A modern kori történelem egyik legnagyobb kisebbsége, amelynek nincs hazája már több mint 100 éve. Az első világháború után a sèvres-i békeszerződés 1920-ban még kurd autonómiát és egy lehetséges független államot vetített előre az Oszmán Birodalom romjain, ám három évvel később − a lausanne-i békeszerződés ezt teljesen eltörölte – a kurd területeket pedig Törökország, Irak, Szíria és Irán között osztotta fel, az ígért államiságot pedig egyetlen diplomáciai tollvonással megsemmisítette.
A jelenleg mintegy 46 milliós népcsoport azóta ennek a négy államnak a területén keresi boldogulását. Irakban létezik a kurd autonóm régió, amely az 1991-es öbölháború óta bír de facto autonómiával, tényleges fővárosa Erbíl. Az öbölháború idején kialakított kapcsolatok az amerikaiakkal meghatározóak volt az azt követő 25 évben. Ennek legjobb példája volt, hogy a 2014-ben kikiáltott és mintegy három évig létezett Iszlám Állam elleni nemzetközi fellépésben is részt vettek. Az amerikai irányítású nemzetközi erők 2017-ben légi csapások százait hajtották végre az Iszlám Állam fegyveresei ellen, ám nyugati szárazföldi erők nem vettek részt az akcióban.
Megtették ezt helyettük a kurdok, akiknek részben már volt harci tapasztalatuk, ismerték a térséget, beszélték a nyelvet és gyors nyugati kiképzést meg fegyvereket kaptak. Így ők végezték el a „piszkos munkát” a terepen, és az amerikai logisztikai támogatással felmorzsolták az Iszlám Állam fegyveres csoportjait 2017 végére. Éppen ezért tűnt logikusnak, hogy az Irán elleni támadás szárazföldi akcióiba bekapcsolódjanak a kurdok. Azonban ez nem történt meg.
Hitegették és megfélemlítették őket
A kurdok kettős nyomás alá kerültek 2026 elején a háború kezdetén. Míg Donald Trump egymásnak teljesen ellentmondó állításokat tett szerepükkel kapcsolatban, addig az Iránból elmenekült kurdokat az iráni Forradalmi Gárda tartja szoros megfigyelés alatt. Egyértelműen megüzenték a határ menti, de iraki területen lévő kurd fegyveres csoportoknak, hogy kemény válaszcsapásra számíthatnak, ha úgy döntenek, hogy átcsapnának a határon az iráni oldalra.
Azért bizonytalanodtak el a kurdok, mert Trump az Irán elleni háború hatodik napján azt mondta, hogy nagyszerű lenne egy rajtaütés az Irakban állomásozó iráni kurdokon. Két nappal később azonban megváltoztatta véleményét, kijelentette, hogy már sokkal inkább számít a kurdok háborúba lépésére. Az amerikai és izraeli remények így szertefoszlottak arról, hogy a kurdokra gyakorolt kétoldalú nyomás miatt egyáltalán bevonhatók-e a háborúba.
Hiába az április 7-én bejelentett tűzszünet, az Irakban menedéket talált iráni kurdok kampányának ez nem vethet véget, hiszen éveket áldoztak kormányuk megdöntésére, mert megelégelték az iráni vallási elit Iszlám Forradalmi Gárdájának könyörtelen katonai csapásait és fenyegetéseit.
A mostani közel-keleti háború kezdetekor az iráni kurdok például SMS-eket kaptak az iráni hírszerző szolgálatoktól, és ezek arra hívták fel a figyelmüket, hogy nem működhetnek együtt az amerikai és izraeli zsoldosokkal. Egy későbbi üzenethullám megfenyegette a külföldi weboldalakhoz hozzáférő iráni kurdokat. Idővel a helyzet még komolyabbá vált: kormányzati járművek szkennerekkel felszerelve keresték az illegális műholdas kapcsolatok jeleit az utcákon, majd ezt követték a Forradalmi Gárda által végrehajtott házkutatások a kurd többségű városokban.
