintegy 4 kilométer mélyen húzódik. A környéken a kiszáradt felszínből több helyes náddal borított dombok nőttek ki. A kutatók úgy vélik, hogy a rejtett víztartalék segíthet helyreállítani a repedezett és mérgező port képző tófeneket.
A szakértők a közönséges nád megjelenése miatt régóta gyanítják, hogy a Nagy-sóstó mélyén édesvízforrás található. Ezen növénynek bőséges édesvízre van szüksége, a feltételezés szerint a Farmington-öböl kiszáradt tómedrében ennek a felszínre kell törnie.
Így mérték fel a Nagy-sóstó alatti vizet
Michael Zhdanov, a Utahi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a környező dombocskákból vett mintákban édesvizet detektáltak. „A kérdés tehát az volt, honnan származik ez a víz” – tette hozzá.
A szakértők légi elektromágneses felmérést végeztek egy 25 négyzetkilométeres területen az Expert Geophysics cég segítségével – összehasonlításképp: a teljes tó nagyjából 4400 négyzetkilométeres. Mivel a sós víz jól vezeti az elektromosságot, a kutatók nem voltak biztosak benne, hogy impulzusaik áthaladnak-e a vízfelületen, ám az adatokból végül édesvíz rajzolódott ki.
Zhdanov szerint az édesvíz a környező hegyek olvadékvizéből származhat. Ugyan a vízforrást egyelőre csak a tó kis részénél mutatták ki, a kutatók bíznak benne, hogy a vizsgálatot kiterjeszthetik.
Ami biztos: az érintett területen 100 és 4000 méteres mélység között rejtőzik édesvíz. E fölött valamilyen kőzetréteg lehet, amely megakadályozza a sós és édesvíz keveredését.
A vizsgálat során mágneses adatokat is gyűjtöttek, ezek elemzése segíthet jobban megérteni a geológiát. A helyi kőzetrétegben olyan töréseket detektáltak, amelyek magyarázhatják a tározó mélységének hirtelen változásait.
Miért lehet fontos a rejtett édesvíz?
Amennyiben a vízréteg a teljes tóra kiterjed, úgy segíthet a mérgező por okozta probléma orvoslásában. 1986 óta a tó vízszintje körülbelül 6,7 méterrel csökkent, egyes években az alacsony vízszint igen szembetűnő. A jelenség hátterében az emberi vízfogyasztás, az aszály és a klímaváltozás kombinációja áll.
Mára a tómeder egyes részei teljesen kiszáradtak és erodálódtak, veszélyes porszennyezést idézve elő. Salt Lake Cityben az uralkodó szélirány miatt az elkövetkező években jelentősen nőhet a szennyezés. A víztározó édesvize felhasználható lenne a tófenék nedvesítésére és a szennyezés enyhítésére, de akár az öntözésben is segítséget jelenthet.