Irán az általa támogatott iraki milíciákat használja a kurdok elrettentésére, hogy csatlakozásra kényszerítse őket Teherán oldalán a háborúba. A Forradalmi Gárda Irakban is nyomás alatt tartja a kurdokat, egy telefonhívással például támadással fenyegették meg a határ közelében lévő kurd csapatokat, ha azok nem vonulnak vissza egy órán belül. Az iraki kurdok válaszul visszavonultak a határtól, mert semmilyen formában nem akartak belekeveredni a háborúba, később mégis halálos iráni dróntámadások áldozataivá váltak. A Forradalmi Gárda drónjai és rakétái kurdokat öltek meg Irakban, és megsemmisítették bázisaikat.
Irán egy időre elrettentette az iraki kurdokat a háborúhoz való csatlakozástól, mert célba vettek épületeket Irakban és nagyon sok informátort alkalmaztak az iráni kurd közösségen belül. Amir Karimi iráni kurd vezető azt mondta, hogy a Forradalmi Gárda kémeket telepített a környékükre, beleértve a mecseteket, erdőket, kórházakat, hogy figyeljék őket, és ha kellett, buszokkal küldtek erősítést a kurd felkelés megakadályozása érdekében.
A Reuters újságírója nyolc hetet töltött az iraki kurd autonóm régióban és készített az ott száműzetésben élő iráni kurd tisztviselőkkel interjúkat, elemezve, hogy miként érintik az iráni kurdokat az amerikai–izraeli támadások, valamint telefonon keresett meg helyieket.
A kurdok céljai nem egységesek, mert mást akarnak az irániak és az irakiak. Az iráni kurdok célja a teheráni rezsim megdöntése, míg az iraki kurdok a háborúból ki akarnak maradni, hogy megőrizzék autonómiájukat és stabilitásukat. Sok iráni kurd menekült célja pedig egyszerűen csak a letartóztatás elkerülése.
Az iraki és a szír kurdok azért szövetkeztek az évek során az Egyesült Államokkal, mert Washingtontól várták az esetleges államiság megalakítását, de az Iszlám Állam elleni akciót követő háborúkba nem akartak beszállni, így ezek a remények meghiúsultak.
A közel-keleti konfliktus kezdete óta azonban Izrael és Amerika a legvalószínűbb katonai szövetségeseinek tekintették az iráni kurdokat, mert céljuk a teheráni rezsim megdöntése, és ez nagyban az USA és Izrael segítségére lehetett volna a mostani háborúban.
Az izraeli és az amerikai kormány nem nyilatkozott a kurd erőkkel kapcsolatos terveikről. Azonban a háború kitörésekor Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök felszólította az irániakat, hogy lázadjanak. Az iraki kurd regionális kormány viszont egyértelműen kijelentette, hogy nem akar belekeveredni a háborúba.
Bombázások mindkét oldalon
A kurdokat a határ iráni és iraki oldalán is bombázták, az adatok szerint Irán és szövetségesei legalább 388 rakétával és drónnal támadták az iraki kurd régiót a háború kezdete óta, néhány helyszínt többször is célba vettek. A támadások a kurd politikai csoportok és a fegyveresek ellen irányultak. Mindemellett további 140 alkalommal értek célba az amerikai–izraeli csapások Irán északnyugati, kurdok lakta területein. Mindezek ellenére a tűzszünet előtt felvett interjúkban a kurd harcosok azt mondták, készek visszatérni Északnyugat-Iránba, csak a megfelelő pillanatra várnak. Néhányan közülük a határnál lévő hegyekbe ásott alagutakba húzódtak vissza, míg a helyzet nem változik, vagy lesz alkalmas a beszivárgásra.
(Borítókép: Szíriai kurdok ünneplik a kurd újévet, a Newroz ünnepét Afrin városában 2022-ben. Fotó: Anas Alkharboutli / picture alliance / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!